- Az anyagi haszonszerzésen kívül van-e bármiféle logikus indok, amely a több-biztosítós, az újabb koalíciós szóhasználat szerint a többpénztáras rendszer bevezetése mellett szól?

- Igen, van. A politikai hatalom megszerzése iránti vágy. Aki a kezét ráteszi az egészségbiztosításnak a körülbelül 1600 milliárd forintos pénzalapjára, hatalmas gazdasági és politikai befolyást szerez meg. Ez elsősorban a neoliberális politikai erők érdeke, amelyek éppen ezért az egészségbiztosítás reformjának szükségességét vallják.

- Vannak országok, például az USA, ahol több-biztosítós rendszer van, de nem vált be, meg akarják reformálni. Nálunk olyan rendszert akarnának bevezetni, amilyen a világon sehol nincs. Mire jó nekünk a spanyolviaszt feltalálni?

- Nemhogy spanyolviaszt nem talál fel a kormányzat az egészségügyi rendszer átalakításával kapcsolatban, hanem maga sem tudja már, hogy mit akar tenni. Tessék arra gondolni, hogy először az egészségbiztosítási rendszer átalakítása egy teljes privatizáció gondolatával indult. Mihályi Péter volt ennek a kitalálója, s arról volt szó, hogy teljesen piaci-üzleti alapra helyezik az egészségbiztosítást. Ezután jött a több-biztosítás rendszernek az 51 százalékos állami, és 49 százalékos vállalkozói kézben lévő új és furcsa tulajdoni rendszere, amely sehol a világon nem létezik, nyilván azért, mert életképtelen, azután lett egy többpénztáras rendszer, amelyről nem tudni, hogy miben különbözik a több-biztosítóstól. Most már nem erről szól a dolog, hanem az ellátásszervezőkről és az irányított betegellátási modellek üzleti vállalkozásaiban korábban jeleskedő emberekről. Ma sincs kikristályosodva az a stratégia, amely mentén a kormányzat a reformot folytatni akarja.

- Mi az oka a magyar orvostársadalom gyenge érdekérvényesítő képességének a változással szemben? Egyáltalán lehetséges valamilyen hatásos fellépés a törvény ellen?

- Mindig megosztott volt az orvostársadalom. Hol pénzügyi, hol generációs okok miatt, a paraszolvencia miatt... Sajnos az egészségügyi dolgozók egysége 36 év alatt sem volt tapasztalható, amióta a pályán vagyok. Amikor nagy ügyek jöttek elő, mindig a megosztottság győzött. Most hozzájött még egy szempont: az orvos is fél. Kirakják a munkahelyéről, elveszik a pénzét, beperlik, és még folytathatnám. Rendkívül veszélyeztetett helyzetben van az orvostársadalom. Most talán van fény az alagút végén, hiszen néhány kollégán kívül, akik a vizitdíj megtartása érdekében kampányoltak, az orvostársadalom a népszavazás kérdéseiben egységes álláspontra helyezkedett.

- Gyurcsány Ferenc a népszavazás estéjén közölte, hogy a kormánynak nem áll módjában és szándékában a vizitdíj-napidíj eltörlése miatt kieső összeget pótolni. Sólyom László azonban felszólította a kormányt, hogy igenis tegye meg. Kinek van igaza?

- Kezdjük azzal, hogy csak a kormánynak van módjában ezt a kérdést megoldani, hiszen ő tud a költségvetésben változtatásokat eszközölni, a kormány tud a parlament felé előterjesztésekkel élni. Az ellenzék, adott esetben a Fidesz Magyar Polgári Szövetség segíteni akart a kormánynak önálló törvénytervezet benyújtásával. Az idei és a következő évre is megtettük a javaslatunkat, hogyan oldja meg ezt a problémát. Én azt látom, hogy a kormány nem akarja meg oldani a kérdést. Mára nyilvánvaló, hogy március 9-e után nem csak 10-e lett, hanem beállt a "nem akarásnak nyögés a vége" helyzet. Most már úgy tűnik, a kormányzat egyre mélyebben kerül bele ebbe a helyzetbe, ahol bosszút akar állni, a felelősséget áthárítani orvosra és betegre.

