Ahogy az őszödi nagymonológot sem lehetett megmagyarázni, igazságbeszédnek hazudni - holott akkor a holdudvari sajtó, a véleménydeformáló médiaértelmiség ebben szinte teljes mellszélességgel támogatta Gyurcsányt -, ezt a megalázó, az előzetes kalkulációkra alaposan rácáfoló vereséget sem lehet. A miniszterelnököt a referendum eredményét kézenfekvő módon értelmező MDF is távozásra szólította fel, s március 9. óta az apologéták kórusa is elhalkult. A baloldal vezére öngólt lő, amikor az úgymond mértékadó nyugati forrásokat idézi, azokból ugyanis leginkább az derül ki: lehet, hogy arrafelé sokan respektálják a gyurcsányi "reformokat", csak abban nem hisznek, hogy azokat a jelenlegi kormányfő sikerre viheti.

Figyelemre méltó megállapítás, kár, hogy Hajós András (és az ország nagyobbik fele) másfél éve rájött erre. Az, hogy a balliberális táborban is látványos fogyatkozásnak indult Gyurcsány Ferenc támogatóinak csapata, nem valamiféle morális ítéletalkotás, hanem a kései józan mérlegelés eredménye. A népszavazáson 3,3 millió ember írta alá a kormányfő politikai halálos ítéletét, amelynek végrehajtása azonban a parlamentáris demokrácia alkotmányos szabályai szerint a koalíciós pártokra marad. Meglehet, húzódoznak tőle, de március 9. után nem lehetnek illúzióik: Gyurcsánnyal nincs esélyük a konszolidációra; hiába zárja le szavakban hetente vezérük a kormányzás nehéz szakaszát, az idő nem neki(k) dolgozik. Az elmúlt egy hét megmutatta, hogy a miniszterelnök nem tud, nem akar gyökeres fordulatot végrehajtani a kormánypolitikában, ezért vele bajosan törnek ki a szocialisták a kudarcok spiráljából. Sokan vonnak párhuzamot a mostani és a 2004-es európai parlamenti (EP) választások utáni, Medgyessy Péter bukásához vezető helyzet között. Jelentős különbség, hogy az előző kormányfővel ilyen mélységekig nem süllyedt a szocialista párt; vezetőik ma boldogok lennének az akkor mért támogatottságukkal.

A váltás katalizátora az úgynevezett SZDSZ volt, amelynek mai vezetői szintén visszasírhatják az akkori időket. Pártjuk biztató eredményt ért el az EP-választásokon, tekintélyét nem tépázta elnökválasztási botrány. Gyurcsány tanulni próbál Medgyessy példájából, és a világért sem bőszítené fel a koalíciós partnert. Egy rossz szava nem volt az őt melegebb égtájra küldő Horn Gáborra, s MVM-ügyben saját frakcióját megkerülve a szabad demokrata álláspont mellé állt. Kóka János, az úgynevezett SZDSZ úgynevezett elnöke egyszerre próbálja eltussolni a tisztújítási csalás vizsgálatát és tovább erősíteni pártja befolyását a kormányban. De az MSZP-nek most már végképp semmi oka elfogadni a kisebbik partner diktátumait: fenyegetőzhet bármivel a színfalak mögött, az "SZDSZ" számára nincs élet a koalíción kívül, az előre hozott választással leginkább saját magát zsarolhatja. És a jelek szerint a mindinkább béna kacsaként viselkedő, Őszöd óta az elnyújtott végjátékát játszó Gyurcsány Ferencet. Akár tetszik a szocialistáknak, akár nem, a kormányfő sorsa és a megoldás kulcsa csakis az ő kezükben van.