- Huszadik születésnapját ünnepli a Fidesz. Lát valamilyen hasonlóságot az alapítás évének történései és a mostani közállapotok között?

- A két évszám kapcsán elsősorban a különbségek, nem pedig a párhuzamok jutnak eszembe. Az akkori és a jelenlegi hatalom reflexei, hazugságai és retorikája között valóban kísérteties a hasonlóság, de az akkori politikai helyzet és az idei között ég és föld a különbség. Húsz éve egy erejét vesztő, de a hatalomhoz foggal-körömmel ragaszkodó állampárti diktatúra létezett Magyarországon. Az akkori időket a toldozgatott-foltozgatott terv- és hiánygazdaság, a legalapvetőbb emberi és szabadságjogok semmibevétele jellemezte. Nem lehetett szabadon utazni, nem volt szabad a véleménynyilvánítás, a sajtó- és a vallásszabadság érvényesülése pedig több mint távolinak tűnt. Két évtizede ugyan repedezett már a rendszer építménye, de a nyilvánosságban még mindig tilos volt ötvenhatról, a határon túli magyarságról vagy éppen a szegénységről beszélni. Egyre több, a rendszert kritizáló vélemény hangzott el zárt kisközösségekben, egyetemeken, ellenzéki találkozókon, de ezeket a hatalom - ahogyan akkor mondták - adminisztratív eszközökkel, az erőszak legkülönbözőbb módszereivel igyekezett elfojtani. A jelen Magyarországán minden politikai, közéleti gond, a hatalom túlkapásai és antidemokratikus törekvései ellenére jogállamban élünk. Még a 2006. október 23-án történt tömeges, felháborító, elfogadhatatlan emberi jogi sérelmek, hatalmi erőszak ellenére is érvényesülnek az alapvető szabadságjogok. Ám az is biztos, hogy demokráciában a jogsértéseket alaposan ki kellene vizsgálni, és a felelősöket el kellene számoltatni.

Veszélyben a vívmányok

- Ön szerint valóban megtörtént a rendszerváltás?

- Tudom, sokan kétségbe vonják a rendszerváltás tényét, de nem értek velük egyet. Természetesen nehéz a rendszerváltoztatás egyértelmű tudományos, politológiai, történeti definícióját meghatározni, amely alapján kétséget kizáróan eldönthető, hogy történt-e rendszerváltás. Az viszont biztos, hogy az állami tulajdon kizárólagosságát hirdető tervgazdaságból magántulajdonra épülő piacgazdaság lett, érvényesülnek az alapvető szabadságjogok, az állampárti diktatúra helyett versengő többpártrendszer működik, felépült a jogállam. Szerintem ez vitathatatlan. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a jelenlegi hatalmi, politikai rendszer antidemokratikus működése veszélyezteti ezeket az értékeket.

- A megalakuló Fidesz ugyanazokkal az ellenfelekkel küzdött, mint most. Gyurcsány Ferenc, Szilvásy György és Kiss Péter például akkor ifjú kommunistaként nézett farkasszemet a fideszesekkel.

- Igen, ez a mostani egy KISZ-kormány. Ahogy a pesti vicc fogalmaz, "nagyon KISZ teljesítménnyel, KISZ-szerű működéssel". Ez a változatlanság sebészi pontossággal mutatja meg a magyar politikai baloldal jellemrajzát és állapotát. A rendszerváltoztatáskor nem alakult ki ténylegesen polgári baloldali párt. Az MSZP-t az MSZMP és a KISZ korábbi vezetői irányítják. A mai MSZP továbbra is sokkal inkább az MSZMP utódpártja, mintsem új baloldali párt. Az első szocialista miniszterelnök, Horn Gyula ötvenhatos sortüzekben betöltött, míg a következő MSZP-s kormányfő, Medgyessy Péter pedig az állampárti titkosszolgálatban betöltött szigorúan titkos tiszti múltja miatt volt erkölcsileg alkalmatlan az ország vezetésére és a baloldal megújítására. Gyurcsány Ferenc pedig azokat a volt párt- és KISZ-funkcionáriusokat testesíti meg, akik a hatalomátmentés emberei. Akik a rendszerváltás előtti politikai pozícióikat, az állampárti rendszerben kialakult kapcsolataikat kihasználva, gyanús privatizációs tranzakciókban milliárdos vagyonra tettek szert, politikai hatalmukat gazdasági, illetve médiabefolyássá, hatalommá tudták átváltani, végül újra megjelentek a politikai színpadon. Igazából semmit sem változtak, csak a szerepeket cserélgették.

