Nincs annál rosszabb, mint amikor a gyerekek unatkoznak, ha nem tudjuk lekötni a figyelmüket. Márpedig ma gyakran ez a helyzet az iskolákban, ha pedig ez fennáll, akkor következnek a fegyelmezetlenségek is - mondta el az MNO-nak Sió László az utóbbi idők iskolai erőszakos eseteivel kapcsolatban. A Fidesz oktatáspolitikusa emlékeztetett arra is, ez 15-20 évvel korábban is így volt, "csak éppen más volt a nagyságrend". Korábban nem volt számítógép, nem volt ilyen magas szinten a digitalizáció, "most ez az, ami a gyerekek életének nagy részét kiölti" - ezt a felgyorsult ritmust szokták meg. Új módszerekre lenne szüksége az iskoláknak, ám "ezt a váltást az iskola nem tudta megtenni". Igaz, ez nem magyar probléma, a világ többi részén is csak nagyon kevés helyen sikerült kezelni ezt a kérdést. Sió László hozzátette, vannak biztató kísérletek arra, hogy a gyerekek által használt eszközöket, mobiltelefont, az internetes felületeket bevonják a napi tanítási, osztálytermi gyakorlatba. Gyakran ezzel motiválhatók a tanulásra azok is, akiknél ez korábban reménytelennek tűnt - tette hozzá. Ha egy olyan oktatáspolitika dominál, "amely az oktatás szereplőit egyszerűen csak úgy tekinti, mint individuumokat, és nem mint egy közösség szereplőit", ha a rend, a fegyelem nem érték, hanem csupán korlát, az önmagában is elvezethet például az utóbbi időkben felszínre került iskolai erőszakhoz.

A jog kötelezettséget is jelent!

Sió fontosnak tartja a diákjogokat, de ugyanilyen fontos lenne megtanítani a fiatalokat, hogy a jog egyúttal felelősséget is jelent. ha ez nem így történik, akkor - folytatta a politikus - a diákok egy része vissza is él jogaival. Nem a diákjogok kiszélesítése a probléma, de azok az intézkedések, amelyek például a tanári titoktartást szigorították volna, vagy az iskolai drogfogyasztás megítélését, már komoly gondot jelentettek volna, s bár csak rövid ideig éltek, hatásuk érzékelhető - szögezte le a fideszes politikus. A legnagyobb gond talán mégis az, hogy teljesen megszüntették az iskolai nevelés színtereit - fogalmazott Sió. Ma egy pedagógus, illetve egy diák "csak úgy találkozik egymással, mint egy "tanár" és egy "diák", emberi, személyes kapcsolat kialakítására nincs idő, hely, forma". Az a diák, akivel tanára közösen veri fel a sátrat zuhogó esőben, éjszaka, egy vándortáborban, vagy akivel közösen főzik meg a vacsorát, soha sem fog kezet emelni pedagógusára.

Meg kell erősíteni a nevelés színtereit

"Tízperces szünetekben nem lehet tiszteletet kivívni, ezt nem lehet törvényben előírni", a tanár a személyes példamutatásával, tudásával érheti ezt el - tette hozzá a Fidesz szakpolitikusa.

Korábban a tanár, a tanító megkérdőjelezhetetlen tekintély volt a közösségben - válaszolta Sió László arra a felvetésünkre, hogy a gyerekek azzal szembesülhetnek, hogy a pedagógusok ellen egyfajta lejárató kampány is folyik. Emlékeztetett arra is: a Fidesz korábban óriási hangsúlyt helyezett a partneri viszony megerősítésére a tanár, a diák és a szülő viszonylatában (erről egyébként korábban Lezsák Sándor is beszélt az MNO-nak - a szerk.). Lehet nem egyetérteni egy tanárral, de az nem csaphat át erőszakba, tiszteletlenségbe. Nem kell lejárató kampány, elég, ha a szülő és az iskola között nincs élő kapcsolat. A szülői értekezletekről, fogadóórákról pedig éppen azok hiányoznak - teszi hozzá -, akiknek a leginkább ott kellene lenniük. Pénzt kell szánni arra, hogy ezeket a nevelési színtereket megerősítsük, vagyis legyenek közös programok, kirándulások, szakkörök. Legyenek olyan kontextusok, ahol a tanár és a diák nem alá-fölérendelt viszonyban állnak egymással, ahol mint "emberek" találkozhatnak. Nagyon fontos, hogy legyenek emberi kapcsolatok - szögezte le Sió László -, hiszen egymás megismerése jelentősen hozzásegítheti a pedagógust ahhoz is, hogy a gyerek esetleges problémáit időben felismerje, és segíteni is tudjon.

