Erre abból a tényből következtethetünk a legbiztosabban, hogy az országvezetés egyetlen teljes fordulaton üzemelő részlege a kommunikáció — volt. Pár napja ez a motor is leállt. Lassan kipörgött, elveszett a lendület, és most vége. Egyelőre nem tudni, ideiglenes-e az üzemszünet vagy végleges.

A kormánypárti médiumok és véleményformáló újságírók tanácstalanok, hirtelen semmiről sincsen kialakult véleményük. Vaktában, magabiztosságukat elveszítve okoskodnak.

Az utolsó központi kormányzati üzenet az volt, hogy a Fidesz a reformok ellensége, mert elgáncsolta a megújulást, és a népszavazás intézményének "új" hasznosításával a jövőben is eleve ellehetetlenít minden nehéz döntést.

Ez az üzenet, mondanunk sem kell, bornírt és rosszindulatú, hasonlatos Szekeres Imrének ahhoz a március 29-ei MSZP-értekezleti kitételéhez, hogy ebben az országban 1989 óta egyedül az MSZP mer szembenézni a nagy kihívásokkal, az MDF és a Fidesz nem.

A kormánypropaganda leállt, de ez az üzenet afféle elvarratlan szálként ott tekereg a közgondolkodásban. Most a Fidesz tagságának kell helyben fölvennie a kesztyűt, és úton-útfélen elmondani, hogy a kormányüzenetnek éppen a fordítottja az igaz.

A népszavazáson sem a Fidesz, sem a magyar nép nem szavazott az értelmes reformok ellen. Az értelmetlen, egyszersmind antihumánus "reformok" ellen léptünk föl. Olyan "reformot" nem tudunk támogatni, sőt mindhalálig ellenzünk, amelyik a betegek, az öregek, a gyerekek ellen irányul.

Gyűlöljük a hamis beszédet. Nem hisszük, hogy az "öngondoskodás" gyógyír mindenre. Éppen azért, mert humanisták vagyunk: tudjuk, hogy a történelemben minden emlékezetes tett és életút pont a másokról való gondoskodásról szólt. Aki gazdag, hatalmas és erős, továbbá egészséges is, az tud magáról gondoskodni, de mi nem felejtkezünk meg például Szent Erzsébetről, aki gazdagon, hatalmasan is másokról akart gondoskodni, nem magáról.

Talán nem véletlen, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció nem emlékezett meg a világszerte legismertebb magyar születésének 800. évfordulójáról tavaly. Az a kormány negligálta Szent Erzsébetet, amelyik idén milliárdokat fektet a Mediciek magyarországi ünneplésébe.

Lépjünk tovább!

A Fidesz soha nem ijedt meg a reformoktól.

Az elmúlt húsz évben a Fidesz egyenlő volt a magyar megújulással. Már alapításunkkal is szétfeszítettük a Magyarországra húzott MSZMP-KISZ kényszerzubbonyt. Először követeltük a szovjet csapatok kivonását (Orbán Viktor, 1989. június 16-a), minden erőnkkel szolgáltuk a magyar polgári demokrácia ügyét már akkor, amikor a mostani kormányzók még ifjúkommunisták voltak.

A tényleges rendszerváltozás óta eltelt 18 esztendő egyetlen karakteres kormányzatát mi valósítottuk meg. Mi le tudtuk apasztani az államadósságot, a munkanélküliséget és az inflációt, elérhető közelségbe hoztuk az eurót, a magyar gazdálkodókat fejlesztő kormányzati politikát valósítottunk meg.

Nekünk voltak ténylegesen családsegítő intézkedéseink, mi nem csuktuk be, hanem támogattuk a falusi kisiskolákat, emléknapot adtunk a holokauszt és a kommunizmus áldozatainak.

Rendbe hoztunk, illetve építettünk két hidat a Tiszán és négyet a Dunán, megvalósítottuk az egységes állami gyorsforgalmiút-hálózatot. Nem felszámoltuk, hanem bővítettük a vasutat. Vasúti összeköttetést teremtettünk Szlovéniával, részeként egy nemzetközi díjas vasúti völgyhíddal.

Nem vertük szét a hadsereget és a határőrséget. Nem züllesztettük le az oktatást, és nem kergettük utcára a betegeket.

Orbán Viktor szokta mondani, hogy ezek nem tudják annyira szétrombolni Magyarországot, hogy mi ne tudnánk újjáépíteni.

Igaza van. De mindnyájunknak tudnunk kell, hogy rettenetesen nehéz lesz. Magyarország tulajdonképpen romokban hever, csak nem szőnyegbombázások meg tüzérségi össztüzek miatt, hanem az MSZP-SZDSZ politikája miatt.

Közeleg az új választás, amit van esélyünk megnyerni. Ám aki azt hiszi, hogy a győzelem másnapja örömünnep lesz, az most hagyja el a Fideszt. Azon a másnapon munkásruhát kell ölteni, és nekiveselkedni, mint 1945 tavaszán.