- Elsöprő győzelmet arattak az igenek a szociális népszavazáson. Számított ekkora sikerre?

- Ha nem bíztunk volna az emberek józan ítélőképességében, akkor nem kezdeményeztük volna Orbán Viktorral ezt a népszavazást. Boldog vagyok.

- Koalíciós vita bontakozott ki a kormánypártok között azzal kapcsolatban, hogy valójában miről szólt a népszavazás. Gyurcsány Ferenc szerint 300 forintról szavaztak a választók, Horn Gábor viszont azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc sorsáról is döntöttek. Ön mit gondol?

- Ennek az eredménynek nyilvánvalóan többrétegű üzenete van. Egyrészt az emberek nem fogadjak el a társadalmi szerződés felrúgását, vagyis azt, hogy a kormány az ellenkezőjét tegye annak, mint amire felhatalmazást kapott. Másrészt a polgárok azt sem tűrik, hogy miután Európában az egyik legmagasabb járulék terheli őket, még duplán is kelljen fizetniük. Mindezeken kívül az is világos, hogy a választók elutasították azt, hogy a rossz és korrupt kormányzás árát velük fizettessék meg. És elutasították az újabb sarcok kivetését is. Végül, de nem utolsósorban pedig szeretném megemlíteni, hogy életemben először tökéletesen egyetértek Horn Gáborral. A stílusával persze most sem tudok azonosulni, de tartalmilag pontosan fogalmazta meg, hogy mit gondolnak az emberek Gyurcsány úrról. Ez a szavazás a szolidaritás diadala volt: az idősebbek szolidárisak voltak a fiatalokkal, és fordítva, s a társadalom középrétegei szolidárisak voltak a legszegényebbekkel is.

- A kormány meglehetősen furcsán reagált a vereségre. A kormányfő kioktatta az embereket, ráadásul mint egy sértődött óvodás, azt is közölte, hogy a kieső bevételeket nem pótolják sem az egészségügyben, sem az oktatásban.

- Nem gondoltam volna, hogy Gyurcsány Ferenc még meg tud lepni, de most sikerült neki. Ennél ostobább reakciót kitalálni sem lehetett volna. Gyurcsány úr azt mondta a parlamentben, hogy nem ért egyet a népszavazás eredményével De kit érdekel, hogy ő egyetért-e, vagy sem? Egy kormány ilyenkor két dolgot tehet. Vagy végrehajtja a népakaratot, vagy lemond. Megjegyzem, hogy egy lelkiismereti alapon politizáló ember előtt pedig nem is két, csupán egy lehetőség állna ilyen esetben: a lemondás.

- A jobboldalisággal aligha vádolható Kéri László politológus azt mondta, a kormányfő gyorsabban veri a szögeket a saját politikai koporsójába, mint azt bárki gondolta volna...

- Ebben kivételesen igaza van Kéri Lászlónak. A népszavazásnak egyébként az előbb felsoroltakon kívül volt még egy következménye: világossá tettük, hogy a Magyar Szocialista Pártnak semmi köze nincs a valódi baloldali értékekhez. Az, hogy az elmúlt hónapokban a fizetős egészségügyért és a fizetős felsőoktatásért kampányoltak, olyan, mintha én ezt tenném mondjuk az egyházi iskolák államosításáért. Ezek után kimondhatjuk: az MSZP legnagyobb blöffje az, hogy szocialistának nevezi magát. Ők semmi mást nem akarnak, mint a legkegyetlenebb kapitalizmust, hiszen ők az új burzsoázia. Ezt értették meg az emberek március kilencedikén, és ennek a következménye, hogy körülbelül egymillió olyan választó is igennel voksolt, aki egyébként nem jobboldali szavazó.

- Legalábbis egyelőre. Orbán Viktor múlt héten bejelentette, hogy törvényjavaslatot nyújtanak be amellyel az egészségbiztosítás privatizációjának megakadályozása a céljuk. Pontosan mit tartalmaz az a tervezet?

- Ezzel a törvényjavaslattal lehetőséget adtunk a kormánypártoknak arra, hogy visszatáncoljanak, mielőtt belezuhannának - az országot is magukkal rántva - a társadalombiztosítás privatizációjának szakadékába. Mert miért fektet be egy multinacionális biztosító a magyar egészségügybe? Biztosan nem azért, hogy a Józsi bácsinak és a Mari néninek jó legyen. A cél egyértelmű: a profit. Tehát ettől kezdve az embereknek nemcsak az ellátást kellene kifizetniük a jövedelmükből levont járulékokból, hanem a befektetők profitját is. Ráadásul a kormány is elismerte, fogalmuk sincs, hogyan fog működni a több-biztosítós rendszer. Mi azonban azt gondoljuk, fehér egerekkel lehet kísérletezni, de emberekkel nem! Világosan megmondtuk, hogy a Fidesz—KDNP-kormány vissza fogja adni az embereknek a társadalombiztosítást, és annak vagyonát. Mindennek a legegyszerűbb módja az, ha a kormánypártok levonják a mostani népszavazásból a tanulságot, és megszavazzák a javaslatunkat.

- Így ráadásul egy újabb népszavazási kudarcot is megúszhatnak. De térjünk vissza Gyurcsány Ferenc személyére. A parlamentben felrótták önnek, hogy nem nevezi őt miniszterelnöknek. Miért hívja Gyurcsány úrnak?

- Mert a miniszterelnök szóban benne van az elengedhetetlen morális és legitimációs tartalom. Gyurcsány úr kapcsán erkölcsről felesleges értekezni, és mivel szervezett hazugságok következtében került posztjára, így legitimitásról sem beszélhetünk. És hadd térjek ki egy másik támadott szóhasználatomra, nevezetesen arra, hogy a Gyurcsány-kormányt nem magyar kormánynak, hanem magyarul beszélő kormánynak neveztem. Mert ugyan az vitathatatlan, hogy ők is magyarul beszélnek, bár Őszöd, és újabban Horn Gábor kapcsán ki derült az is, hogy elég csúnyán, azonban 2004. december 5-én a legnagyobb bűnt követték el, amit politikus csak elkövethet. Saját nemzetük ellen kampányoltak, és ezzel a nemzet egyharmadát kirekesztették a magyar állampolgárságból. Ezért nem nevezem őket magyar kormánynak.

- Egyre többen találgatják, mi lesz a kormány és Gyurcsány Ferenc sorsa. Ön mit tart a legvalószínűbbnek? 2010-ig minden marad a régiben, vagy Gyurcsányt lecserélik, de a kormánypártok maradnak? Esetleg előre hozott választások lesznek?

- Az ország és az erkölcsi rend helyreállításának szempontjából nyilvánvalóan a kormány lemondása és az előrehozott választás lenne a legtisztességesebb megoldás. Persze erre joggal mondhatja bárki, nagy hit kell ahhoz, hogy ennyi tisztességet feltételezzünk erről a kormánykoalícióról. Azonban mostanra mindenki előtt nyilvánvalóvá válhatott, hogy Gyurcsány úr nem képes az ország vezetésére. Ezért mindenkinek, az országnak és a saját pártjának is az lenne a legjobb, ha elfogadná például a Gazprom állásajánlatát, és szedné a sátorfáját.