A szavazást megelőzően folytatott kampányban főképpen a polgárok részéről sokféle konkrét kérdés merült fel és maradt többnyire megválaszolatlanul. Nem vetették fel és ezért kísérlet sem történt arra, hogy bárki is foglalkozzon azzal a kérdéssel, hogy vajon az önkormányzatok működését érinti-e a csatlakozás, és ha igen, akkor hogyan? És itt most nem csak és nem is elsősorban a jogi, vagy igazgatási vonatkozásokra gondolok, hanem döntően a politikai kultúrára, a közéleti viselkedésre, a működés minőségére, a demokratikus közélet hétköznapi gyakorlatára.
A szakmai berkekben sokan úgy látják, hogy a csatlakozás a magyarországi politikai és intézményi szférát az uniós politikai és közösségi intézményekhez való illeszkedésre fogja kényszeríteni. Sokak véleménye szerint a belépés a hazai közszféra és a politikai élet szakszerűbbé válását, civilizálódását hozza magával. Megint mások véleménye szerint az általános társadalmi morál fog javulni, aminek következtében változni fog a politikai kultúra, a közélet intézményeinek és szereplőinek működése, illetve viselkedése.
Ezeket azért említem fel, mert a rendszerváltozás után 12-13 évvel, a közélet különböző szintjén, így az önkormányzatok világában is, gyakorta találkozhatunk olyan szemlélettel, felfogással, jelenséggel és hozzáállással melyek nem illeszthetők a demokratikus és jogállami keretek közé.
Gondolok itt mindenekelőtt a demokratikus játékszabályok, a írott és íratlan szabályok be nem tartására; a kisebbségi vélemények, javaslatok, kezdeményezések elnyomására; a nyilvánosság kisajátítására és tudatos eltorzítására; a polgárok álláspontjának szapora figyelmen kívül hagyására; a demokratikusan megválasztott testületek döntési jogkörének szűkítésére, a képviselői vélemény kifejtésének korlátozására; a valódi változásokat eredményező lépések helyett a pótcselekvések gyakori preferálására; az igényességet, körültekintést, felkészültséget és szakszerűséget igénylő előterjesztések fogyatkozására és ezek helyett figyelemelterelő álkoncepciók és álstratégiák özönére; készséget az intézményhálózat gyengítésére; vonzódást a nagyberuházások és nagyberuházók irányába; a gondolatszegény, írás és fogalmazásképtelen előterjesztőkre és produktumaikra; a költségvetések tudatos, rendszeres, cinikus és egyre nagyobb mértékű alultervezésére; a felelősség nem érzésére és nem vállalására. A sor még folytatható is és részletezhető is, de itt és most nem ez a fontos. A fontos kérdés az az, hogy akik az ilyen jellemzőkkel leírható körülményeken változtatni tudnak, akarnak-e változtatni?
Azt hiszem, igaza van Kozma Imrének, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének, aki nemrégiben azt írta egy levélben, hogy "a világot a rossz meg akarja merevíteni, a jó meg akarja változtatni."
Tisztelt képviselőtársaim, javaslom használjuk ki a csatlakozás kapcsán kialakult emelkedettséget, és akarjunk jók lenni!
Tisztelt polgármester úr, akarjunk változtatni!

XIII. kerületi KÉPVISELŐ, 2003 május