- Az építőipar termelése januárban 27,4 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Meddig tart a mélyrepülés?

- A szakmát nem lepte meg a statisztikai hivatal jelentése. A megszorítások miatt visszaestek az állami és önkormányzati befektetések, és csökkent a magánszféra érdeklődése is. A sokat emlegetett uniós beruházások pedig csúsznak. Tavaly bíztunk benne, hogy a közösségi forrásokból 2008 elején elindulhatnak a fejlesztések, de tévedtünk. Jó esetben az év második felében kezdődhet el valami.

- Hogyan tudják átvészelni a cégek ezt az időszakot?

- Nehezen. Nyolcvanezer építőipari cég versenyez egy szűkölő piacon, s ez hozzájárul ahhoz, hogy számos társaság irreálisan alacsony áron vállal el beruházásokat. Ennek aztán csőd a következménye, és az alvállalkozókat is magukkal rántják. A cégek száma azonban így sem csökken, mert folyamatosan újjáalakulnak. Ez rossz struktúra, amely addig így marad, amíg a közbeszerzési eljárásokon a fő értékelési szempontot az alacsony ár határozza meg. Az is egyértelmű, hogy az irreális árból nem lehet kifizetni a bérterheket, így szürkén vagy feketén foglalkoztatják a munkásokat. Ha a kormány valóban fehérítené akarja a gazdaságot, ezen változtatnia kell.

- Az önkormányzati tárca ígérete szerint lesz előrelépés ezen a téren.

- Pozitív fejleménynek tartom, hogy módosítani kívánják a közbeszerzési törvényt, így úgy tűnik, hogy lesz egy úgynevezett mérnökár. Ha egy cég ez alatt vállalkozik, akkor az csal. A tervezett módosítások közül azonban nem mindennel értünk egyet. Egy elképzelés szerint kötelezővé tennék a közbeszerzési eljárás nyertesének, hogy hozzon létre projekttársaságot, amely lebonyolítja a beruházást. Lényegében új céget kellene alapítani, majd később megszüntetni. Mindez több adminisztrációval és költséggel jár.

- A visszaélések jelentős része projektcégekhez kötődik, nem?

- Valóban. Gyakori eset, amikor egy külföldi befektető magyarországi fejlesztéséhez alapít - néhány milliós törzstőkével - külön céget. Telket vesz, felépít rá egy lakóparkot, majd eladja. Később, ha bármi gond van az ingatlannal, csak a projektcéget lehet perelni, ám azon szinte semmit nem lehet behajtani. Ezért sem tudjuk támogatni ezt az elképzelést.

- Az uniós források hatékony felhasználásához is változtatni kell a gyakorlaton. Korábban azt nyilatkozta, ha nem vonja le a kormány az első fejlesztési terv tanulságait, hiába beszélünk milliárdokról.

- Ha nem egyszerűsödnek az elhúzódó engedélyezési eljárások, tovább csúszhatnak a fejlesztések. Harminc-negyven szakhatósági hozzájárulás kell egy építkezés megkezdéséhez, s bizonyos időhatáron túl pedig az a veszély fenyeget, hogy elesünk a közösségi források egy részétől. A szabályok szerint két, illetve három év alatt be kell fejezni a támogatott beruházást. Bízunk benne, hogy az ígért egyszerűsítések az uniós projekteket is gyorsítják. Fontos hangsúlyozni, hogy a közösségi források hosszú távon nem oldják meg az ágazat gondjait. A támogatások a hazai fejlesztések hiányát átmeneti időre pótolhatják. Az építőipari vállalkozások versenyképességén áttekinthető adórendszerrel, megfizethető terhekkel és kiszámítható üzleti környezettel lehet ténylegesen javítani.

- A fordított áfafizetést januártól kiterjesztették az ingatlanokhoz kapcsolódó szolgáltatásokra is, ám az ágazat szereplőinek kevés időt hagytak a felkészülésre. Átlátják már az új rendelkezéseket?

- A januárban hatályba lépett passzusokat nemrég módosították, ám ez rajtunk nem segített. Hiába egyszerűsödik májustól a jogszabály, a cégek továbbra sem tudják, hogy pontosan milyen szolgáltatás után kell fordítottan adózniuk. Az adóhatóság sem lát tisztán, munkatársai egymásnak ellentmondó válaszokat adnak kérdéseinkre. Mindez nem fordult volna elő, ha a döntéshozók a módosítások előtt egyeztetnek a szakmával. A Pénzügyminisztérium azonban 2006 óta nem tekint igazán partnernek minket. Korábban ha megkerestük a szaktárcát, mindig partner volt. A fordított áfafizetés nehezen értelmezhető pontjai miatt levelet írtam Veres János pénzügyminiszternek, ám választ a mai napig nem kaptam. Meggyőződésem, ha az érintettek a szakmai szövetségekkel tárgylóasztalhoz ülnének, rövid időn belül megoldhatnánk a helyzetet.