- Mit szeretne elérni az Adósságtanács felállításával?

- Ez egy civil kezdeményezés. Azért jött létre, mert úgy látom, a magyar lakosság döntő része nincs tisztában azzal, hogy mekkora terheket rak a jövő generációkra az állam adóssága, és hogy ez milyen óriási, és milyen gyorsan növekszik, milyen nehéz lesz ezt majd visszafizetni. Az idén 1129 milliárd forint az államnak csak a kamatterhe, tehát amit az adósság kamatára kifizet. Ez majdnem annyi, mint az egészségügy teljes költségvetése. Jó lenne, ha ezzel minél többen tisztában lennének, és előbb-utóbb eljutnánk oda, hogy ha nem is népkövetelésre, de nem lehetne olyan gazdaságpolitikát folytatni, mint az elmúlt esztendőkben, aminek következtében folyamatosan nőtt a magyar államadósság, hat év alatt nagyjából megduplázódott. Felelőtlen az a gazdaságpolitika, amely az adósság növelésével emeli a szociális juttatásokat, a nyugdíjakat vagy a béreket. A gazdaság növekedését kell felgyorsítani, úgy kell többet megtermelni, és azt kell elosztani.

- Mi, laikusok, akik nem vagyunk közgazdászok, el tudjuk dönteni, hogy melyik gazdaságpolitika helyes, és melyik a helytelen?

- Szerintem el.

- Tehát tudhattuk volna hat évvel ezelőtt, hogy melyik a rossz és melyik a jó, mi kell hinnünk?

- Többnyire az emberek hit alapján döntenek, nyilván mindig is így marad, de éppen ezért gondoljuk, hogy tájékoztatni, vitatkozni, beszélgetni kell ezekről a kérdésekről. Legalább azt ne tehessék meg a politikusok, hogy nem mondják el világosan, mennyi az állam adóssága, mit csinálnak, hogyan növelik. Ezért nemcsak közgazdászokat hívtam meg a tanácsba, hanem mindenféle szakma képviselőjét. Vannak tudósok, orvosok, művészek, pedagógusok, papok. Mindenki, akiről úgy gondolom, hogy valamilyen felelősséggel tartozik a társadalomért és foglalkoztatják ezek a kérdések. Úgy gondolom, hogy van, lesz foganatja, mert egyre többet foglalkozik vele a sajtó, magánszemélyek is beszélgetnek róla, és sokaknak kezd világossá válni, hogy hihetetlen mértékű államadósságot görgetünk magunk előtt, amiből nehéz lesz a jövőben kijönni.

- Az Adósságtanács egyik fő feladata, hogy tudatosítsa bennünk, óriási adósságterhet cipelünk?

- Igen, tizenhétezermilliárd forint a magyar állam adóssága. Ha lebontjuk, fejenként - csecsemőket, nyugdíjasokat is beleértve - 1,7 millió forint az adóssága a magyar lakosságnak. Ennyit kell visszafizetnünk majd az elkövetkező évtizedekben, és ennek a kamatait fizetjük minden évben a miáltalunk megtermelt jövedelemből. Jó, lehet, hogy teljesen nullára nem kell lecsökkenteni, de szerintem a nullát kell célul kitűzni.

- Ez azt jelenti, hogy azért ha valamennyi adóssága van egy államnak, az nem baj?

- Együtt lehet élni valamennyi adóssággal. A legjobb, ha nincs adósság, és nem kell kamatot fizetni. Ebben a kényelmes helyzetben az Európai Unióban csak néhány balti állam van, például Észtország és Litvánia. Náluk gyakorlatilag nulla az adósság. Az országok döntő többsége a bruttó hazai termék húsz-harminc százaléka körüli államadósságot halmozott föl, mi hetven százalék közelében tartunk, és csak ketten állnak nálunk rosszabbul: Belgium és Olaszország. Náluk száz százalék közelében van az államadósság, viszont annyiban jobb a helyzetük, hogy alacsonyabb a kamatterhük, mert náluk már euróval fizetnek.

- Hogyha összegyűlnek az ön által használhatónak vélt gondolatok, akkor megosztják őket a jelenlegi vezetőkkel is, vagy várnak arra, hogy legyen egy kormányváltás, és akkor majd egy konzervatív összetételű csapatnak ajánlják föl az ötleteket?

- Mindenképpen megosztjuk, mert nyilvánosságra szeretnénk hozni az adatokat. Nincs benne semmi titok. Franciaországból indult ez a kezdeményezés, megmondom őszintén, én onnan tanultam, a francia jegybank volt elnökétől. Igaz, hogy ott a pénzügyminiszter kezdeményezte ezt a széles körű társadalmi vitát. Nálunk most az állam még nem karolta föl annyira, de gondolom, hogy nyitott rá a mai adminisztráció is. Legalább hallják, mi az emberek véleménye az államadósságról.