Tisztelt gyászoló család, tisztelt gyászoló közösség!

"A mindig óvatos emberek olyanok, mint a színtelen virág." Így fogalmazott az országgyűlés alakuló ülésén a Tisztelt Ház korelnöke, dr. Varga László, szeretve tisztelt Laci bátyánk.

Az óvatos emberek olyanok, mint a színtelen virág... Egy csöndes és bátor ember szavai ezek. Mert a bátorság sohasem harsány. A lélek termékeny csöndjében mindig nagy erő lakozik.

És bizony az ő életútja is azt mutatja, hogy erő kell, nagy erő kell ahhoz, hogy emberként éljünk. Nagy erő, a lélek ereje, hogy betölthessük földi küldetésünk. Mert minden embernek, minden teremtménynek küldetése, feladata van ezen a földön. Laci bátyánk pontosan tudta ezt. Utolsó útja ezért egy teljes élet, egy beteljesített küldetés utolsó állomása.

Varga Laci bátyánk nem volt óvatos ember. Mert az útkeresők nem az óvatos fajtából valók. Ő maga is világ életében útkereső embernek tartotta magát. Talán ezért is mesélte oly gyakran azt a történetet, hogy a nemzeti szocialista rémuralom börtönét megjárt emberként pár év múlva immár kereszténydemokrata országgyűlési képviselőként, egy másfajta szocializmus rettenete hogyan kényszerítette arra, hogy nekivágjon a zöldhatárnak.

Egy kereken egy évvel ezelőtt készült, mindmáig kiadatlan interjújában így fogalmazott erről. "Amikor letartóztatási végzés jelent meg ellenem, mint képviselő ellen, el kellett hagynom a hazámat. 1948 novemberében a feleségemmel együtt indultunk el a zöldhatáron át külföldre. Huszonnégy órát, vagy annál is többet töltöttünk életveszélyben. Már alkonyodott, amikor átérve a határon, Graz mellett megálltunk. Akkor azt kérdeztem a feleségemtől: most hova és merre?
Harminchét évesen magam mögött hagytam a szüleimet, a hazámat és a kitűnő ügyvédi irodámat. Nem volt más egyebem, mint a hátizsákom és ez a kérdésem. Most viszont mindenki tudja, hova, és merre. Nem maradt más, mint tenni a dolgunk."

Igen, nem maradt más, mint tenni a dolgunk - a beszélgetés végén ezeket a szavakat őrzi Laci bátyánktól ez a kiadatlan hangfelvétel.

Tisztelt emlékezők!

Varga Laci bátyánk olyan ember volt, akinek az útkereséshez sohasem volt egyebe, mint a hit iránytűje. Ez adott neki választ arra a kérdésre, hogy hová és merre.
Hit abban, hogy az igazságot és a gazságot nem egyetlen betű, még csak nem is nézőpontok, hanem egész világok választják el egymástól. És hit abban, hogy a jó szolgálata csak az emberi cselekvésben nyerhet értelmet. De érzékeny iránytűje arra is figyelmeztette mindig, hogy aki soha, semmiben sem tud kompromisszumot kötni, az ne lépjen a politika színpadára, aki viszont föladja elveit az azzal teszi a legnagyobb szolgálatot, ha mielőbb távozik onnan.
Laci bátyánk hitvallása szerint e kettő között van a politika művészete és etikája.
Nem véletlenül mesélte kedvtelve azt is, hogy Széchenyi miként tárgyalt Metternich-hel. Gyakori találkozásaik után Metternich mindig megerősödött abban, hogy Széchenyi az ő kezében volna. De miközben Széchenyi Nagycenk felé robogott a hintójával, mindig hozott magával egy-egy téglát a magyar függetlenség, gazdasági és kulturális fejlődés épületéhez.

Tisztelt gyászoló közösség!

Úgy hiszem, Dr. Varga László, a Magyar Országgyűlés korelnökének politikai hagyatékából sokat tanulhat minden jóra való, a polgári demokrácia 21. századi jövőjében töretlenül bízó ember.

Személyében olyan embert veszítettünk el, akinek hosszú, tartalmas, lesújtó és felemelő időszakokban egyaránt bővelkedő életutat adott a teremtő. Olyan embert, aki együtt nőtt föl a sokféle rettenetet hozó 20. századdal, aki mégis képes volt a 21. század nemzedékeinek is átadni a hitét. Olyan embert, akinek alázat hatotta át minden cselekedetét, de aki sohasem ismerte a megalázkodás szégyenét.

Aki ismerte őt, tudja, hogy élete sohasem volt színtelen virág. Korelnök létére lélekben talán a legfiatalabb képviselője volt a Háznak, ezért is adatott meg neki, hogy 92 évesen is fiatalok százezrei ünnepeljék, mint történt ez egy évvel ezelőtt, a Kossuth téren.

Laci bátyánk, most az ő nevükben is búcsúzom tőled, aki biztos iránytűt hagytál ránk, mai útkeresőkre.

Biztos iránytűt, amilyet Pál apostol hagyott a Korintusbeliekre, mondván: "megmarad a hit, a remény és szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."

Isten nyugosztaljon, Laci bátyánk.