"Fejlett ipari országként elsősorban a károsanyag-kibocsátást kell csökkentenie Magyarországnak. Emellett már középtávon, azaz négy-öt éven belül fel kell készülnünk az elkerülhetetlen változásokra" - mondta el lapunknak Szeiler József, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium klímavédelmi és energiaosztályának vezetője. "A nagyarányú változások az élővilágot és vízkészleteinket egyaránt veszélyeztetik, felborulhat a megszokott körforgás a bioszférában. Európai szinten azzal kell szembenéznünk, hogy 2050-re az állatfajok akár egyharmada is kipusztulhat a kontinensen" - részletezte a globális felmelegedés hazánkat érintő káros következményeit Szeiler.

A világ éghajlatvédelemért felelős legfőbb tisztviselői derűlátóak, habár az általuk felvázolt helyzetkép aligha ad okot erre. A Klímaváltozási Kormányközi Testület (IPCC) elnöke tegnap elmondta, hogy világszerte egyre többen kezdik felismerni a globális felmelegedés jelentőségét, valamint annak veszélyeit - optimizmusuknak ez a táptalaja. "Jó esély van a nagyszabású összefogásra, hiszen a klímavédelem a világon mindenkit érint" - hangoztatta Radzsendra Pacsauri, a Nobel-békedíjas szervezet vezetője a testület tegnap kezdődött budapesti ülésén, amelyen mintegy háromszáz klímavédelmi szakember vesz részt.

Yvo de Boer, az ENSZ klímaváltozási keretegyezményének főtitkára nem osztja kollégája véleményét. Úgy véli, hogy nagyon nehéz lesz időben megállapodásra jutni hatékony globális klímavédelmi rendszerről. Hogyha Kína és India gazdasága továbbra is a jelenlegi mértékben növekszik, elkerülhetetlen lesz a kritikus mértékű, azaz a plusz két Celsius-fokos felmelegedés. "Tizenöt éven belül megállítani, majd némi stabilizációs idő után csökkenteni kell a szén-dioxid és egyéb, üvegházhatást okozó gázok légköri feldúsulását ahhoz, hogy megóvjuk a Földet a kétfokosnál nagyobb emelkedéstől" - jelentette ki Yvo de Boer.

Az IPCC szerint a veszélyes folyamat megfékezéséhez az első lépésben egy olyan megállapodásnak kell érvénybe lépnie 2012 után, amely 2020-ig a fejlett országokat huszonöt-negyven százalékos kibocsátáscsökkentésre kényszeríti az 1990-es szinthez képest. A fejlődő országoknak - csökkentési célszámok nélkül - az előrejelzett, dinamikus gazdasági és ezáltal emissziós növekedésük egy részéről kellene lemondaniuk.