Márpedig a kormány gazdasághoz értő tagjai - élükön a miniszterelnökkel - így cselekednek. Az államháztartás hiánya ugyan biztatóbban alakult májusban, mint korábban gondolni lehetett, de még mindig túl nagy. Afolyó fizetési mérleg viszont egyszerűen elkeserítő. A gazdasági növekedés folyamatosan lanyhul. Egyedül az infláció alakul jól. Ez sem csoda azonban: a kormány eddig halogatta a központi áremeléseket, a szakkönyvek pedig a viszszaeső gazdasági teljesítménynek általában árcsökkentő hatást szoktak tulajdonítani. A miniszterek mindenesetre azt ismételgetik kitartóan, hogy a legjobb úton haladunk. Pedig elvben értenek hozzá, tehát nekik is látniuk kell(ene), hogy egyáltalán nem. A forint zuhanó árfolyamából csak érezniük lehetne, hogy nem stimmel valami.
De vagy nem érzik, vagy nem mutatják, hogy érzik. A kormányzati kommunikáció szerint az eddigi "fideszes út" vitt helytelen irányba, hiszen ez alapozott a fogyasztás generálta növekedésre. Ez a szinte művileg felpumpált bővülés kifulladt, ráadásul meg is ingatta a pénzügyi egyensúlyt - szól az értékelés. Az elemzés egyetlen hibája az igeidő. A megállapítások nem csupán a múltra érvényesek. Jelen időben épp úgy lehet a mondatokat érteni.
A Medgyessy-kormány - bár hirdette - mindeddig nem hozott fordulatot a gazdaságpolitikában. A választási ígéretek megtartása csak tovább erősítette a kedvezőtlen folyamatokat. A bérek - szociális szempontból indokolt, politikailag pedig elkerülhetetlen - emelése pénzügyi oldalról teljesen megalapozatlan volt. Nem volt mögötte gazdasági teljesítmény. Az idei költségvetésbe alig lehetett az ígéreteket beszuszakolni. Éppen ezért a legfontosabb gazdasági ígéret - a versenyképességet javító állami politika visszatérése - eddig betartatlan maradt. Egyedüli változás talán a távozó kormányhoz közel álló vállalkozásoknak közvetlenül kiutalt néhány milliárd megállítása volt - ez azonban nem mondható gazdaságpolitikai változásnak.

Lassacskán a fordulat elkerülhetetlen lesz. Egy darabig - ezt már sokan leírták - lehetett bízni a csodában: abban, hogy Amerika (nyomában pedig Európa és Németország) gyorsan magához tér, majd abban, hogy ez legalább az iraki háború után bekövetkezik. Ma már az a kérdés azonban, hogy ha lesz is világgazdasági fellendülés, Magyarország képes lesz-e meglovagolni. A gazdaságpolitika szükséges kiigazítása - értsd: a költségvetési hiány csökkentése, a fizetési mérleg romlásának a megállítása - nélkül nem térhetünk vissza a kiegyensúlyozott növekedés pályájára.
Addig viszont nincs is esély ilyen változásra, míg a kormány nem látja be, hogy helyzetértékelése hibás. Nem csupán elszenvedője, hanem - részben - okozója is a rossz gazdasági helyzetnek. Itt az utolsó pillanat, hogy a miniszterek felhagyjanak a rózsaszín álmok kergetésével, és ne csupán azzal foglalkozzanak, hogyan alakul a kormány népszerűsége. Mert minél későbbre tolják a reális gazdasági helyzet feltárását, annál sötétebb lesz a kép.

És még ez a legkevésbé súlyos következmény.

Várkonyi Iván - Népszabadság