És még nem került pont a történet végére, mert az érintett szakszervezetek nem akarják elfogadni a főpolgármesteri hivatalból származó moratóriumjavaslatot: a dolgok jelenlegi állása szerint a lebénulás állapota hamarosan megismétlődhet. Mint ahogy a vasutasok újabb munkabeszüntetése is a levegőben lóg.

Egy-egy ilyen akció létjogosultságáról és eredményességéről eltérő véleményeket lehet mondani ugyan, de azt mindenki elismeri, hogy a stratégiai ágazatok ismétlődő munkabeszüntetéseiért az ország és a főváros jelenlegi vezetői a fő felelősök — ha nem követtek volna el nagy hibákat, nem tartanánk itt. Mind a MÁV, mind a BKV bajait hosszú évek óta ismerheti a hosszú ideje regnáló koalíció és a pozícióját még régebben betöltő főpolgármester, a gyógyulásért mégsem tett semmit. Legalábbis semmi olyat, amely észrevehető javulást eredményezett volna.

Közlekedést sújtó sztrájkok persze más, a miénknél fejlettebb országokban is előfordulnak. Ha azonban az utóbbi hetek-hónapok-évek magyarországi történéseit megpróbáljuk összefüggésükben vizsgálni, kiderül, hogy a nagy munkabeszüntetések egy folyamat részeit alkotják. Az alig egy hónappal ezelőtt lebonyolított népszavazás ugyancsak a kormány tevékenységéről mondott ítéletet. Pontosabban arról a hatesztendős hibasorozatról és tehetetlenségről, ami a szocialista-szabad demokrata koalíció kormányzását jellemezte. A referendum megmutatta, hogy Magyarország lakossága nem hajlandó rábólintani sem a reformoknak csúfolt megszorító csomagokra és a megalapozatlan, kapkodó, kaotikus intézkedéstömegre, sem azokra a hazugságokra, amelyekkel a választók többségét 2006 tavaszán még sikerült megtéveszteni. A népszavazást hamarosan követő sztrájkhullám tehát újabb bizonyíték arra, hogy a kormány képtelen az ország normális életviteléhez biztosítani a feltételeket. És akkor még nem is említettük, hogy gazdasági leszakadásunk ténye lassan közhelyszerű igazsággá válik a közép-európai régióban.

Amikor már a nagyobbik kormánypárt egyik frontembere, a Horn-kabinet minisztere - jelesül Suchman Tamás - is nyilvánosan kijelenti, hogy "fel kell ajánlanunk az előre hozott választásokat", akkor a kormány berkeiben felfoghatnák végre: vége a dalnak. Természetesen senki sem ígérheti meg a hatalom jelenlegi képviselőinek, hogy visszavonulásukat elismerő tapssal kíséri majd az ország lakossága — ahhoz túl nagy károkat okoztak. Ha azonban később teszik meg ezt a lépést, csak rosszabb lehet. Nekik és az országnak egyaránt.