Előfordult már párszor az emberiség történelmében, hogy akár egyetlen embernek is igaza volt mindenfajta túlhatalom ellenére, akár egy egész országgal vagy a világgal szemben is. Az is igaz, hogy ezek az igazlátók többnyire kereszten, kötélen, jobb esetben bolondok házában végezték. Gyurcsány Ferenc, szocialista viszont nem próféta, nem megváltó, s nem jövőbe látó tudós vagy filozófus. Sorsa így nem kereszt vagy kötél, sem utólagos csodálat vagy szentté avatás, hanem a megvetés lesz. Megvetés és undor, mert egyre többek számára nyilvánvaló, hogy nem prófétai lényeglátás, hanem a hatalomhoz való esztelen és romboló ragaszkodás vezérli tetteit.

Gyurcsány Ferenc már rég nem a köztársaság barátja, nem demokrata, talán soha nem is volt az. Demokratának lenni nem csak annyit tesz, hogy nem félünk. Az igazi demokrata tudja, mikor kell távozni, s nem fél attól sem, hogy a nép kezébe tegye le a saját sorsát és az országét. Az igazi demokrata nem folytat "kétfrontos" harcot, ilyet a diktátorok, s különösen a kommunista vezérek szoktak, lásd Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak életművét. A köztársaság barátja nem gondolja, hogy mindenki más a pokol, s csak ő a mennyország. Egy demokrata nem mondja azt, hogy bár négy évig nem csinált semmit, nem kormányzott - pedig minden eszköz, pénz, paripa, fegyver a kezében volt -, sőt hazudott és ráadásul a népnyúzó liberális "fundamentalizmus" uszályába került, de most már megjött az esze, és minden nagyon jó, sőt még jobb lesz. Észreveszi és belátja, hogy lyukas zsebében a semmit markolja pénz helyett, a paripát eladta maga alól, s a fegyver már mások kezében van. Az igazi demokrata legalább az utolsó pillanatban feleszmél, s ha látja, hogy Kompországot nem Kelet vagy Nyugat, hanem a Semmi felé kormányozza, akkor megáll, s átadja a kormányrudat másnak. Aki tudja, merre van a part, vagy akinek az utasok ezt elhiszik.

Gyurcsány Ferenc, szocialista, megbukott prófétaként, politikusként, demokrataként, és most megbukott emberként is. Mert embernek is senki, rongy, aki a vízbe esett fuldoklónak nem nyújt segédkezet, bár megtehetné. Magyarország fuldoklik a gyurcsányizmus bűzös mocsarában, s ő most még mélyebbre nyomja a fuldokló fejét. Ám Magyarországot nem lehet elpusztítani. Túléltünk már különb zsiványokat is. Ezt is túléljük majd valahogy. Nem lesz könnyű a partra evickélni, olyan mélyre süllyedtünk. De ha újra szilárd talajt érez majd a lábunk, talán újrakezdhetünk mindent, elkezdhetünk egy jobb Magyarországot építeni. Minél nagyobb a veszély, annál közelebb a megmentő.

Gyurcsány Ferencnek és pártjának pedig tudnia kell: minél nagyobb a bukás, annál fájdalmasabb lesz a földet érés. Sokaknak kell majd újra kitanulni az autófényező szakmát.