Jobb helyeken ilyen mondat után egy politikus vagy maga nyújtja be lemondását, vagy a sajtó kérdezi meg tőle minden egyes alkalommal, hogy mikor tervezi bevezetni az orwelli gondolatrendőrséget. Egészen addig, amíg le nem mond. Nálunk nem így történt, ezért ma már minden felsőbb vezető kötelességének érzi, hogy ezt a népet megnevelje. Legutóbb, épp húsvétra időzítve, a Népszabadságban Simor András jegybankelnök jutott el a végső következtetésig: "meg kell változtatni az emberek gondolkodását, mentalitását".
Simor szerint ez a kulcsa mindennek, mert ebben az országban "az állam emlőin" élősködünk mindahányan. Mert "sok esetben rossz célokra, nem hatékonyan költöttük el nemcsak az adófizetők pénzét, hanem a felvett hiteleket is". Mert míg a környező országokban "megértették, hogy gazdaságuk nem bír el nagyobb jóléti kiadásokat", addig a mi "országunk egy olyan jóléti rendszert működtet, amit a gazdaság nem képes eltartani". Mert Simor szerint 2000-2500 milliárddal költünk többet bevételeinknél, javarészt szociális, jóléti kiadásokra. Mert "a magyar lakosság nem érti, vagy nem akarja elfogadni, hogy ez a mai világ a szabadságról, a felelősségvállalásról, a folyamatos változásokhoz való rugalmas alkalmazkodásról szól".
A valóság mégis mintha mindennek épp a fordítottja lenne. Nem a magyar lakosság élősködik az állam emlőin, ellenkezőleg: az állam élősködik a lakosságon, az állam rabolja le az adófizető polgárokat azért, hogy bevételeiből kényekedve szerint - és főleg választások előtt - osztogasson. Ezt a rendszert pedig úgy hívják, hogy szocializmus.
Ellentétben Simor állításával, azt sem hiszem, hogy több millió magyar polgártársammal együtt "költöttük el az adófizetők pénzét" rossz célokra. Nem is költhettük, hiszen az adófizetők pénzével - parlamenti felhatalmazás alapján - a kormány rendelkezik. Ha rossz célokra ment az adófizetők pénze, ahogy a jegybank elnöke mondja, akkor ennek felelősségét nem lehet a többes szám használatával rákenni tízmillió állampolgárra, mert a felelősség nem az övék, hanem a kormányé.
Hasonlóképpen sántít az az érvelés is, hogy az állami túlköltekezés a parttalan jóléti kiadásokból fakad. Hiszen maga Simor is bevallja, hogy ennek egy részét a költségvetés adósságszolgálata adja. Csak éppen nem teszi hozzá, hogy a 2000-2500 milliárdos állami túlköltekezés majdnem fele, idén kereken 1111 milliárd forint megy a felhalmozott államadósság kamataira. Ez az összeg pedig szinte majdnem teljesen megegyezik az állampolgárok által a központi költségvetésbe befizetett összes személyi jövedelemadóval. Akkor most: ki csüng kinek az emlőin?
Végül attól tartok, hogy a jegybankelnök nem érti: nemcsak "ez a mai világ", hanem minden szabad piacgazdaságra épülő polgári világ a felelősségválallásra és a szabadságra épül. Ám egy polgári világban a felelősségvállalás és a szabadság nem jön létre olyan felső parancsszóra, hogy "meg kell változtatni az emberek gondolkodását, mentalitását". Ezzel legfeljebb Orwell világába lehet eljutni. A szabad piacgazdaság azért verseny- és életképes, mert minden vállalkozás szabadon próbára teheti ötletét, tehetségét, erejét, és ebben nem korlátozza senki sem a vállalkozásokat, főleg nem az állam. A demokrácia pedig - mint a szabad piacgazdaság politikai megfelelője - attól verseny- és életképes, hogy mindenki szabadon vállalhatja gondolatait, és ebben nem korlátozza senki, főleg nem az állam. Egy demokráciában sem a miniszterelnök, sem a jegybankelnök nem teheti programmá az emberek gondolkodásának megváltoztatását.