- Ha végignézi az ember a határozattal lezárt ügyeket a felügyelet honlapján, úgy tűnik, a legtöbb panasz a háziorvosokat érinti.

- Valóban ez a csalóka látszat, de csak azért tűnik így, mert a betegek elsősorban az alapellátókkal találkoznak. Az összes panasz azonban egységesen érinti az ellátás mindhárom szintjét, vagyis a háziorvosokat, a járóbeteg-szakellátókat és a kórházakat. Ha a találkozások száma alapján súlyozunk, akkor a kórházakra panaszkodnak leginkább a betegek.

- A határozattal lezárt ügyek zöme a vizitdíjjal kapcsolatos. Ön szerint nincs elég információjuk az orvosoknak, sok van a betegeknek, vagy ezeket volt egyszerűbb kivizsgálni?

- A vizitdíjas ügyek a működésünk első időszakát tükrözik, s az összes panasz negyven százalékát tették ki akkor. Ennek az a magyarázata, hogy a vizitdíj a reform egyik leglátványosabb, orvost és beteget egyaránt érintő lépése volt. Azóta jócskán színesedett a kép, rengeteg más típusú sérelemről is tudomást szereztünk, így a vizitdíjas ügyek mára húsz százalékra csökkentek. Az is tény, hogy nehéz a jogkövetés nálunk, hiszen rengeteg a jogszabály. Egyébként is jellemző Kelet-Európára, hogy sok írott szabályt kell betartani. Az egészségügy átalakítása során számos előírás változott, s ezeket nehéz követniük a szolgáltatóknak. És az is lényeges, hogy megjelent a felügyelet, egy olyan hatóság, amely azelőtt nem volt. Akik korábban nem kaptak választ a kérdéseikre, most bennünket keresnek föl, sokan még a 2000 előtti eseteket is panaszolják.

- Akkor még stabilabb volt a jogi környezet az egészségügyben. Miről árulkodnak a régi panaszok?

- Általában szakmai szabálytalanságról, orvosi műhibáról. Ezekkel korábban vagy nem fordultak sehova, vagy nem történt vizsgálat. Sok személyes drámát lehet kiolvasni a panaszokból, a rosszul sikerült műtéttől kezdve a hozzátartozó elveszítéséig. Mi azonban csak a megalakulásunk óta beérkezett panaszokkal tudunk foglalkozni. Csupán az egészségügyi ellátórendszer működésével kapcsolatban ötezren fordultak hozzánk tavaly. Az ezerötszáz konkrét panasz közül ötszázból lett lezárt eljárás, és az esetek negyven százalékában derült ki, hogy a panaszosnak igaza van, így például nem kapott megfelelő ellátást. Ilyenkor a felügyelet bírságot szab ki, illetve más módon figyelmezteti a szolgáltatót. Leginkább ezek az esetek kapnak nyilvánosságot.

- Biztosítási felügyeletként a rendszer minden elemét figyelniük kell. Hogyan kezelik a finanszírozásra vonatkozó panaszokat?

- Több esetben azt sérelmezi az intézményfenntartó, leginkább egy önkormányzat, hogy szerinte az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem teljesíti a szerződésben foglalt kötelezettségét. Ilyenkor a pénztárral szemben is fellépünk. Nemegyszer az OEP felülvizsgálta a finanszírozását a panasz nyomán, és helyt adott a szolgáltató igényének.

- Kórház-privatizációval kapcsolatos panasz is érkezett a felügyelethez. Mit tudnak kezdeni az ilyen ügyekkel?

- Az egészségpolitikai léptékű fölvetések nem kapcsolódnak a hatósági tevékenységünkhöz, tehát nincs jogalapunk, hogy például egy magánkézbe adással szemben eljárjunk. Nekünk mindegy, ki a tulajdonosa egy szolgáltatónak. Az a lényeg, hogy a betegek megkapják az ellátást, mert mi a biztosítottak jogait védjük. A privatizáció akkor kerül a látóterünkbe, amikor az a betegek ellátását befolyásolja.

- Mi a helyzet az általános egészségpolitikai gondokkal?

- Ha valaki arról panaszkodik, hogy messze van az ellátóhely, vagy hogy nincs elegendő ágy egy adott kórházban, akkor természetesen értesítjük az illetékest, és magunk is végzünk elemzéseket. Legutóbb például az derült ki, hogy több kórház nem felel meg az emlődaganatos műtétek végzéséhez szükséges szakmai kritériumoknak, mert nincs kellő rutinja. Ilyen problémákra az ÁNTSZ-t és a minisztériumot is tudjuk figyelmeztetni. Előfordul, hogy jogszabályi finomítás végett tájékoztatjuk a tárcát, tavaly összesen tizennégy jogszabállyal kapcsolatban jeleztünk gondot.

- Mivel foglalkoznak még?

- Például igazolványt állítunk ki a gyógyszerismertetőknek, foglalkozunk az összeférhetetlenségekkel, vagyis azzal, hogy aki gyógyszert mutat be orvosoknak, ne legyen maga is gyakorló gyógyító. A hatósági tevékenység mellett adatszolgáltatással is foglalkozunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy bizonyos adatok nyilvánossá váljanak, így nemsokára olvashatók lesznek többek között a kórházak minőségi mutatói is a honlapunkon.

- Az egészségbiztosítási törvény értelmében a felügyeletnek kell majd őrködnie a létrejövő huszonkét pénztár működése fölött is. Mire számít?

- Az új feladattal jelentősen bővül a szerepkörünk, s ehhez elengedhetetlen a létszámbővítés is. Már most is jönnek panaszok, hogy egyes biztosítók tagokat toboroznak, vagy olyan tevékenységet végeznek, amelyekhez egyelőre nem kaptak felhatalmazást. Várhatóan egyre több lesz az ilyen beadvány. Úgy látom, hogy a pénztári rendszer az egészségügy kritikus pontjává válik, többek között azért, mert a reformmal kapcsolatban átpolitizálódott a közhangulat. Az új rendszerben mi adjuk ki az engedélyeket, vizsgáljuk a pénztári szabályzatokat, vagyis garantáljuk a jó működést az állam részéről. A tevékenységi profilunk tehát nemcsak bővül, hanem el is tolódnak majd a súlypontjai. Inkább piacfelügyeleti, versenyfelügyeleti szerepet fogunk betölteni, így a nálunk dolgozó többnyire jogász és orvos munkatársak mellé piaci, biztosítási elemzőket is fel kell majd vennünk.

- És ki foglalkozik a betegek panaszaival?

- Várható, hogy a jelenlegi feladataink egy részét átveszik a pénztárak, így például a saját érdekükben ők vizsgálják ki a betegpanaszokat. Erre egyébként a törvény is kötelezi őket. A területről persze nem vonulunk ki végérvényesen, vizsgáljuk a pénztárak panaszkezelési gyakorlatát, és ha azzal valaki elégedetlen lesz, a továbbiakban is hozzánk fordulhat, akár közvetlenül.

- Továbbra is országos hálózatban gondolkodnak?

- Ez nagy dilemma, de Magyarország elég kicsi ahhoz, hogy egyetlen nap alatt is el tudjunk menni bárhová, ha vizsgálódni kell. Ez eddig is így működött. Ráadásul az átalakuló egészségbiztosítási környezetben nagyon fontosnak tartom az egységes föllépést és jogalkalmazást, ezért jobb, ha, legalábbis eleinte, nem hálózatban működünk.