- A kormány tematizálni szeretné a közvéleményt, s ez láthatóan sikerül, mert a Fidesz állandóan védekezésre kényszerül. Miért késik a megfelelő válasz?

- Egy teljesen hiteltelenné vált kormánynak ezek csak kétségbeesett próbálkozásai, hogy hatalmát megtartsa. Ez különösen igaz Gyurcsány Ferencre. Görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, még azon az áron is, hogy közben az ország sok lehetőséget veszít el abból, amit például az európai uniós csatlakozás nyújt. A referendum óta eltelt másfél hétben a szocialisták megint szeretnék átírni a történelmet. Azt mondják, súlyos felelősség terheli a Fideszt, a népszavazás kezdeményezése felelőtlen volt, és becsaptuk a választókat. A legelső kérdést persze a szocialisták mindig megspórolják maguknak. Sor került volna-e a népszavazásra, ha Gyurcsány Ferenc tartja magát választási ígéreteihez? Nem. Ez a népszavazás azért történt meg, mert Gyurcsány Ferenc az ellenkezőjét tette annak, mint amire felhatalmazást kért és kapott a választóktól 2006 tavaszán. Ám akkoriban nemcsak ő, hanem a szocialista párt és a szabad demokraták valamennyi politikusa egyértelműen cáfolta a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj bevezetésének szándékát. Ezért nem meglepő, hogy a választók jelentős része azt mondta, álljon meg a menet, nem erről volt szó!

- Hogyan állhat elő olyan politikai helyzet, hogy egy kormányfő egy érvényes és eredményes ügydöntő népszavazás eredményét lesöpörje az asztalról? Lehetséges, hogy a Fidesz nem volt felkészülve a sikerre?

- Kétségtelen, hogy az eredmény meghaladta a legoptimistább várakozásainkat, a korábbi népszavazások tapasztalata alapján alacsonyabb részvételre számítottunk. A mára kialakult belpolitikai helyzetnek azonban ennél hétköznapibb oka van. Nevezetesen, hogy Gyurcsány Ferenc teljesen alkalmatlannak bizonyult az ország irányítására, a hatalmat viszont eszelősen szereti. Ezért újabb és újabb hazugságkampányokkal igyekszik előállni és besározni a legnagyobb ellenzéki párt vezetőit. Ezt a receptet használják, ha itt van Ron Werber, ha nincs. Erre a politikára a legcsattanósabb választ nem a Fidesz, hanem a három egész háromtized millió választópolgár adta meg azzal, hogy igennel szavazott a népszavazáson. Ez az eredmény nemcsak azt jelzi, hogy az emberek elutasítják a díjakat, hanem az volt az üzenetük: elegük van ebből a pökhendi, arrogáns, kioktató kormányzati stílusból és miniszterelnöki magatartásból.

- Mégis patthelyzet alakult ki, és még mindig nincs arról szó, hogy a kormány miként fogja pótolni a kieső díjakat.

- Mert a kormány nem tiszteli a választói akaratot, az MSZP-SZDSZ közös kormányzás erről szól már 2002 óta. Előbb sokat ígérni, majd annak ellenkezőjét tenni, közben pedig folyamatosan támadni az ellenzéket. De ha Gyurcsány Ferenc elmondja százszor, hogy neki megoldhatatlan feladványt jelent az eltörölt díjak pótlása, akkor a Fidesznek el kell mondania százegyedszer is, hogy ez egy óvodás szintű feladat, és elő lehet teremteni erre a célra a tizenötmilliárdot.

- Ez nem alkotmányos feladata volna a köztársaság kormányának?

- A kormánynak alkotmányos, erkölcsi és politikai kötelessége a népszavazás eredményeként előállt helyzetet megoldani. Nincs káosz. Egy feladat van, amely tizenöt perc alatt megoldható. Az alkotmány 35. paragrafusának első bekezdése, pontosabban annak G pontja kimondja: a kormány meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről. A referendum során annyi történt, hogy a választópolgárok a kórházi napidíj és a vizitdíj kérdésében azt mondták, ezt kivételesen nem a kormány határozza meg saját hatáskörben, hanem a választók, akik magukhoz vonták a döntést. Alkotmányos joguk eldönteni, hogy nem akarnak vizitdíjat és kórházi napidíjat szedő egészségügyi rendszerben élni. De ettől még a G pont második része egyértelműen érvényes maradt, vagyis a kormánynak gondoskodnia kell az ellátás anyagi fedezetéről.

- Mindannyian tudjuk, a politika nem erkölcsi kategória. Erkölcsi kötelezettségről tehát nemigen beszélhetünk.

