Ha már nem emlékeznének, a száznapos program volt Medgyessy Péter belépője a hatalomba: 2002 őszén vagyunk, indul a száznapos program, ötvenszázalékos béremelés a közalkalmazottaknak, miegymás - vagyis az Orbán-kormány által átadott teli kassza kiürítése kezdődik éppen, az a folyamat, amelynek végjátéka éppen most zajlik.

És most azt mondja Magyar Bálint a tévében, hogy bizony hiba volt azt megszavazni.

Hát már ekkora a baj? Önkritikát gyakorol Magyar Bálint - és rajta keresztül az SZDSZ? Beismerik, hogy tönkretettek egy felívelő, önbizalomtól duzzadó, nagy lehetőségek kapujában álló, önbecsülését visszanyert országot. Tönkretették, mert ez volt az ára, hogy Orbán Viktort elűzzék a hatalomból.

Nagyon nagy lehet a baj, hiszen eleddig csak azt hallottuk, hogy "bezzeg azt a száznapos programot a Fidesz is megszavazta annak idején!" Ezt hallottuk, mert imigyen akarták közössé tenni a felelősséget és a bűnt. Mintha az ellenzék szavazata ugyanaz lenne, mint a kormánypártok szavazata, s mintha az ellenzék találta volna ki az egészet. Meg aztán: azt azért el tudjuk képzelni, mi lett volna 2002 őszén, ha az ellenzék nem szavazza meg. Azt mondták volna, hogy a Fidesz nem akarja véghez vinni a "jóléti rendszerváltást", mert önző. Hiszen van pénz (tényleg volt), és itt az idő, hogy az emberek még jobban éljenek. Sőt azt is mondták, ígérték, hogy a Fidesz-kormány összes már bevezetett programját folytatni fogják, csak még jobban.

Aztán a Fidesz-kormány összes bevezetett programját megszüntették, és felelőtlenül szétosztották a pénzt. Mert - ismétlem - ez volt az ára Orbán leváltásának. Magyar Bálint pedig most, életében - életükben - először, beismerte a hibát. A bűnt. Nagyon nagy lehet a baj...

Magyar Bálint után Tóth Károly szocialista parlamenti képviselő következett a tévében.

Tóth Károly képviselő azt mondta, hogy a Fidesz és Orbán Viktor a parlamentáris utat járja, nem akar parlamenten kívüli eszközökkel hatalomra jutni, ezt bizony be kell ismerni, és itt az idő, hogy a kormány és az MSZP tényleges konzultációt folytasson a Fidesszel az ország ügyeiről. És próbáljon meg adott ügyekben konszenzusra jutni az ország érdekében. Mert ez az ország érdeke.

Hűűű... De nagyon nagy lehet a baj!

És még ekkora baj láttán sem vagyok benne biztos, hogy Tóth Károly szocialista parlamenti képviselő egyeztetett a nyilatkozata előtt például a liberális értelmiséggel. Mert elég nagy utat kellett bejárni, ameddig elérkeztünk a demokrácia játékszabályait betartó Fideszig és Orbán Viktorig. Mert példának okáért még a Fidesz-kormány idején, a Fidesz-kisgazda koalíciós torzsalkodások napjaiban Vásárhelyi Mária azt találta leírni az ÉS-ben, hogy a Fidesz és a kisgazdák majd leszámolnak egymással az "új hosszú kések éjszakáján".

Hm... Én már akkor felkaptam a fejem ezen a mondaton, és próbáltam kitalálni, vajon miért éppen a hosszú kések éjszakája? Miért nem mondjuk a Szent Bertalan-éj - ha már... Miért éppen az az aktus jut ezeknek eszükbe, amelynek során Adolf Hitler leszámol az Ernst Röhm vezette SA-val... S vajon ebben a Vásárhelyi-féle képletben kicsoda Adolf Hitler, és kicsoda Ernst Röhm? Az erőviszonyok és a végkifejlet ismeretében nyilván Orbán Adolf Hitler, és Torgyán lenne Ernst Röhm. De miért? Ezen gondolkodtam akkoriban, s még az is eszembe jutott, hogy aláírásgyűjtésbe kezdek az aljas és undorító nácizás elleni tiltakozásképpen, aztán hagytam az egészet a fenébe... Miképpen Popper Péter szavait is hagytam a fenébe, aki szerint Orbán egy "farkasvigyorú mini Duce", ugye. Hagytam a fenébe - kár volt. De ma már ez is mindegy. Ma már csak az a fontos, hogy a farkas mosolyú mini Ducéról, valamint Adolf Hitlerről és az SS-ről kiderült: nem óhajtják felrúgni a parlamenti demokrácia játékszabályait, és meg kell(ene) velük egyezni.

Itt tartunk most.

Apró eredménynek tűnik, de azért ne becsüljük le. Még akkor sem, ha talán Tóth Károly magánakciójáról van szó. Még akkor sem, ha ma annyit tudunk, hogy a költségvetési adatok eltitkolásával, a választási ígéretek tudatos hazugságával, a "trükkök százaival" eleddig két párt volt, amely felrúgta a parlamentáris demokrácia játékszabályait. Az egyiket úgy hívják, hogy Magyar Szocialista Párt, a másikat pedig úgy, hogy Szabad Demokraták Szövetsége.

Az egyik párt képviselője kegyesen befogadta a Fideszt a parlamenti pártok sorába. Visszavonta a fatvát. A másik párt ügyvivője pedig nyilvános önkritikát gyakorolt. Alakulnak a dolgok.

Ebből is látszik: nagyon nagy a baj.