Fájdalmas tanulság

- Mi a rendszerváltó erők felelőssége abban, hogy volt kommunisták irányítják ma is az országot?

- Az állampárti nómenklatúra a diktatúrában gyakorolt politikai hatalmát átmentette a mai napig érvényesülő gazdasági, média-, közigazgatási, illetve kulturális befolyássá. Abban, hogy ez így alakult, tagadhatatlan a rendszerváltó erők felelőssége.

- Mennyi ebben a Fidesz szerepe?

- Van felelősségünk abban, hogy így alakult. A hatalomátmentési törekvések többségével szemben a rendszerváltó erők kudarcot vallottak. Ebben a Fidesz vezette kormány is ludas.

- Mit kellett volna másképp tenniük?

- A politikust egyebek között az különbözteti meg a lelkes politizáló értelmiségitől, hogy elsősorban nem beszél a politikai cselekvésről, hanem teszi, amit kell. A szakács sem megy ki a konyhából az étterem vendégeihez az ételek felszolgálása előtt, hogy elmondja, miképpen készíti el az ételt, mennyi fűszert használ hozzá, meddig főzi a tésztát. Elkészíti a vacsorát a vendég választása alapján, és ha jól sikerült, az asztalhoz hívják, s gratulálnak neki. A mindenkori kormánynak is az a dolga, hogy négy éven keresztül kormányozzon. Ne a terveiről beszéljen folyamatosan, hanem a választók felhatalmazása alapján, a programja szerint cselekedjen. A polgári kormányzás négy éve alatt mi nemegyszer beszéltünk arról, hogyan kellene felszámolni a hatalomátmentés miatt kialakult állapotokat, de nem cselekedtünk. Sajnos ezzel hozzájárultunk a versenyt elutasító kulturális és médiamonopóliumok fennmaradásához.

- A kormánypártok támogatását élvező médiabeli és kulturális érdekkörök azonban mind az MDF-, mind a Fidesz-kormányok alatt a demokrácia, a szabadság eltiprását látták a monopóliumok felszámolására tett kísérletekben. Hogyan lehet ilyen körülmények között sikert elérni ezeken a területeken?

- A monopóliumok a gazdasági élethez hasonlóan a média és a kultúra területén is elfogadhatatlanok. A mai kormánypártok holdudvarához tartozó közéleti szereplők, miközben minden nyilatkozatukban a tolerancia, a nyitottság és a verseny fontosságát hangsúlyozzák, személyes és hatalmi kapcsolatrendszerük, hálózataik felhasználásával igyekeznek kirekeszteni mindenkit, aki tőlük eltérő véleményt, értékeket, gondolkodásmódot, világlátást képvisel. Nem versenytársnak, hanem megszüntetendő ellenségnek tekintik a tőlük eltérő stílusirányzatok, kulturális, művészeti iskolák képviselőit. Mindent megtesznek, hogy csak ők kapjanak állami támogatást, és másnak egy fillér se jusson. Ez a gyakorlat természetesnek tűnhet az egypártrendszerben, demokráciában viszont elfogadhatatlan. Ma is érvényes a Pokol Béla által még a kilencvenes évek közepén leírt "közéleti körmagyar" fogalma, miszerint a "brancson" belüliek egymást kaserolják a nyilvánosságban, és úgy tesznek, mintha a körön kívül állók nem is léteznének.

- Minden közvélemény-kutatás szerint a Fidesz kétharmados többséget szerezne egy mostani választáson. Mennyire hisz a felmérések eredményének?

- Egy találó megállapítás szerint az MSZP tud választást nyerni, de nem tud kormányozni, a Fidesz pedig tud kormányozni, de nem tud választást nyerni. Adódik hát a feladat, kormányzóképességünk megőrzése mellett a választást nyerő képességünket kell megerősítenünk. Kellő fenntartásokkal ugyan, de oda kell figyelni a közvélemény-kutatásokra. A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy az elmúlt másfél évben az MSZP középpárttá zsugorodott. Új jelenség, hogy a Fidesz hosszú időn keresztül ilyen magasan tudja stabilizálni támogatottságát. Támogatottságunk ugyanis folyamatosan növekszik, mostanra harmincöt százalék felett stabilizálódott. Természetesen nem dőlünk hátra a karosszékünkben, ugyanúgy dolgozunk, mint eddig. Még egyszer biztosan nem fordul elő, hogy a kedvező adatok elaltatnak bennünket.

