Yvon Slingenberg, az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatóságának főosztályvezetője egy témában a héten rendezett koppenhágai konferencián elmondta: a jelenlegi szabályozástervezet szerint az unió a legnagyobb kibocsátóit regulázó emisszió-kereskedelmi (ETS) rendszerében 2020-ig fokozatosan 21 százalékos szén-dioxid-csökkentésre kényszerítené az érintett négyezer cég 12 ezer létesítményét.

Brüsszel annyi enyhítést enged meg a vállalatok számára, hogy egy bizonyos szintig EU-n kívüli országokban, olcsóbban elvégezhető fejlesztésekkel tegyenek eleget kötelezettségeiknek - közölte a főosztályvezető.

James Cameron, a Climate Change Capital nevű pénzügyi tanácsadó cég alelnöke, nemzetközi klímatárgyalásokon a fejlődő országok érdekképviselője hangoztatta: a korlátozás indokolatlan, hiszen a globális felmelegedés megfékezése érdekében mindegy, hogy a kibocsátás-csökkentésre a világ melyik országában kerül sor.

A lényeg, hogy a fejlesztések a leggyorsabban valósuljanak meg, ezt pedig a beruházások árának leszorításával lehet elérni - mutatott rá. Hozzátette, hogy ez a kibocsátás-kereskedelem logikája a Kiotói jegyzőkönyv által szabályozott rendszerben és az ETS-ben is.

A szakértő megjegyezte, hogy az EU-n kívüli, ENSZ által jóváhagyott zöldberuházások nemcsak a klímavédelem szempontjából hasznosak, hanem a technológiatranszfer és munkahelyek teremtésén keresztül a szegény országokat is gazdagabbá teszik.

James Cameron aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az uniós korlátozás miatt az ENSZ fennhatósága alá tartozó, jelenleg dinamikusan növekvő kibocsátás-csökkentési piac összeomolhat. Ez pedig szerinte aláássa azokat a reményeket, hogy a jelenleg különféle elszámolású kvóták jellemezte bonyolult piac helyett valamikor egységes karbonkereskedelmi rendszer alakulhasson ki.

Kirsty Clough, a WWF kibocsátás-kereskedelmi szakértője arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU-nak nem elég klímavállalásait szegény országokra áthárítva letudni, saját csökkentésre is szükség van.

Ezt egyrészt a Kiotói jegyzőkönyv írja elő, másrészt morális kötelezettség - emelte ki a környezetvédő. Utalt arra, hogy a nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodás a vállalások teljesítéséhez csak "kiegészítésként" engedi meg a más országokban végrehajtott csökkentések elszámolását, noha a kiegészítés mértékét pontosan nem határozza meg. A morális felelősség pedig abból adódik, hogy az üvegházhatású gázok légköri feldúsulását az ipari forradalom óta a fejlett országok, azokon belül is jelentős részben európai államok idézték elő.