- Emlékezzünk, 2006-ban azt ígérte a kormányfő, aki utána ismét miniszterelnök lett, hogy nem vezetik be a vizitdíjat. Sőt a miniszterelnök-jelölti vitában rendkívül durván még rendre is utasította Orbán Viktort, hogy ilyen vádat még csak meg se fogalmazzon, és állítsa le a hazugnak nevezett kampányt, merthogy az nem úriemberhez méltó. Március 9-én a polgárok azt üzenték Gyurcsány Ferencnek, hogy ők a miniszterelnök 2006-os véleményével értenek egyet. Nem a választók, nem is a Fidesz változtatta meg 2006-os álláspontját, hanem Gyurcsány Ferenc. Ezért mondom azt, hogy a miniszterelnök erkölcsi kötelessége az eredeti állapot helyreállítása. A politikai kötelezettsége pedig a népszavazás eredményből következik. Ne feledjük, ügydöntő népszavazáson vettünk részt.

- De van-e lehetősége ezt végrehajtani a kormánynak?

- Kötelezettség is, lehetőség is van, egyvalami hiányzik: a politikai szándék. Amiről beszélünk, az az összeg az idei költségvetés egy ezreléke. A Magyar Köztársaság költségvetése mintegy tizenhatezermilliárd forint, amit pedig most pótolnia kell a kormánynak, az körülbelül tizenötmilliárd forint. A teljes oktatás költsége hatszázötvenmilliárd forint, a népszavazás nyomán kieső 2,3 milliárdos tandíjbevétel ennek mindössze 0,35 százaléka. Az egészségügynél 1450 milliárd forint az éves költségvetés, s ennek a 0,9 százalékáról folyik most a vita. Még egyszerűbben fogalmazva: ha van a zsebemben hatszázötven forint, és ebből két forint valahogy kiesik, azt katasztrófaként kell megélni? De mondok egy még szemléletesebb példát is. Megjelent a Magyar Közlönyben, hogy a kormány 1,6 milliárd forintot kíván fordítani a Gyurcsány Ferenc által megálmodott tulajdonosi program népszerűsítésére, tehát propagandára. Azt azért senki ne akarja bebizonyítani a választópolgároknak, hogy ha egy - szerintem halvaszületett - ötlet népszerűsítésére kidobnak az ablakon ennyi pénzt, aközben nem jut nagyságrendileg hasonló összeg több mint százezer fiatal tandíjmentes felsőfokú oktatásának biztosítására! Ilyet mondani arcátlanság, de Gyurcsány Ferenc nem állít kevesebbet.

- Mi történik, ha a kormány nem tartja magát az alkotmány betűihez?

- A népszavazás sikere a Fidesz politikájának helyességét bizonyította. A nép akaratára fittyet hányó, a választási ígéreteket semmibe vevő, a törvényeket sokszor áthágó, az alkotmányt megkerülő kormánnyal szemben egyetlen alkotmányos eszköz van a kezünkben azon túl, amit parlamenti ellenzéki pártként tehetünk: a népszavazás intézménye. A rendszerváltás óta nem fordult elő Magyarországon, hogy a választók néhány kérdésben magukhoz vonták volna a döntést, és egyúttal sárgalapos figyelmeztetést is felmutattak a kormánynak. Az, hogy a népszavazási eredménynek csaknem két héttel a referendum után nincs kijózanító hatása Gyurcsány Ferencre és az MSZP politikusaira, láthatjuk, de hogy semmiféle hatással nem lesz a kormánypolitikára és a miniszterelnök sorsára, az egyáltalán nem biztos. Az európai parlamenti választás után is sokáig azt írták a baloldali lapok, hogy Medgyessy Péternek nincs alternatívája, és azt mondták, a választásnak semmilyen belpolitikai következménye nem lesz. S lám, mi történt.

- Az igennel szavazók a marakodást látva most biztosan felteszik a kérdést: a jövő valóban elkezdődött?

- A Fidesznek vannak kezdeményezései, de kisebbségben vagyunk a parlamentben. Minden érvünket néhány gúnyos pillantás mellett egyszerűen lesöprik az asztalról. De nem számít, van még előttünk néhány nagy feladat. Úgy tűnik, az Albert házaspár népszavazási kezdeményezése révbe ér, és ősszel újabb referendumot kell tartanunk a több-biztosítós egészségügyi modellről. Ismét van egy eszköz a kezünkben, hogy az emberek életét hosszú évtizedekre meghatározó kormányzati lépést megakadályozzuk. Drámai volna a következménye, ha Magyarország ugyanabba a hibába esne, mint az Egyesült Államok, amely éppen most igyekszik korrigálni korábbi döntését. Ott a lakosság hatodának semmiféle biztosítása nincs, a másik hatodának pedig csak alapszintű biztosítása van. Ez azt jelenti, hogy betegség vagy baleset esetén az állampolgárok harmadának sorsa mindössze a szerencsére vagy a jó Istenre van bízva. Nem engedhetjük, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben minden harmadik honfitársunk nem részesülhet megfelelő egészségügyi ellátásban.

- Politikailag nem túl kockázatos, hogy a márciusi népszavazással együtt a Fidesz a következő két évben négyszer akarja legyőzni választásokon a kormánypártokat?

