A klímaváltozás talán a világot fenyegető legsúlyosabb, a terrorizmusnál is nagyobb veszély. Az EU nemrégiben megelőző biztonsági politikájának központi elemeként határozta meg az éghajlatváltozás elleni fellépést. Miféle biztonsági fenyegetettségről van szó?

A klímaváltozás valószínűleg világszerte problémákat okoz majd a rendelkezésre álló vízkészletek tekintetében. Ez a világ különböző részein a megváltozott csapadékmennyiség és a gleccserek olvadásának eredménye. Mindemellett egyre nő a vízszükséglet is. A világ számos térségében kialakulhat a természeti erőforrások - mint pl. a víz - felett való rendelkezéssel összefüggő konfliktus.
További fenyegetettséget jelenthetnek például az előrejelzéseink szerint egyre szaporodó és egyre erőteljesebb olyan szélsőséges jelenségek, mint az árvizek, aszályok vagy hőhullámok. E jelenségeknek a mezőgazdaságra gyakorolt hatása pedig tömeges elvándorlásokhoz vezethet.
Úgy vélem, hogy amikor a norvég Nobel-bizottság odaítélte a Nobel-békedíjat az IPCC-nek és Al Gore úrnak, akkor tisztában voltak az éghajlatváltozásnak a békét és a stabilitást fenyegető lehetséges következményével. Nincs olyan része a világnak, amely kivonhatná magát a biztonsági fenyegetettség alól. Ezzel tisztában kell lennünk.

Az éghajlatváltozást előrejelző, olvadó gleccserek apropóján: egy hatalmas jégtömb készül éppen leválni a Déli-sarkvidékről. Miért kellene aggódnunk a gleccserek és a sarkvidéki jégolvadás miatt?

Számos okból kifolyólag: a világ egyes részein a folyók vízrendszerei éppen e gleccserekből nyerik állandó utánpótlásukat, így pl. Dél-Ázsia vagy Kína bizonyos részei. A másik világszerte jelentkező probléma a tengerszint emelkedése volna. Bizonyos mértékben ez a folyamat már zajlik is a megemelkedett hőmérsékletű óceánok termális terjeszkedésével. Ám ha a Nyugat-Antarktisz és Grönland talapzaton nyugvó hatalmas jégtáblái összeomlanak, ez többméteres tengerszint emelkedést jelentene. Nagyon nehéz megmondani, hogy ez valóban be fog-e következni, és ha igen, mikor, de a lehetőség minden bizonnyal fennáll.

Megállítható-e a globális felmelegedés a technológia segítségével, és ha igen, hogyan?

Először is bele kell törődnünk egyfajta tehetetlenségbe; még ha a jelenlegi szinten sikerülne is stabilizálni az üveghatású gázok légköri koncentrációját, az éghajlatváltozás még akár évtizedekig is folytatódhatna. Ezért bizonyos értelemben nem tudjuk megállítani a globális változást, csak fékezni lehet annak jövőbeni növekedését. Ezért létfontosságú, hogy elkezdjük csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A technológia minden bizonnyal megoldásokat kínálhat a kibocsátások csökkentéséhez, de az csak akkor juthat szerephez, ha megfelelő szakpolitikát folytatunk. Az IPCC jelentésében világosan megállapította: már léteznek vagy hamarosan forgalomba kerülnek a szükséges technológiák.
Tételezzük fel, ha a kormányok megadóztatnák a kőolajszármazékból készült termékeket; ez arra késztetné az autógyártókat, hogy hatékonyabb gépjárműveket gyártsanak, és az emberek nagyobb mértékben használhatnák a tömegközlekedést. Az árpolitika a változás rendkívül fontos eszköze.

Mit tehet Európa más nemzetközi szereplők bevonása érdekében az éghajlatváltozás elleni küzdelembe?

Rendkívül fontos, hogy 2009-re sikerüljön tető alá hozni egy megállapodást. Európa példával járhat elöl. Mahatma Gandhi azt mondta: "te magad légy a változás, amit a világban látni szeretnél". Ez szilárd meggyőződésem. Európa olyan nagy és fontos entitás, hogy ha sikeres példával járunk elöl, az motiválni fogja a világ más térségeit is. Csodálatos tudni, hogy az EP elnökét ennyire foglalkoztatja az éghajlatváltozás kérdése. Megtiszteltetésnek érzem, hogy itt lehetek; az EP egy olyan figyelemre méltó intézmény, amely derűlátást sugároz.

Volt-e valamiféle hatása a Nobel-díjnak az Ön vagy az IPCC munkájára?

Úgy vélem kétféle hatása is volt. Először is a tudományos világra. Ez az IPCC valamennyi tudományos munkatársa számára elismerés, nagyszerű ösztönzés és ihletforrás. A második hatása az éghajlatváltozás tudatosítása volt világszerte. Ami engem illet, alig győzöm a sok utazást. A meghívásoknak csak öt?tíz százalékát tudom elfogadni, de még így is állandóan repülök. Emiatt kissé kellemetlenül is érzem magam, de terjeszteni kell az üzenetet.