Gyima füvet és mohát evett, de a fő tápláléka az anyatej volt. Jóllakottan egy csúszós helyre merészkedett, vesztére, mert belepottyant egy iszappal teli árokba, és megfulladt. Negyvenezer év múltán a mamutborjút megtalálták - ma ő fajának legnagyobb múmiasztárja. Tegnap Budapestre érkezett.

1977-ben egy aranyásó éppen buldózerével tarolta a szibériai tajgát, amikor észrevette, hogy valami kifordult a tolólapát alól. Gyima volt az, a negyvenezer éve elpusztult, szőröstől-bőröstől mumifikálódott mamutborjú. A jobb oldalát ugyan levitte a gép, de a bal oldala épségben megmaradt. A tudományos szenzációnak számító mamututódot elszállították a szentpétervári Zoológiai Intézetbe, ahol konzerválták.

A kutatók szerint a fagyos iszap tartósította a testet, amire később vastag homokrétegek rakódtak. Ez a védőréteg és az újra hidegre forduló időjárás teljesen konzerválta és megőrizte a tetemet. Az egy méter magas, majdnem másfél méter hosszú állat tömege 95 kiló lehetett, de a múmia csak 49,6 kilogramm. Hat-hét hónapos korában pusztulhatott el véletlenül. Fajának végét a felmelegedés és a vadászó ember okozta.

Gyima sok különlegessége közül az egyik, hogy belső szervei is megmaradtak. A Magyar Természettudományi Múzeum holnap nyíló, Jégkorszak című tárlatán formalinban tárolt szíve és nemi szerve is látható lesz. A múmiák tudományos jelentőségét az adja, hogy rajtuk olyan részletes vizsgálatok is elvégezhetők - DNS-elemzések, abszolút kormeghatározás -, melyek pontos képet adnak az akkori élővilágról, a klíma változásairól. Gyimát június nyolcadikáig tekinthetik meg az érdeklődők, az 1,4 millió dollárra biztosított mamutborjút ezt követően Spanyolországban teszik közszemlére. Marad viszont Döme, Gyima hiteles, életnagyságú rekonstrukciója.

De ne csak Gyima miatt menjünk el a múzeumba, ott ugyanis egy hangulatos, alapos, november közepéig nyitva tartó interaktív bemutató várja az érdeklődőket. Ahol megtudhatjuk, hogy minden egyéb híreszteléssel ellentétben ma is egy jégkorszakban élünk - igaz, annak felmelegedési szakaszában. Rácsodálkozhatunk az eljegesedések okaira, és arra is választ kapunk: az állat- és növényvilág miként alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

A sok-sok interaktív szemléltető eszköz csupán kiegészíti a raktárak mélyéről előkerült, eddig még be nem mutatott eredeti jégkori emlőscsontvázakat - mamut, óriásszarvas, barlangi medve -, gerinces maradványokat. Életnagyságú rekonstrukciók - kardfogú tigris, barlangi hiéna - is színesítik a csontmaradvány-kavalkádot. A kiállítás az ember által is megélt utolsó 150 ezer év történetét veszi sorra, illetve előre is tekint. Bemutatja a következő évszázad klímaváltozására vonatkozó tendenciákat, jóslatokat.

Száz év múlva bizonnyal a hőkorszak áldozatairól nyílik kiállítás. Ezt a az ipari forradalom óta mi készítjük elő.