Még csak azt a fáradságot sem kell vennünk, hogy a sorok között olvassunk. Tekintélyes nyugati újságok tudniillik kész tényként közlik, hogy a március 9-i népszavazás után megpecsételődött a balliberális pártok alkotta kabinet sorsa. Magyarország iránt pedig megrettent a befektetői bizalom. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az állampapírpiac többszöri lefagyása nemcsak az idei és a jövő évi központi költségvetésnek jelent megoldandó dilemmát. Gond persze, hogy az idén pár tízmilliárd forinttal, jövőre pedig legalább százmilliárddal kell majd a büdzsének kipótolnia azt a veszteséget, hogy nem veszik a befektetők az államkötvényeket, de a fő kérdést sokkal inkább az okozza: hazánk hiteltelenné vált a nemzetközi pénzpiac szemében.

Korábban arról szóltak a hírek, hogy a vállalati tőke nem akar csordogálni, ma pedig már arról: igyekeznek megszabadulni a magyar állampapíroktól azok tulajdonosai. Ezzel együtt pedig Magyarország - mint a kelet-közép-európai térség egykori éllovasa - a futottak még kategóriába került. De mi az oka annak, hogy a pannon puma tartósan kómába esett? Csak néhány dolgot említünk. A kiigazítás hibás szerkezete kapcsán egyre erősebb a gyanúnk, hogy a magyar gazdaság intézményi problémái tartósan gyengítették a versenyképességet, így a növekedési tempó jócskán elmarad a többi régiós országétól. Eközben az infláció magas szinten beragadt. A költségvetési hiány csökkent ugyan, de a jövőbeli kilátások mégis elbizonytalanítók. A hitelminősítők gyanakodva méregetik a kormányzati szándékokat, az uniós intézmények pedig hűvösen visszafogottak a kiigazítási teljesítmény láttán. A forint árfolyama az utóbbi hónapokban többször is gyengült. Természetesen az nem állítható, hogy ez a fordulat egyszerre, egyik napról a másikra következett be. Sőt a problémát éppen az okozza: mindez egy hat esztendeje tartó és alapjaiban elhibázott gazdaságpolitika végkifejlete, eredménye.

Mindannyian sejtjük, hogy a hitelesség javulása a vártnál hosszabb folyamat, egyelőre azonban a külföldi és a pénzpiaci szereplők bizalma távolról sem egészséges. Osztjuk azokat a felvetéseket, hogy így nem mehet tovább. S az, hogy a koalíciós pártok torzsalkodnak a hatalomért, nem mást vetít előre: gazdaságpolitikai lépések helyett igazi politikai döntésre érett a helyzet. Mondjuk egy kormányváltásra vagy éppen előre hozott választásokra.

Momentán az ország hitelessége a tét. Ez pedig jócskán túlmutat Gyurcsány Ferencen.