FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Zuhanórepülésben
|
|
2001-ben még gazdasági fejlettség tekintetében fej fej mellett álltunk Csehországgal. Ma a visegrádi országok közül mi vagyunk az utolsók, Románia is hihetetlen fejlődési tempót diktál. |
|
Létrehozva: 2008. március 20., 08:37 | Utoljára frissítve: 2008. március 20., 08:41 |
Van-e élet a népszavazás után? Nemcsak a választópolgárokat, hanem a pénzügyi világot és a befektetőket is foglalkoztatja, hogy mit tesz a kormány a számára bukással felérő népszavazás után. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint a rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb politikai csalásáról van szó, mármint ami az országos referendumot illeti. Ám szerinte a kormány a helyén van, úgy működik tovább, ahogyan mostanáig. Legalábbis így nyilatkoznak a kabinet tagjai. Magyarország miniszterelnöke pedig egy, a fővárosi szocialistáknak rendezett fórumon már azt is bejelentette, hogy 2010-ig javul a közhangulat, és természetesen javulnak majd a közállapotaink is. 2010 természetesen azért fontos, mert akkor lesznek az országgyűlési választások. Megjegyzem, a következő évben az európai parlamenti képviselőkre is voksolunk, ám kétségtelen, hogy igazi tétje a honi szavazásnak van.
Egyébként Gyurcsány Ferenc szerint 2010 még messze van, addig sok víz lefolyik a Dunán. Holott 2010 már látható közelségben van, s a kilátások cseppet sem biztatóak. Az országgyűlési választásokig hátralévő két esztendő pedig aligha telhet majd el állam bácsi osztogatásával. A levegőben persze benne van a pénzkiszórás lehetősége - a népi részvényesi program is erre hajaz -, ám az felérne egy államcsőddel.
Ne szépítsük, a pénzügyi világ már kimondta a verdiktet Magyarországról, körülbelül három héttel ezelőtt, amikor a magyar állampapírban lévő befektetéseiktől a külföldi értékpapír-tulajdonosok igyekeztek megszabadulni. A helyzet két szempontból is aggasztó. Részint azért, mert a magyar államadósságot államkötvények kibocsátásával finanszírozza a központi költségvetés. Az idei büdzsét érintő pénzügyi teher pedig több mint ezermilliárd forintra rúg. Másrészt a magyar állampapírok értékesítése azt is jelenti, hogy továbbra sincs a magyar gazdaságpolitikának hitelessége a világ szemében. De hát mitől is javultunk volna? Tény, hogy a múlt esztendőben mérséklődött az államháztartási hiány, ám ezzel a magyar deficit még így is a legnagyobb az unióban. Eközben magas szinten beragadt az infláció, és a gazdasági növekedés épp csak meghaladja az egy százalékot. Csökkentek a reálbérek, visszaesett a fogyasztás, ráadásul jól érzékelhető hitelfelvételi kedv lett úrrá a háztartásokon. Ma már egyre többen fizetik vissza banki kölcsöneiket újonnan felvett hitelből.
Minthogy a kapitalizmust nyögjük, elő-előfordul egy recesszív korszak is. Most nem erről van szó. Hogy mi az ok és okozat közötti összefüggés? Leegyszerűsítve az, hogy azt, amit a régi kormány elrontott, az új sem tudta helyrehozni. A sors fura fintora, hogy a régi-új kormányt adó pártok összetétele azonos, mint ahogy a miniszterelnök személye is. Pedig az MSZP-SZDSZ alkotta kormánykoalíciónak megadatott az a lehetőség, amely a polgári pártoknak soha. Nevezetesen: két ciklusra kapott felhatalmazást a választóktól az ország ügyeinek rendbetételére. Nyolc év pedig nemcsak elméletileg, gyakorlatilag is elegendő lenne arra, hogy az ország gazdasága modernebbé, versenyképesebbé váljon. Nem utolsósorban: jólétet teremtve állampolgárainak. Elég csak Szlovákiára gondolni!
2001-ben még gazdasági fejlettség tekintetében fej fej mellett álltunk Csehországgal. Ma a visegrádi országok közül mi vagyunk az utolsók, Románia is hihetetlen fejlődési tempót diktál. Nem tudni, hogy a kormány kirukkol-e valamilyen gazdaságélénkítő programmal vagy csupán azt hajtogatja továbbra is: minden rendben, előre, csak tovább a konvergencia útján. Tartok tőle, hogy az, ami adóreform néven folyik, nem dinamizálja a magyar gazdaságot, s a kormánynak igazából nincs is átfogó terve a kialakult helyzetre. Márpedig az idén is alacsony lesz a gazdasági növekedés, az infláció viszont ismét szárnyakat kap. A reálbérek befagynak, s a vállalatok sem terveznek jelentős beruházásokat. Az uniós pénzek pedig csak konkrét programokkal érhetők el.
Nemcsak az a kérdés, hogy a miniszterelnök élvezi-e majd a bizalmat 2010-ig, hanem az is, hogy a zuhanórepülésben lévő magyar gazdaságot hogyan lehetne jobb teljesítményhez segíteni. Miniszterelnökből, programból ugyanis van másik. Gazdaságból csak egy.