A miniszterelnök a vesztes népszavazás után viharos sebességgel veszítette el azt a bázist, amelyikre az elégedetlen szocialistákkal szemben támaszkodhatott. Horn Gábor nemcsak a maga, hanem a liberális értelmiség véleményét is megmondta azon a nevezetes éjszakán. Az e körhöz tartozó úgynevezett reformközgazdászok pedig látványosan szembefordultak a kormányfővel, akit - mint Békesi Lászlótól tudjuk - ma már bukottnak tekintenek. S miután kihullott hóna alól a liberális mankó, Gyurcsány a húsvét előtti kétnapos értekezleten menthetetlenül a revánsra váró, sértett szocialisták markába került. Mostantól ugyanúgy a párt foglya, mint elődei. Bábfiguraként mozoghat tovább, miután - ismét Békesi szavaival élve - személyét a szocialisták ledarálták, alaposan megrágták, és kiköpték.

A liberális közgazdászelit - élén Békesivel, Petschnig Mária Zitával, illetve a kabinetnek áprilisig "haladékot adó" Bokros Lajossal - azért tagadta meg nyilvánosan a kormányfőt, mert a szocialistákkal szemben elveszítette a Gyurcsány Ferenc felett gyakorolt befolyásért és hatalomért vívott csatát. A Magyarország sorsát íróasztal mellől, dogmatikus tanok alapján megtervezők idejét látták felemelni hangjukat, és pálcát törni a kormányfő fölött, mert érzik, hogy - az SZDSZ zsarolóerejének gyengülése miatt - nem tudják kézben tartani az irányítást. Erősödik körükben a pánik azért is, mert elapadóban a külföldi tőke. A drága külsőségek közepette bejelentett zöldmezős beruházásokat már a feledés homálya borítja, de a pénzügyi befektetők is kiszállnak. Azt, hogy több pénz megy ki az országból, mint amennyi bejön, a várakozások szerint a Magyar Nemzeti Bank e heti friss jelentése is alátámasztja majd. Az egyre mélyülő gazdasági válságra kizárólag közgazdasági dogmákkal válaszoló reformközgazdászaink ettől félnek igazán, hiszen eltűnik az a - lakosság terheit egyre csak növelő - forrás, amelyre alapozták számításaikat. Nem véletlen, hogy a külföldi tőke kihátrálását vetik most legélesebben a kabinet szemére. Nem véletlen, mert a piac mindenhatóságát hangsúlyozó államtalanítás, az ezermilliárdos leépítések, a szociális kiadások drasztikus lefaragása - amiket a liberális reformerek még mindig kitartóan követelnek - azt a célt szolgálják, hogy minden jármot levegyenek a globális tőkebefektetők nyakáról. A gyenge és névleges állam képtelenné válik a vállalatok ellenőrzésére, a leépített közigazgatás nem igényel a cégektől jelentősebb közterheket. Mindenki boldoguljon, ahogy tud, "értse meg végre a rendszerváltás célját", hogy ne csapolja meg a profitot a társadalmi felelősségvállalás.
A liberális közgazdászok lázadásában az is megmutatkozik, hogy Gyurcsány csak azért lehetett miniszterelnök ebben az országban, mert a baloldalnak nincs semmilyen használható elképzelése és forgatókönyve a kizárólag tőkepárti és társadalomellenes reformtervekkel szemben.

A "Gyurcsányt ledaráló szocialistáknak" az SZDSZ-hez mindenkor igazodó közgazdász értelmiségiek véleménye iránytű kell hogy legyen. Pártelnökük kormányfőként az első pillanattól kezdve egy parlamenti küszöb alá került párt programját nyomta le a torkukon, hajtatta velük végre. Most pedig - hogy a választóknak kezd teljesen betelni a pohár - elküldik őt a p...csába. A szocialistákkal együtt.