Show-k és a normák

Mint mondta, az egész társadalomra jellemző a gyenge konfliktuskezelési, tűrési képesség. Ha ehhez akár a mindennapokban, akár a médiában rossz minták társulnak, a gyerek nem fogja tudni megoldani problémáit. "Azt látja délután a televízióban, hogy valamelyik show-ban két ember bármikor bántalmazhatja egymást egy beszélgetés után", akkor ez válik a "gyerek számára normává" és e minta alapján gondolja azt, hogy a vitás helyzeteket így kell megoldani. Mert ő azt nem tudja, hogy ez nem a valóság, fizetett statiszták püfölik egymást. Ma a világról a legtöbb információt már a tömegkommunikációs termékekből kapják a gyerekek, és nem az iskolában szerzik meg - mondta Sió László a rossz szocializációs helyzetet firtató kérdésünkre.

Cinikusok és ostobák?

Amikor valamilyen megdöbbentő esemény történik, mindig erős a csábítás arra, hogy közvetlenül az egyes jelenséget magyarázzuk, és a tüneti kezelésre tegyünk gyakorlatias, vagy inkább csak annak álcázott javaslatokat - fogalmazott az MNO-nak Bogár László az felszínre kerülő iskolai erőszakkal kapcsolatban. Mint mondta, ezzel az esetek nagy részében a "lényeg sikkad el." Úgy véli, hogy a lényeg megértése, illetve kezelése nélkül "tovább haladunk az évtizedek óta tartó lepusztulási lejtőn, és csak arra futja az erőnkből, hogy sopánkodva újra és újra regisztráljuk: megint lejjebb süllyedtünk egy szinttel". A professzor úgy látja, "a tanárverés már egy jó ideje folyamatosan szélesedik, illetve mélyül, mondhatni napi rutinná vált. Csak a média-manipuláció masinériája (a rejtett értelmező és tematizációs hatalmi erőszak gépezete - magyarázza Bogár) valami okból most látta elérkezettnek az időt, hogy szigorúan ellenőrzött feltételek között a nyilvánosság is csócsálhassa az ügyet". Úgy véli: a következő stáció a lejtőn valószínűleg az iskolai lőfegyver használat lesz, majd a gyilkosságok. "Itt van Amerika!", vagy legalábbis itt lesz rövidesen, hisz eddig az élenjáró Szovjetuniót kellett utolérni, most meg a liberális minta-országot, "ahol minden félévben megérkezik a menetrendszerű iskolai tömeggyilkosság". Bogár László szerint a lepusztulás lényegét kellene megérteni, és erre kellene koherens stratégiai válasz a lehető legszélesebb körű egyetértésre építve, mert ebből a mélységből csak egy több évtizedes egy irányba húzó stratégia jelenthetne kiutat. Aki tüneti kezeléssel gyors és olcsó kilábalást ígér, az, vagy cinikus, vagy ostoba - teszi hozzá.

