FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Homályos ingatlanügyletek
Eladták a Magyar Posta Krisztina körúti székházát. Újabb értékes ingatlan került ki tehát a köz tulajdonából, és megvan a hivatalos indoklás is: a korszerűtlen munkahelyek felújítása olyan sok pénzt emésztett volna fel, hogy a társaság inkább az olcsóbb bérleti megállapodás mellett döntött.
Létrehozva: 2008. március 26., 08:07

Ez az érv talán megállná a helyét, ha csak a felújítás technikai nyereségére gondolunk, ám az olcsósággal nincs minden rendben: a Postapalotát a pályázati felhívásban meghatározott négymilliárd forint plusz áfa minimálárat meghaladó összegért adták el.

A pontos eladási árat — üzleti titokra hivatkozva — nem hozzák nyilvánosságra. Az újonnan épített irodaházat a társaság legalább 2017. december 31-ig veszi bérbe havi 400 ezer eurós bérleti díjért, ez a tízéves időszak alatt mintegy 12 milliárd forintos kiadás. Úgy tűnik tehát, hogy az állam keveset nyer és sokat ad ki a tranzakció során. Az adófizetők pénzére megy ki a játék, így egész egyszerűen értelmezhetetlen, hogy a pontos összeget a nyilvánosság nem ismerheti meg.

A hasonló jellegű ingatlaneladások, amelyeket már-már törvényszerűen bérleti szerződés követ, lassan gyakorlattá válnak, hiszen ilyen mechanizmus alapján kelt el annak idején a Magyar Televízió székháza is. És az MTV is havi 250 millióért bérel majd egy közpénzből épített bázist. A történelem, legalábbis nálunk, Magyarországon, mindig ismétli önmagát: a pontos részletek a tévészékház eladásakor sem kerülhetnek nyilvánosságra, még azután sem, hogy az Állami Számvevőszék erre kifejezetten felszólította a társaságot. Azt meg már szinte említeni sem érdemes, hogy az MTV kurátorainak ellenzéki csoportja is szerette volna megismerni a pontos összeget, mindhiába.

Ez a tranzakciós módszer, nagyon sajnálatosan, megnyerte a közvagyon értékesítésével foglalkozó apparátus tetszését. És mivel a szerződések pénzügyi részét rendre homály fedi, sosem lehet megállapítani, hogy kinek a hasznára válnak ezek az üzletelések.

Nagy a gyanúnk azonban, hogy az adófizetők milliói nem tartoznak a nyertesek körébe. Pedig kell-e mondanunk, hogy demokráciában mennyire elfogadhatatlan, hogy az állami vagyon elidegenítése sorozatosan a nyilvánosság megkerülésével történjék. Szögezzük le, még ha unalmas is: a pontos adatokat minden hasonló esetben közzé kell tenni, s ha bebizonyosodik, hogy a köztulajdont (bizony-bizony) elkótyavetyélték, a tetteseknek felelniük kell. Igaz, kérdezni is kell őket!