Egészen pontosan a pekingi olimpia, amellyel kapcsolatban régi rossz szokás szerint előhúzták a bojkott ötletét. A teljesség igénye nélkül Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök, Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke, a belga kormány, München polgármestere vagy Kóka János és a SZDSZ Új Generációja érezte magát illetékesnek arra, hogy Kína megrendszabályozása céljából az ötkarikás játékok részleges vagy teljes bojkottálásra hívjon fel. Nem zárjuk ki lehetőségét - ez a kedvencem.


Nem zárják ki. Akkor most lenne egy bevallottan demagóg ötletem a lehetőség ki nem záróinak. Üljenek be a szolgálati autójukba, és guruljanak el egy edzőtáborba, ahol az olimpiára készülő sportolókat találnak. Kókának, no meg az új generációsoknak nincs messze Tata - de el ne feledjenek a Kertvárosnál Baj felé jobbra letérni a főútról! -, s szerencséjük is van, jelenleg ott készül például a magyar ökölvívó-válogatott. Sétáljanak be az izzadságtól büdös edzőterembe (régi épület, földszint), s magyarázzák el Bedák Pimpáéknak, hogy nem zárják ki azt a bizonyos lehetőséget, de a megnyitótól mindenképpen maradjanak távol, nehogy felvonuljanak életük eseményén. Ha túlélték a pofonokat, kerekedjenek fel, és keressenek meg egy olyan sportolót, aki nem lehetett ott az 1984-es Los Angeles-i játékokon, s emiatt kerékbetört a karrierje. Kit soroljak? Kajakost, öttusázót, birkózót? Ha megtalálták, kérdezzék meg tőle, mennyire érdekelte a hidegháború felkészülés közben, s mit szólt a döntéshez. Ezt persze megtehetik egy amerikaival, aki Moszkvában nem lehetett ott, egy kubaival, akinek Montrealban, Los Angelesben és Szöulban sem lehetett sansza.

A kínaiak Tajvan szereplése miatt hét (!) olimpiát hagytak ki, s mire jutottak vele? Egy sikerágazatukat évtizedekkel később indíthatták csak be. A bojkott soha nem érte el célját, csupán versenyzők ezreinek fáradságos munkáját, netán egész életét tette tönkre. A politikusok ne a sportolókkal szórakozzanak, hanem magukkal. Ha nem akarnak, ne reprezentáljanak a megnyitón, pár nap bájcsevejt és kedves kínai vendéglátást igazán kihagyhatnak. Donald Tusk lengyel kormányfő már be is jelentette, hogy kihagyja a pekingi ceremóniát. De az is megoldás, ha a tibetiekért eddig valahogy ritkán megnyilvánuló kedves politikusok a sportolók fenyegetése helyett mondjuk nem mennek kínai étterembe, nem vesznek kínai árut (de márkás sportcipőt sem, amit ott gyártanak!), vagy felszólítják kormányukat, hogy szakítsanak meg minden gazdasági kapcsolatot a világ legnépesebb országával. Persze nyilván ezt nem teszik, mert nem áll érdekükben, fenyegetni, nyomást gyakorolni sokkal okosabb a más kárára.

"Kína megérdemli, hogy házigazdája legyen az olimpiának. Tibet lakossága a kínai kormánnyal és nem a kínai néppel áll konfliktusban. S épp ezért a kínai népet nem szabad megfosztani az olimpiától, annak bojkottja nem jelent megoldást a fennálló konfliktusra." Ezt a dalai láma mondta, tiszta fejjel, tiszta szívvel, a leginkább illetékesként. Ehhez annyit még: a sportolókat sem szabad megfosztani az olimpiától, függetlenül a címertől és felirattól, ami a melegítőjükön díszeleg. S függetlenül a politikusaiktól.