A NASA kutatójaként is dolgozott Miskolczi Ferenc eredményeit a szakma vitatja, miközben az több, eddig kétes kérdésre ad választ. Ha mégis Miskolczinak van igaza, akkor az eddigi klímamodelleket újra kellene gondolni.

Lassan mindannyian egy kicsit klimatológusok leszünk. Tudjuk, hogy az ipari forradalom óta a légkörbe juttatott, úgynevezett üvegházhatású gázok tartják vissza a Napból érkező sugarak mind nagyobb részét. Vagy mégsem? Esetleg más is szerepet játszik a globális felmelegedésben? Ahhoz, hogy megértsük az új eredmény lényegét, a sugárzásátvitelről kell néhány szót ejteni.

A Napból érkező elektromágneses sugarak egy része a bolygók atmoszférájában és a felszínen elnyelődik. Ez az elnyelt energia hőmérsékleti sugárzás formájában hagyja el a felszín-légkör rendszert. "A sugárzásátvitel fizikája szempontjából a földfelszín és a légkör alapvető fontosságú, hiszen ezek szabják meg a planetáris energiaegyenleg megoldásához szükséges határfeltételeket. A klíma viselkedését leíró légkör-dinamikai modelleknél nélkülözhetetlen ezen határfeltételek pontos figyelembevétele" - tudtuk meg Tóth Zoltántól, az Országos Meteorológiai Szolgálat légkörfizikusától.

A légkör-dinamikai modellekben tehát alapvető a sugárzásátvitel modellezése, vagyis hogy milyen mértékű rövidhullámú sugárzási energiát kapunk a Napból, illetve mekkora hosszúhullámú energiát sugároz ki a Föld. Azt is tudnunk kell, hogy egy adott ponton hogyan változik a sugárzási energia. Ez igen bonyolult egyenlettel írható le - ráadásul a számítás a mai fizikai ismeretek és számítástechnika mellett is kihívást jelent.

A földi klíma modellezésében a csillagok sugárzásátvitelére kidolgozott módszert használják. Az 1922-ben asztrofizikusok által kapott formula a légköri üvegházhatás alapegyenleteként ismert. Ennek a megoldásnak egy fontos lépéséről később kiderült, hogy nem helyes. Ez nem okozott problémát a csillagokon belüli sugárzásátvitel esetén, viszont nem működött tökéletesen a földi körülmények között. Ennek legjellemzőbb következménye az úgynevezett hőmérsékleti diszkontinuitás volt, azaz hogy a klímamodellekben mindig elég jelentős különbség adódott a talaj és az azzal érintkező legalsó légréteg hőmérséklete között, ami nonszensz. Ezt az eltérést különböző okokra próbálták visszavezetni, amelyekkel tompítani sikerült a diszkontinuitást, de megszüntetni nem. Mivel nagyon nehéz probléma a számítások újragondolása, sokáig senki nem állt neki, vagy legalábbis nem eredményesen. Néhány éve egy magyar fizikus, Miskolczi Ferenc új megközelítést alkalmazott.

Az 1995 óta a NASA kutatójaként dolgozó Miskolczi pályáját 1971-ben az Országos Meteorológiai Szolgálat Légkörfizikai Intézetében kezdte, itt ért el kiváló eredményeket az infravörös sugárzásátvitel területén. A modenai Európai Elméleti Fizikai Kutatóközpont munkatársaként a 80-as évek végén dolgozta ki a Hartcode elnevezésű modelljét, amely a világ egyik legjobbjának számít: benne van abban a néhány sugárzásátviteli modellben, amellyel az újonnan pályára állított műholdak sugárzásmérő berendezéseit tesztelik.

Miskolczi néhány évvel ezelőtt előállt az üvegházegyenlet korrigált megoldásával, amely több olyan fontos fizikai mennyiséget is számolni tud, amelyet a klasszikus megoldás nem. Az új egyenlet használatával megszűnik a klasszikus megoldás legfőbb problémája, a hőmérsékleti diszkontinuitás. A legjelentősebb és nagy port felkavaró következménye mégis az, hogy kimutatható vele: a klasszikus megoldás jelentősen felülbecsüli az üvegházhatású gázok szerepét a bolygó felmelegedésében. Az új egyenletből az következik, hogy a légkör szén-dioxid-tartalmának növekedése csak nagyon enyhe hőmérséklet-növekedést okoz, ellentétben az érvényben lévő modellel. Valamelyik tehát nem igaz. Vagy a Miskolczi-féle egyenlet eredményeinek értelmezése téves, vagy az üvegházhatás újraértelmezésére van szükség. A magyar kutató olyan bonyolult folyamatokat sejt a háttérben, amelyekre eddig kevés figyelmet fordítottak a tudósok. Tóth Zoltán szerint az új eredmények érdemi része a szakmai részletekben rejlik, ezért nehéz róla írni. Vagy tényként közöljük, hogy mit jelentenek az új eredmények, gyakorlatilag mindenféle magyarázat nélkül, vagy belemegyünk a részletekbe, amelyek viszont csak alaposabb fizikai ismeretek birtokában érthetők meg.

A NASA visszautasította Miskolczi eredményeinek közlését. Miskolczi szerint egyértelműen a pénz miatt. Jelenleg évente ötmilliárd dollárt fordítanak a világon olyan klímakutatásokra, amelyekbe - véli a magyar kutató - nem illik bele az eredménye.