- A kormányfő három adócsökkentési verziót vázolt fel a közelmúltban. Melyiket tartja optimálisnak?

- Mindig is amellett próbáltam érvelni, hogy a mai adórendszerben található extrém progressziót kell csökkenteni. Már az átlagjövedelem környékén világviszonylatban is riasztóan magas adóterheket kell viselni, miközben a minimálbérig lényegében mentességet biztosít a rendszer. Ez széles tömegeket ösztönöz adókikerülésre és emiatt az adóbefizetések túlnyomó részét egy szűk munkavállalói csoport viseli. Ezen problémára egy lehetséges és meglehetősen radikális válasz az, amit számos környező ország adott, azaz az egykulcsos adó bevezetése. Kár lenne elvitatni, hogy ez a rendszer ilyesfajta gazdasági és egyszersmind társadalmi feszültségek feloldására hivatott, még ha másokat nem is képes önmagában megoldani.

A túlzott progresszió és a magasabb jövedelemsávban megjelenő túladóztatás csökkentésére azonban más eszközök is kínálkoznak: ugyanezt érné el az előterjesztett javaslatok közül akár a személyi jövedelemadó sávjainak kiszélesítése, esetleg a kulcsok csökkentése, akár az összbruttósítás. Az alacsony jövedelemsávot, meghatározott munkáltatókat érintő járulékcsökkentés éppen ezzel ellentétes hatást gyakorolna, csak tovább nőne az adóterhelésbeli különbségtétel és újabb kiskapuk nyílnának.

- Az amúgy is viharos nemzetközi pénz- és tőkepiaci folyamatok közepette hogyan reagálnak a külföldi partnerek, ügyfelek és befektetők a márciusi népszavazás eredményeire? Érezhető-e a politikai bizonytalanság hatása?

- Az ilyesfajta események azonnali és közvetlenül érezhető hatása kevéssé mérhető precízen, a befektetői várakozások, az üzleti bizalom alakulása sok más tényezőtől is függ. A népszavazás eredményezhet egyfajta óvatosságot. Fontosabb kérdés azonban, hogy ezt követően hogyan alakul a kormány gazdaságpolitikája, milyen mértékben marad prioritás a versenyképesség és az hogyan tükröződik majd az egyes intézkedésekben. Ennek lehet valójában közvetlen hatása a befektetői, üzleti bizalom alakulására.

- A nemzetközi piacokon tapasztalható vihar előszele volt az amerikai subprime-válság kipattanása. A hírek szerint éppen a négy nagy tanácsadó cég derített fel néhány veszteségforrást.

- A 2006 végétől elindított stratégiaváltásunk lényege volt, hogy már nem csak az ügyfelek konkrét kérdéseire adunk válaszokat, hanem általános problémákra hívjuk a fel a figyelmet, és ezeket oldjuk meg. Nem kezelni, sokkal inkább megelőzni akarjuk a problémákat és feltárni a lehetőségeket. Olyan csapatunk van, amely egész iparágakat tud áttekinteni a pénzügyi szektortól az energia-, az ingatlan- vagy a technológiai szektoron át a telekommunikációig vagy a médiáig. Komplex szolgáltatást nyújtunk a megrendelőknek a korábban egymástól inkább elszigetelten működő területek helyett. Ez a szemléletváltás egyfajta ön- és piacvédelem is. Nem nézhetjük tétlenül azt, hogy legnagyobb ügyfeleink és megrendelőink megroppannak. Ezért időben fel kell deríteni a cégeken belüli, a gazdálkodásban rejlő veszélyforrásokat, és erre fel is kell hívni a figyelmet.

- Ez közel sem volt természetes eddig. A nagy auditáló cégek szinte "kívánsághangversenynek" fogták fel a könyvvizsgálatot, és a megrendelő kívánságának megfelelően alakították a számokat...

- Ha történtek is ilyenek a múltban, az elmúlt években nagyon átalakult a szakma. A vállalati csődök és a cégkultúra fejlődése is megnövelte az óvatosságot. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a könyvvizsgálat nemcsak az adott cégnek, de a külvilágnak is szolgáltatás - és nem mindig a megrendelő kívánsága a legfontosabb! A minőség ugyanis mindenek felett áll. A megbízhatóság szempontjából szerintem ma már megkérdőjelezhetetlen a nemzetközi auditáló cégek tevékenysége.

- Nem lehet megkerüli a Postabank-ügyet. Az egykori pénzintézet három könyvvizsgálóját perli az állam - köztük százmilliárd forint körüli összegre éppen a Deloitte-ot. Mire számít a perek lezárását követően?