- Van más választás?

- A Fidesz táborából sokan jóval radikálisabb lépéseket sürgetnek. Szerintük ha valamennyi fideszes parlamenti és önkormányzati képviselő lemondana mandátumáról, napokon belül összeomolna a közigazgatás, és elkerülhetetlen lenne az előre hozott választás.

- Hallottam már ezt az ötletet közvetlenül a választások után, és akkor is jót mosolyogtam rajta. De játsszunk el a gondolattal, mi történne ekkor! Gyurcsány Ferenc és csapata fél éven belül módosítaná az összes kétharmados törvényt, s olyan jogi szabályozást - benne olyan választójogi törvényt - fogadna el, amely még jobban megnehezítené egy későbbi polgári kormány dolgát. Tényleg ezt akarjuk? Hiszen Gyurcsány Ferenc minden szégyenérzet nélkül túllépett azon, hogy elfogadtatott az előző parlamenttel egy ötéves adócsökkentési programot, amit a választások után azonnal hatályon kívül is helyeztetett a mostani koalíciós többséggel, majd elmondta az őszödi beszédet, és véres rendőrattakot vezényelt Budapest utcáin. Ha ez az ember egy percig nem gondolkodott el azon, milyen károkat okoz, akkor vajon az ellenzék által tálcán kínált lehetőséggel nem élne vissza a végletekig?

- Lát-e garanciát arra, hogy Gyurcsány Ferenc egy számára vesztes parlamenti választás után hajlandó lesz elfogadni a végeredményt, és távozni a hatalomból?

- Nem lesz más választása, a választók döntése nem hagyható figyelmen kívül.

- Elképesztő, hogy még mindig sokan felülnek a kormánypropagandának, és minden nyomorúságért a Fideszt hibáztatják.

- Arra kérek mindenkit, hogy ilyenkor a jövő évi szlovák euróbevezetésre gondoljon. Emlékezzünk csak! Amikor túl voltunk a parlamenti választáson hat esztendeje, László Csaba pénzügyminiszter-jelölt a költségvetési bizottság ülésén azt állította, Magyarországon 2007-ben bevezethető az euró. Egy évvel később Medgyessy Péter is még arról tájékoztatta a közvéleményt: kormánydöntés született arról, hogy 2008-ban fogjuk bevezetni az eurót. Most éppen annyit írunk, és se eurónk, se bevezetési időpontunk nincs. Vagyis ha a 2002-es választások után a pénzügyminiszter-jelölt és a hivatalban lévő miniszterelnök is azt prognosztizálta, hogy mára képesek leszünk bevezetni az eurót, akkor ez nem jelent mást, mint hogy az Orbán-kormány rendben lévő gazdaságot hagyott hátra. Az ország akkor képes volt arra, hogy az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket teljesítse! Sajnos súlyos árat fizettünk azért, hogy ez nem következett be, de ennek a felelősét egyáltalán nem nehéz megneveznünk. A felelősség azokat terheli, akik ebben az időszakban az országot irányították. A szlovákok hiába voltak mögöttünk gazdaságilag az uniós csatlakozáskor, jövőre bevezetik az eurót. Az euró bevezetése a Nemzeti Bank tanulmánya szerint önmagában 0,9 százalékos GDP-növekedést eredményezne, ami kilencven-százmilliárd forint költségvetési többletbevételt hozna. Mivel Magyarország a legjobb esetben sem vezetheti be az eurót 2014 előtt, a hatéves csúszás legalább hatszázmilliárd forint veszteséget jelent mindannyiunknak.

- Sajnos nemcsak az euróbevezetésben, hanem a gazdaság fejlődésében is sereghajtók lettünk Európában.

- Az Orbán-kormány idején valóban magasabb volt a gazdasági növekedés, mint most. És ha sikerült volna legalább megtartani a három-négy százalékos gazdasági fejlődést a szocialista-liberális kormányoknak, akkor a GDP-növekedés minden százaléka ma százmilliárd forintos többletbevételt hozna az országnak. Ezeket az elherdált pénzeket kellene számításba venni, amikor pitiáner kétmilliárdos tandíjbevétel-kiesésről vitázunk.

- A legutóbbi parlamenti választások után visszavonult a direkt politizálástól és bejelentette, hogy európai parlamenti képviselőként kívánja tovább folytatni 2009-től. A mostani népszavazási kampány során azonban újra aktivizálta magát. Változtak volna a céljai?

- Tavaly májusban bejelentettem, mi a szándékom, s ez nem változott. Ha minden úgy történik, ahogy elterveztem, akkor jövő júniustól az Európai Parlamentben folytatom politikai pályafutásomat. Ez egyáltalán nem zárja ki azonban, hogy részt vegyek belpolitikai kampányokban. Ha megszólal a csatába hívó kürt, természetesen újra sorompóba állok, és a véleményemet ez után sem fogom véka alá rejteni.