- A miniszternő a gyermekorvosok kompenzációjából kívánja a kieső összeget pótolni.

- Szerintem erre nem kerül sor. Nem hiszem, hogy ma Európában létezhet olyan hatalmi struktúra, amely a gyermekektől vesz el pénzt. Ha igen, az már nem demokrácia és nem Európa.

- Mi a Fidesz törvényjavaslatának a lényege?

- Ez a törvénytervezet a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal, tehát a civil és szakmai szervezetek önálló törvénytervezete. Ennek lényege, hogy meg kell őrizni a nemzeti kockázatközösséget, a szolidaritás érvényesülését, a társadalombiztosítási rendszert, ennek egysége mellett ki kell állni. A reformnak nem arról kell szólnia, hogy pénzügyi befektetőket vonunk be a rendszerbe, hanem arról, hogy olyan szervezeti és igazgatási átalakításokat hajtunk végre, amelynek következtében a pénz felhasználása az eddigieknél hatékonyabb módon történik meg. Eddig kétszer söpörte le az Egészségügyi Szakbizottság a törvényjavaslatot, még tárgysorozatba sem vette. Ha harmadszor is elutasítja, benyújtjuk negyedszerre is.

- Hogyan lehetne egyensúlyozni azon a keskeny járdán, amely a gazdasági ésszerűség és a népszerűség között húzódik?

- Biztos, hogy olyan keskeny az a járda? Azért kérdezem, mert hatalmas összegekről nem tudjuk, hova lettek. Nem tudjuk a Ferihegy Airport 400 milliárdja hová lett, mire használta fel a kormány a felvett kölcsönöket. Bár ott ülök a parlamentben országgyűlési képviselőként, sem én, sem képzett pénzügyi szakemberek nem látják, hova folyik el a pénz az állam működése során. Egy-egy területet látunk, ezeket kritizáljuk is. Most több mint 700 millió forintot áldoznak az egészségbiztosítási pénztárak felállítására, de a népszavazás miatt léket kapott az egészségügynek ez a reformja. Nem érdemes ebbe belekezdeni. Több milliárd folyt el a kampányban. Ez nem választás volt, a kormánynak bele sem kellett volna szólnia. Nem vagyok biztos abban, hogy keskeny a járda, de az tény, hogy egyre keskenyebb lesz, ha az emberek egészségével, testi-szellemi épségével nem foglalkozunk. Nincs fenntartható fejlődés, ha nincs testileg-lelkileg ép, szellemileg kiművelt ember.

- Ön szerint mi lehet a Hospinvest célja a nyomorgó, lepusztult kórházak működtetési jogának megvásárlásával?

- Tizennégy-tizenöt olyan egészségügyi vállalkozásról tudok, amelyek kórházak működtetési jogát szerzik meg. Az önkormányzatok nagyon helyesen teszik, hogy nem engedik ezeket az önkormányzati tulajdonból kikerülni. E vállalkozások némelyike szakmai vállalkozás, de vannak olyanok is, amelyek mögött pénzügyi befektetők állnak. Az én véleményem az, hogy az önkormányzatok felelőssége, hogy működtetésbe adják-e a kórházat, és ha igen, kinek. Ha kiadják, akkor a megkötött szerződésnek a területen élők jobb ellátását kell szolgálnia.

- A Horváth Ágnes vezette Egészségügyi Minisztérium a mai napig nem adott pénzt a szentesi légimentőbázis megépítésére. Emiatt az Alföld déli részén elégtelen az ellátás, több haláleset is történt. Milyen megfontolás állhat emögött, hiszen a szükséges 80 millió forint nem számít nagy összegnek a minisztérium költségvetésében...