A lepusztulás három aspektusa és a hazug mitológia

A professzor a lepusztulás három aspektusáról beszélt az MNO-nak. Eszerint romokban hever a család intézménye, a felnevelkedő gyermek "természetes élőhelye" - ennek oka a több évtizedes tudatos anyagi és morális lepusztítás, emiatt az utódok - a felnövekvő generációk - "létminősége egyre katasztrofálisabb állapotba kerül". "Ezek után a szintén tudatosan népirtó destruktív logika cinikusan röhögve ráparancsol az iskolára" - mint intézményre -, hogy a "család-üzemből" kikerülő használhatatlan gyerektömegből kiváló minőségű felnőttet "gyártson le", miközben ez a stratégia tudatosan azon dolgozik, hogy "minden anyagi és szimbolikus erőforrást" elszívjon. A harmadik összevetőt Bogár a médiában véli felfedezni. "A média-manipuláció mechanizmusaival kialakítja az "emberi jogok védelmének" hazug mitológiáját, és kölcsönösen egymás ellen uszítja a szülőt, tanárt és gyereket, majd szemforgató módon megdöbben a pusztító következményeken, és zavartalanul fokozza roncsoló tevékenységét" - fejtette ki. Ennek a liberális stratégiának a lényege, hogy egyre leépültebb állapotba kerülő, és így korlátlanul manipulálható munkaerő és fogyasztóerő állatok gigantikus önpusztító csordájává változtassa azt, amit valaha társadalomnak nevezhettünk - fogalmazta meg véleményét a professzor, "ehhez viszont társadalom-lélektanilag főként arra van szükség, hogy az újabb és újabb generációkban ne alakulhasson ki a "társadalmi szobatisztaság" állapota". Vagyis a gyerek (a fiatal generációk) folyamatosan arra kap biztatást, "egyfajta felkérést", hogy "bármilyen testi-lelki szükséglete is merül fel, azt azonnal, minden térbeli és időbeli korlátozás-késleltetés nélkül elégítse ki", azt pedig "takarítsa el az útból", aki bármilyen közösen elfogadott társadalmi norma alapján korlátozni próbálná, hiszen ebben az esetben "emberi jogaitól" igyekeznek megfosztani - magyarázza Bogár. A "szabadság" e végzetesen destruktív értelmezése ma már olyan mértékben fertőzte meg az egymásra sorjázó generációkat, hogy a tanárverő diák nem is érti, hogy mi a probléma - teszi hozzá.

Amíg tehát nem szembesülünk azzal - folytatja Bogár, hogy mindez egy globális stratégia "lokális" megvalósítása, és hogy ezt a pusztítást aligha lehetett volna véghez vinni az elmúlt évtizedek kormányainak, társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és média elitjeinek cinkos egyetértése, vagy legalább is tehetetlen gyávasága nélkül, akkor teljesen hiábavaló a kérdéssel foglalkozni, mert minden csak üres és ártalmatlan fecsegéssé válik. Ami ráadásul a tett látszatát keltve több kárt okoz, mintha "szimplán" ügyet se vetnénk a jelenség világ egyre vészjóslóbb történéseire.

Közösség vs. Individuum

A normavesztés állapota lépett fel: a társadalom 54 százaléka anómikus, értékvesztett állapotban van - mondta Farkas Péter, szociológus az MNO-nak. Mint mondta, a modern társadalmakban is szükség van ép családokra (21-22 százalék az egyszülős családok aránya, itt például nincs apaminta a gyermek előtt). Jelenleg nem csak az individualizáló hat, "hanem azoknak a normáknak a hiánya is, amelyek a szocializáció során nem érvényesülnek". Hozzátette: az ifjúságkutatásban azt lehet megfigyelni, hogy 2001-hez képest 2004-ben "az egyik legjellemzőbb motívum, hogy a fiatalok 5-10 év alatt teljesen individualizáltan töltik el a szabadidejüket". Ez egy rendkívül rossz folyamat - tette hozzá a szociológus. Figyelmeztetett: jelentősen megnövekedtek a szenvedélybetegségek előfordulási arányai is a fiatalok között, "a középiskolás fiúk 26, míg a lányok 24,5 százaléka egy félév során legalább egyszer lerészegedett", plusz minden harmadik kipróbálta, illetve minden negyedik-ötödik "visszatér a droghoz".

Mint a szakember elmondta, az olyan "egyszerű dolgok is hiányoznak, mint a családi életre nevelés az iskolában" - vagyis ne csak kompetencia-alapú oktatás legyen, hanem megjelenjen a közösségi szemlélet is. Fontos lenne, hogy a közösségépítő szakemberek egyre nagyobb teret kaphassanak.