A kormánykoalíció hozzálátott ehhez. Hirtelen felindulásában a miniszterelnök először a hálatlan népet kezdte hibáztatni, mondván, hogy a zsebük irányítja őket. Majd önuralmának maradékát is elveszítve, Gyurcsány az államfőt mint az Alkotmánybíróság egykori elnökét és magukat az alkotmánybírákat korholta a vereség miatt. Zavaros mondatokat hordott össze arról, mi is az a láthatatlan alkotmány, és miért nem volt jogszerű az Alkotmánybíróság döntése a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj ügyében. Csak arról nem beszélt, hogy a hibát ő és kormánya követte el. Mégpedig azzal, hogy a fizetési kötelezettséget nem az erre az évre szóló költségvetési törvénybe írta bele, hanem a felsőoktatási és a társadalombiztosítási jogszabályba. Az alkotmány viszont úgy szól, hogy csupán az éves költségvetési törvényben szereplő tételekről nem lehet népszavazást kiírni. A kormány tehát trükkös módszert alkalmazott. Saját sunyi eljárása lett bukásának oka. S persze az a politika és mentalitás, amely emögött van. Az emberek félrevezetése, megtévesztése, az útonállókra jellemző megoldások alkalmazása: a kifosztás, az emberi méltóság, a társadalmi önbecsülés semmibevétele.

Gyurcsány Ferenc így kormányoz immár összesen több mint három esztendeje. Koalíciós partnerének diktátumai alapján az önkényre építi tevékenységét. Működése szégyenfolt a hazai demokrácia történetében. Az ellentmondásokban bővelkedő előző másfél évtized egészében sem okozott annyi alkotmánysértést, mint amennyit az ő kormányzása. A miniszterelnök a jogállam lényegét kérdőjelezte meg. Hatalmának csalárd, illegitim megszerzésétől, a 2006-os rendőri brutalitáson át egyenes út vezetett a mostani történésekig. A többi közt a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és más független intézmények ellenőrző szerepének kétségbe vonásáig. S a népszavazás elvesztéséig.

Az egyértelmű eredményből remélhetőleg okulni fog a koalíció. Nem várja meg, hogy például a több pénztáras jogszabályt is a nép helyezze hatályon kívül. Szabályszerűen, demokratikusan működteti ezentúl a parlamentáris rendszert. A népfelség gyakorlásának közvetlen módja, vagyis a népszavazás így továbbra is kivételes lehet. Bízzunk abban is: a provokációt, a rendőri erőszakot nem próbálja ismét politikai eszközként alkalmazni. Tisztelni fogja a gyülekezés szabadságát. Március 15-én a szabadságjogokat ünnepeljük.