- Azt látom, hogy valami miatt az egészségügyi kormányzat a mentés ügyét nem támogatja. Meg kell hogy mondjam, nem értem miért, hiszen kiemelt állami feladatról van szó, a tárca közvetlen felelősségébe tartozik. Az elmúlt két-három évben legalább négyszer tapasztaltuk, hogy emberek tömegét bocsátják el, megnyirbálják a költségvetést. Most a betegszállítás és mentés szétválasztása egy szakmailag előkészítetlen folyamat. Súlyos pénzügyi gondok vannak a mentőknél, talán ennek oka a légimentőbázis késése. Nem értem, miért nem születik döntés a kérdésben. Az a gyanúm, hogy az Egészségügyi Minisztérium szétesett. Nincs rendes döntés-előkészítés. Ezt azon is látom, hogy Egészségügyi Szakbizottság is rendszeresen intéz kérdéseket a minisztériumhoz. A válaszok késnek. Úgy tűnik, az apparátus nem jól működik.

- Válságban van a kormány?

- Óriási problémák vannak a koalícióban. A repedések láthatóak az MSZP és az SZDSZ között és az MSZP-n belül is. Nincs kormányzati stratégia, sem professzionális kormányzati menedzsment. Rossz a helyzet, közben az ország helyzete még rosszabb lesz.

- Horváth Ágnes helyében mit tartana a legfontosabb feladatnak?

- Az alapellátás megerősítését. Több száz háziorvosi körzet üres. Ez nagyon komoly baj, mert ott üresek a státusok, ahol a legrosszabb a helyzet, ahol a legrövidebb a születéskor várható élettartam, ahol magas a csecsemőhalandóság, ahol nincs iskola, vasút, posta... Ahol az értelmiségi lét feltételei megszűntek. Emiatt alig van olyan fiatal orvos, aki élethivatásként tekintene a háziorvosi létre. A legnagyobb egészségpolitikai feladat ezért a háziorvosi rendszer helyreállítása és finanszírozása úgy, hogy az orvos képes legyen helyben gyógyítani. Ez ma a legfontosabb. Az orvosok frusztráltak. Ha az orvosnak szétverik a kamaráját, azt a közösséget, amely védi, ha azt hallja, hogy nem a jó levegőtől gyógyul az asztmás beteg, ezért bezárják a Svábhegyi Gyerekklinikát, ha azt látja, hogy olyan erős és arrogáns a hatalom, hogy le lehet váltani az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet vezető agysebész professzorát, és a helyére lehet ültetni egy nőgyógyászt, akkor levonja a konzekvenciákat.

- És elmenekül?

- Ha olyan receptet kényszerül felírni az orvos, amelyet a kormányzat nem támogat, és ezért megbüntetik, akkor nem lehet gyógyítani. Ha az orvos-beteg bizalmi viszony megromlik, akkor a gyógyulás esélye drasztikusan csökken.

- Ha kormányra kerül a Fidesz, mi lesz az egészségpolitikája?

- Népegészségügyi alapokra helyezett egészségpolitikát folytatnánk, ami annyit jelent, hogy az országban meglévő megbetegedési és halálozási viszonyokban, életkilátásokban meglévő egyenlőtlenségeket kezelnénk. Ez népegészségügyi tényeken, adatokon alapul, és ezt követi az egész fejlett világ. De ha az operatív lépésekre kíváncsi, azonnal a háziorvosi ellátást erősítenénk. Az első orvoshoz jutás lehetőségét biztosítani kell. Nagyon sok feladatunk lesz, egészen az egészségbiztosítás valódi reformjáig. Ehhez kész törvényjavaslatunk van. Visszahozzuk a 2001. évi 107-es törvényt, amelyben helyet adtunk az egzisztencia-vállalkozásoknak, amelyben leírtuk azt az orvosi jogállást, a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi létrendszert, amely a paraszolvencia kiváltására alkalmas. Ez minden európai országban megoldotta a paraszolvencia kérdését, nem úgy, mint a vizitdíj. A reform nem arról szól, hogy a múltat eltöröljük, és felforgatjuk a világot, hanem arról, hogy a meglévő rendszer értékeit megtartva, folyamatos megújító törekvéseket érvényesítünk a nagy rendszerben, amelynek neve: egészségügy.