Valójában a tengeren nemcsak a hullámok energiájából nyerhető elektromos energia, hanem számos más forrásból is.

A szárazföld közelében az eltérő fölmelegedés következtében jelentős szélmozgás is van, de függőleges irányban is van hőmérséklet-különbség, mert a napsugárzás csak a felszínközeli rétegeket melegíti föl, mélyebben akár 5 Celsius-fokos is lehet a víz. Így aztán ha egy úszó szigetre szélerőművet telepítenének és egy hőcserélő megoldással hasznosítanák a rétegek hőmérséklet-különbségét, akkor egy többfunkciós erőművet lehetne a tengerre telepíteni.

Ez az ötlet jutott az eszébe egy német mérnök-kutatónak, aki az EU kutatás-fejlesztést támogató projektjének keretén belül kidolgozta egy 100 megawatt körüli multifunkciós tengeri erőmű tervét. Az úszó szigeten legfelül szélturbinák vannak, amelyek mindig szélirányba fordulnak.

A feltaláló, Tassilo Pflanz számításai szerint a szélkerekek összteljesítménye elérheti a 35 megawattot is. A következő fokozat a szigethez erősített óriás lapátok, amelyek a hullámok energiáját konvertálják elektromos energiává mintegy 30 megawattos kapacitással. A hőcserélőben a mélyben cseppfolyósra hűlő ammóniát keringetnek, amely a felszínre érve elpárolog és egy turbina meghajtásával elektromos energiát termel. A számítások szerint ezzel az eljárással is egy 35 megawattos erőmű üzemeltethető a szigeten. A feltaláló elég nagyban gondolkodott a konstrukció megszerkesztésekor. Egy ilyen 100 megawattos erőműsziget méretei ugyanis jelentősek.

A szél- és hullámerőmű egy 260 méter magas, 410 méter átmérőjű úszó sziget, amelyből 700 méter mélyre nyúlik le a hőcserélő csőrendszere. A megtermelt energiával elektrolízist lehetne végezni, az így megtermelt oxigént és hidrogént tartályhajókkal a parti üzembe szállítanák.