Az EPA rendelkezése szerint a levegőben nem lehet több, mint 75 egységnyi ózon, amely a szmog fő összetevője. A korábbi előírás 80-84 egység volt.

Ám az EPA éveket ad a követelmény betartására, és a legszennyezettebb levegőjű területeken akár tíz évbe is telhet, mire sikerül eleget tenni az új előírásnak. Mostantól 345 megyében lépik túl az előírt mértéket, mintegy négyszer annyiban, mint a régi előírás idején.

Míg a sztratoszférában található ózon életfontosságú, mert megvéd a káros sugárzásoktól, a Föld felszínéhez közeli ózon, amely az erőművek, autók, gyárak kibocsátotta gázok hatására keletkezik, különféle betegségeket okoz, s főként az idősek, a gyermekek és a légzőszervi betegségekben, így például asztmában szenvedők számára jelent halálos veszedelmet.

Az elektromossági cégek, olajvállalatok és egyéb üzleti körök keményen küzdöttek azért, hogy a régi szmogrendeletet ne változtassák meg, s fő érvük az volt, hogy az új követelmény betartásába belerokkanhat a gazdaság, ráadásul számos helyen még a régi előírás betartása is lehetetlen feladat.

Az új rendelkezést többen üdvözölték, ám többen kritizálták is, a bírálók egy része szerint még nagyobb szigorításra lenne szükség, másik részük szerint azonban az új előírás hatalmas anyagi terhet ró az állampolgárokra (magasabb benzinárak, drágább energiaszolgáltatás), ezért cserébe azonban nem jutnak majd tisztább levegőhöz, hiszen a követelmény nagyrészt betarthatatlan.