- Ma már olyan emberek viszik az ügyeket mindkét oldalon, akik annak idején nem is dolgoztak a két pereskedő félnél. A per közel tíz éve folyik, és ma pontosan ott tartunk, ahol a kezdetben, vagyis az elsőfokú eljárás első lépéseinél. Nem tartom racionálisnak ezt a pereskedést, az állam eddig csak veszített ezen. Ami jogerős bírósági döntés eddig született, az nekünk adott igazat és nem látni, hogy ennek rövid távon lesz más kimenetele.

- Néhány évvel ezelőtt szó esett arról, hogy a másik két auditáló céggel együtt kompromisszumos javaslatot tesznek és kiegyeznek az állammal. Ez végleg meghiúsult?

- Nem tudom, hogy ez mit tartalmazott volna, csupán abban vagyok biztos, hogy a per végtelenül ésszerűtlen. Ráadásul nagyon sokba is kerül az államnak és a perre hívott cégeknek is.

- A négy legnagyobb tanácsadó cég között ádáz küzdelem folyik a magyar piacon is. Hogy állnak most a vetélkedésben?

- Összességében a harmadik helyen állunk, de a rangsor üzletáganként változik. Pénzügyi tanácsadásban például piacvezetők vagyunk, az auditban viszont arányaiban kisebb a piaci részesedésünk. A nagy multinacionális cégek jelentős része ugyanis nem Budapesten dönt arról, hogy ki végezze a könyvvizsgálatot, hanem csoportszinten. A nagy magyar tőzsdei társaságoknál ugyanakkor jól állunk, ráadásul több hazai céget, például az OTP-t nemcsak Magyarországon szolgáljuk ki, de régiós terjeszkedésében is részt veszünk. Ez bizonyítja azt is, hogy minőségben megfelelő munkát végzünk e területen is. Ami az adó-tanácsadási üzletágat illeti, ott is közelítünk a piacvezető pozícióhoz, helyzetünkből adódó érdekesség emellett, hogy az idén az adótanácsadásból származó bevételünk akár meg is haladhatja a könyvvizsgálatból befolyó bevételt, ami ritka jelenség ezen a piacon.

- Sokak meglepetésére tavaly tavasszal Simor András, a Deloitte akkori vezetője lett a jegybank elnöke. Utódaként nem külföldi szakembert, hanem önt nevezték ki - ez is a meglepetés erejével hatott. Mivel nyerte el fiatal, ráadásul magyar menedzserként az elnök-vezérigazgatói pályázatot?

- Nem volt pályázat, hiszen Simor András viszonylag gyorsan vette át az MNB elnöki posztját, és nem is nevelt utódot. A cég koncepcionális döntése az volt, hogy magyar vezető vegye át az irányítást. A helyi kötődés, a piaci ismeretek is a folyamatosság mellett szóltak, hiszen eddigi sikereinkben is ezen tényezők játszottak meghatározó szerepet. Simor Andrást nem lehetett "klónozni", ezért egy új típusú vezetés mellett döntött a cég regionális vezetése. Az én fiatalságomról úgy vélték, hogy a cég előnyére is válhat, a dinamizmus és az alkalmazkodóképesség pedig kifejezetten kedvező lehet egy gyorsan változó piaci környezetben.

- Az, hogy addig adószakértőként dolgozott a cégnél, egyfajta prioritást is jelentett?

- Egyáltalán nem. Kényes egyensúlyt kell ugyanis tartani. Nem akarom, hogy a Deloitte-ot adótanácsadó cégként kezeljék, ugyanakkor azt sem szeretném, hogy az adóosztály lássa kárát annak, hogy a cég első embere lettem. Az ügyfeleknek azt kell érezniük, hogy akkora figyelmet kapnak, mint korábban. Ez utóbbi, úgy tűnik, sikeres volt, hiszen az adóosztály évi 50 százalékos növekedése azóta is töretlen...

- Alig féléves vállalatvezetői múlttal a háta mögött elnyerte az Év Fiatal Menedzsere címet. Ilyen rövid idő alatt sikerült bizonyítania?

- Ezt a címet nem féltetlenül topmenedzserek szokták elnyerni. Ennek következtében a díj odaítélésében a korábbi munkám és teljesítményem is meghatározó volt, vagyis az adó-tanácsadói üzletág vezetőjeként elvégzett munkát honorálták. A cég első számú vezetőjeként eddig a Deloitte piaci megjelenésében tudtam eredményt elérni. A hosszú távú eredményekre még éveket kell várni.