- Nem tudok megnevezni olyan személyt az elmúlt évszázadokban, sőt talán az elmúlt kétezer évben sem, aki nála nagyobb és pozitívabb hatást gyakorolt volna az egész emberiségre, hívőkre és nem hívőkre egyaránt. Milyen ember volt II. János Pál?

- Amikor jött a hír, hogy fiatal, sportos pápája lett az egyháznak, nagy lelkesedés töltött el bennünket, kispapokat. Nagyszerű, imponáló embert ismertünk meg benne mindannyian. Később, amikor jobban megismerhettük, rájöttünk, hogy nemcsak a külső imponáló, hanem egész egyénisége. Személyisége mindenkit vonzott, és valamiképpen felrázta a múlt század végének a társadalmát itt, Kelet-Európában s az egész világon. Társaságában mindig rendkívül felszabadultnak, nyugodtnak és békésnek éreztem magam. A belőle áradó béke és kisugárzás tette ezt. Ahogy megállt az emberekkel beszélgetni egy pápai audiencián, ahogy kezet fogott, ahogy rámosolygott mindenkire, és az a kézfogás, az a találkozás, a tekinteteknek az a találkozása, az mindenkiben maradandó élményt hagyott.

- Őelőtte négy és fél évszázadon át csak olasz pápája volt a katolikus egyháznak. Hogyan lett Krakkó érsekéből, Karol Józef Wojtylából pápa?

- A pápaválasztás mindig misztérium, a bíborosok és a Szentlélek különleges együttműködésének a folyománya. Valószínűleg úgy lett belőle pápa, hogy olyan embert kerestek a bíborosok, a pápaválasztó testület, aki azokban az időkben pozitív lendületet tud adni az egyház életének. A világot akkor a megosztottság jellemezte, és a katolikus egyház is a zsinat utáni válságos helyzetben volt, még nem sikerült úrrá lenni azokon a problémákon, amelyek akkor jelentkeztek, amikor nagy tömegek leszakadtak, s úgy tűnt, hogy az egyház elveszítette a fiatalságot.

- Ez a keresés hihetetlenül sikeres volt.

- Ez bizonyára a sikeres együttműködésnek a következménye. És olyan embert találtak, aki egyrészt imponáló, másrészt száz százalékig a hivatásának élt. Istenben gyökerező ember volt, nemcsak beszélt Istenről, hanem nagyon sokat beszélt is vele. Sokszor, ha nem találták, a kápolnában leltek rá. Az volt a szokása, hogy ott arcra borulva imádkozott az oltáriszentség előtt. Tehát egészen mély, belső kapcsolata volt Istennel. Ez volt, azt hiszem, személyiségének az igazi titka, és azért tudott annyira figyelni másokra, mert Istennel, Istennél megtanulta azt, hogy Isten mindannyiunkra figyel.

- Melyek a legfontosabb eredmények az egyházban és azon kívül, amelyeket huszonhét éves pápaságának ideje alatt elért?

- A teljesség igénye nélkül ki tudunk ragadni néhány olyan szempontot, amely pápaságát feltétlenül jellemezi. A legfontosabb, hogy Jézus Krisztust állította az egyház középpontjába. Tehát Jézus az út, ő az ember, az ember útja az Istenhez. Ez volt már az első enciklikájának is az egyik témája. Aztán a fiatalság felé fordult. Az a bátorság, amellyel legyőzte a kúria ellenállását, hiszen már VI. Pál is próbált valamiféle ifjúsági találkozókat szervezni, de a kúria mindig meggyőzte arról, hogy a mai ifjúság nem nyitott az evangélium örök értékeire. II. János Pált nem tudták erről meggyőzni. Megszervezte 1983-ban az első ifjúsági találkozót, s azóta már a huszonharmadiknál tartunk. Számára az ifjúság, az ifjúsággal való találkozók, a velük való kontaktus valami egészen felszabadító erejű volt, és természetesen ő is az ifjúságban látta a jövőt. Megtalálta a hangot, s volt bátorsága ahhoz, hogy az evangélium örök értékeit állítsa az ifjúság elé, hitt abban, hogy a fiatalok nyitottak erre. Nem szabad bizalmatlanul, nem szabad reményt vesztve tekinteni az ifjúságra, hiszen tele van lelkesedéssel.

- Ezért is kapta az ifjúság pápája elnevezést.

- Igen, és aztán az a bátorság, amellyel a többi felekezethez, egyházhoz és valláshoz fordult. Ökumenikus nyitottsága olyan újdonságokhoz vezetett, mint az 1986-os assisi imatalálkozó, amelyet aztán sokan vitattak. Mint ökumenikus pápa is be fog vonulni az egyház történelmébe.

- Nagymértékben hozzájárult a kommunizmus bukásához Közép- és Kelet-Európában, elsősorban a lengyel Szolidaritás támogatásával.

- De mindezt megelőzte a lengyel népnek az a lelkesedése, amelyet pápává választása keltett, és a lengyel népben akkor megtestesülő öntudatra ébredés. Ez a pápa félelmet keltett a kommunista rend akkori vezetőiben, ezért próbálták is megakadályozni első lengyelországi látogatását, úgyhogy több hónappal késett az eredeti tervekhez képest. Nem politikai változások igényével lépett fel, nem ezzel látogatta meg Lengyelországot, hanem a hitre apellált, a hitet akarta megerősíteni.

- Rászolgált arra, hogy a szentek sorába emeljék. Ez mikor történhet meg?

- II. János Pál pápa szent ember volt, egy szent kisugárzása érződött rajta. Aki Istennel ilyen mély belső lelki kapcsolatban állt, és olyan sok embert tudott elvezetni hozzá, az egészen biztos, hogy ott van most Istennél, a szentek között, és csak idő kérdése, hogy mikor ismeri el ezt az egyház is, mikor emeli őt oltárra.