- A legfrissebb eredmények azonban a Fideszt felelősségre is intik.

- Az elmúlt másfél év adatai azt mutatják, hogy az öt éve megkezdett szövetséggé alakulásunk kiteljesedett. A Fidesz szervezeti felépítését, értékválasztását, politikai stílusát, arculatát, alapprogramját tekintve széles társadalmi bázisú, mély beágyazottságú európai néppárt lett. Ugyanúgy, ahogy Németországban a CDU, Angliában a Konzervatív Párt. Nálunk is stabil, nagy jobboldali erő alakult ki, ez pedig a Fidesz.

- Hogy írná le a koalíciós pártok jelen helyzetét?

- Magyarországon kormányválság van. Ennek az alapvető oka a gyurcsányi hazugságbeszéd, amely a kormány teljes hitelvesztésével járt. Ezt tetézi a kormányzati alkalmatlanság és a hatalmon lévők szociális érzéketlensége. Ráadásul mind az MSZP, mind pedig az SZDSZ súlyos belső válsággal küzd. A szocialisták a "Gyurcsánnyal vagy Gyurcsány nélkül" dilemmával bajlódnak, az SZDSZ-ben pedig az elnökválasztási botrány rendítette meg a párt megmaradt bázisát. Mindezeken felül a népszavazás súlyos politikai következményekkel járt. Az emberek ugyanis leszavazták a kormányt, politikai értelemben leváltották.

A szocialisták reménye

- Közjogi értelemben azonban a kormány még a helyén van, a koalíciós pártok többsége is biztosított a parlamentben. Mi lehet a kiút a válságból?

- Kiút akkor van, ha a kormánypárti képviselők pillanatnyi hatalmi érdekeinek, egzisztenciális félelmeinek fölébe kerekedik az MSZP életösztöne. Egyelőre ugyanis Gyurcsány Ferenc osztja a képviselő-jelölti és listás helyeket, polgármesteri jelöléseket és az állami pénzeket. Ha a szocialisták Gyurcsány Ferenccel tovább folytatják a hazugság politikáját, akkor ez több ciklusra előre megpecsételheti az MSZP sorsát. Akár kétharmados többséget szerezhetünk. És semmi garancia sincs arra, hogy az azt követő választásig egy versenyképes MSZP jöjjön létre. Úgy látom, nekik is egyre világosabb, hogy a kiutat az előre hozott választás jelentheti. Ezzel ugyanis megmaradhat a reményük a talpra álláshoz. Most még kisebb vereségben bízhatnak, mint két év múlva.

- A kormánypártok szinte küldetésszerűen érvelnek intézkedéseik mellett. Így az állami feladatok visszaszorításával az embereknek saját magukról kell gondoskodniuk.

- A kormány politikájával pont az a legnagyobb baj, hogy semmibe veszi az embereket, és évek óta az akaratukkal szemben kormányoz. A népszavazás is bizonyította, hogy az embereknek elegük van a kormány hazug politikájából, változást, új irányt és új politikát akarnak. A mindenkori kormánynak vannak alkotmányos kötelezettségei. Biztosítania kell a közszolgáltatásokat, fenn kell tartania és működtetnie kell például az egészségügyi és az oktatási rendszert. Mindezt úgy, hogy a magyarok is minél előbb olyan színvonalon élhessenek, mint az osztrákok, a németek, a spanyolok vagy a skandinávok. Ezekben az országokban nem a mindent elkótyavetyélő privatizációról, az esztelen megszorításokról szólnak a kormányzati döntések, hanem arról, hogyan tud egy hatékony állam szociális biztonságot nyújtani az embereknek. Hazánkban nagyon sokan vannak, akik önhibájukon kívül nem tudják, mit kezdhetnének az életükkel, hiszen az is gondot okoz nekik, mit esznek holnap. Nem lehet arisztokratikus gőggel az öngondoskodásról papolni. Senkit nem szabad az út szélén hagyni, hiszen a szolidaritás tartja össze az országot. Ez Magyarország sikerének kulcsa.