- Hogyan jutottunk el a mai kormányválságig? Van-e taktikai oka annak, hogy csak a hónap végén távoznak az SZDSZ-es miniszterek a kormányból, vagy ez pusztán technikai kérdése a tárcaátadásnak-átvételnek?

- A balatonőszödi beszéd után azt mondtam a miniszterelnök helyzetéről, hogy Gyurcsány Ferenc politikai lavina alá szorult, ahol előbb-utóbb elveszíti tájékozódási képességét, és bármerre mozdul, mindig lesz olyan hótömeg, amely a nyakába zúdul. Az elmúlt másfél évben a kormányfő az SZDSZ kegyeit keresve, annak nemzetközi diplomáciai erejére támaszkodva próbálta hiteltelenné vált helyzetét megszilárdítani, ami az európai politikában részben sikerült a konvergencia programmal. Csakhogy belpolitikailag az állam piacosítása és a közjavak minden korábbinál komolyabb veszélyeztetése eltávolította saját szavazóbázisának a nagy részét. E folyamatban pedig mér párton belül is kezdett meginogni a széke, amikor a lavina alatti útkeresés egy újabb hózuhatagot hozott a nyakába a népszavazás csúfos veresége által. Az újabb hótömegben, tájékozódását már rég elveszítve, minimális levegővel, most egy másik irányba kapálódzik, párttársai eldobott kezét akarja megfogni, abban bízva, hogy majd ők kiszabadítják. Csakhogy az eddigi partner, az SZDSZ is menekülni próbál, s így együtt még inkább mélyebbre süllyednek.

- Az SZDSZ koalíciós szerepvállalása és a pártelnöki pozícióért folytatott küzdelem konfliktusai nem következnek a balatonőszödi beszédből.

- Csak áttételesen, közvetlenül valóban nincs köze hozzá. Azonban a balatonőszödi beszéd felvetette azt a kérdést, hogy vállalható-e egy olyan miniszterelnök, mint Gyurcsány Ferenc. Erre azt a választ adták a liberális politikusok, hogy igen, mindaddig, amíg az SZDSZ programját hajtja végre. Alá is íratták Gyurcsánnyal az újratárgyalt kormányprogramot. Ennek pedig semmi köze nem volt a öngondoskodó, szociális állam építésének programjához, minden pontján a minimális állam neoliberális modellje jelentkezett, amelynek csúcsa az egészségügyi rendszer piacosítása volt. A népszavazási eredmény pedig világossá tette a szocialista képviselőknek, hogy az SZDSZ programjával megtizedelik az MSZP parlamenti padsorait, miközben az SZDSZ-t is legitimitási válság érte utol. Méghozzá egy alpári és zsebmetsző pitiánerségű csalássorozat miatt. Ezért a megzsarolt miniszterelnök lefékezte az SZDSZ-t, nehogy a sajátjai fellázadjanak. Emiatt viszont az SZDSZ-nek már semmilyen érdeke nem fűződött a miniszterelnök melletti kiállásra.

- Az SZDSZ-en belül sem egységes a kormányfő mögüli kifarolás szándéka. Ez, és a párt legitimációs válsága elvezethet egy pártszakadáshoz?

- Vészhelyzetekben még a túsz és a túszejtő is kénytelen összefogni, ha az életükről van szó. Az SZDSZ belső konfliktusai nehezítik a túlélés esélyeit, de az biztos, hogy nem egymás életére törnek, hanem a túlélés érdekében gondolkodnak a lehetséges meg oldásokon. Ezért is tűzték ki a harmincnapos határidőt. Az első kérdésre igazából most adom meg a választ, igen, taktikai okai vannak a kivárásnak.

- Mennyire tekinthető tartósnak az MSZP és az SZDSZ szakítása? Egy következő választás kampányában hogyan alakulhat a két párt viszonya?

- Az SZDSZ mára az FKGP 2002-es színvonalára süllyedt. Olyan parlamenti párt lett, amely nemhogy a parlamenti küszöböt, hanem még az állami támogatásra jogosító egy százalékot sem biztos, hogy elérné, ha most lennének a választások. Egy politikai helyzetet biztos, hogy el akar kerülni, az előrehozott választásokat. Az MSZP hasonlóképpen. Vagyis ez lehet a két párt minimális programja, és a kooperálás egyetlen célja.

- Vannak, akik szerint az egész koalíciós szakítás egy előre megtervezett színjáték, amiből végül mindkét baloldali párt sikeresen kerül ki. Elképzelhető egy ilyen forgatókönyv?

- Túl sok szereplő, és eltérő szerepfelfogás jelentkezik az előttünk zajló folyamatokban. Ráadásul egy előre megírt forgatókönyv is kiválthat előre meg nem jósolható folyamatokat, így én nem tartozom az összeesküvés-elméletek hívei közé. De ha az a kérdés, hogy készültek-e a felek erre a lehetőségre, akkor azt válaszolom, hogy igen, biztos, hogy készültek.

- Elképzelhető-e, hogy az MSZP végül mégis lecseréli Gyurcsány Ferencet, vagy hogy lemond a kormányfő?

- A népszavazás után mondtam, Arany Jánost plagizálva, hogy március tizedikétől Gyurcsány Ferenc minden éjjel felriadhat lázas álmából a kérdéssel: mily éji zaj Budapest utcáin ez, felköttetem a Kiss Pétert, ha zavar bármi nesz! Vagyis nem lehet egy perc nyugta sem. Hiszen egy elhúzódó kormányválság és sikertelen kisebbségi kormányzás esetében az előrehozott választásokat elkerülni akaró, a képviselői székeikhez ragaszkodó párttársai együttesen szúrhatják le a közéjük kard nélkül érkező Caesart.

- Hogyan működhetne egy kisebbségi kormány, milyen politikai erőt nyerhetne meg szövetségesnek ebben az esetben a Gyurcsány-kabinet?

- A kisebbségi kormányzás óriási pókerpartivá tenné a szavazásokat, amikor is a pillanatnyi létszám függvényében senki nem tudhatja pontosan, hogy a chipkártyájával beregisztrált, székében ülő képviselő egyáltalán nyom-e gombot vagy sem, és ha igen, akkor mi lesz a szavazás végeredménye. A Fidesz mindig ravasznak és kreatívnak bizonyult a parlamenti jogtechnikák politikai kihasználásában, és valószínű, ha okosak, már most modellezik, hogy miként lehet úgy ellehetetleníteni a kormányt, hogy annak előbb-utóbb távoznia kelljen. Az MDF pedig bolond lenne, ha egy süllyedő hajóra fogadna el meghívást. Azonban láthatatlanul, például néhány képviselőjének rotációs rendszerű távolmaradásával segítheti a kisebbségi kormányzást. Az SZDSZ ugyancsak csökkentheti a parlamenti szavazásban résztvevők létszámát távolmaradással, így ha az MSZP fegyelmezetten jelen van teljes létszámmal, akkor elég szavazata lehet bizonyos feles törvények meghozatalához.

- Van-e esélye egy előrehozott választásnak?

- Közjogilag, ha a parlament többsége ellenáll e politikai igénynek, kibekkelhető a ciklus, azonban valószínűleg nem Gyurcsány Ferenccel. Ez legfeljebb az SZDSZ-en belül a Gynrcsányt megmenteni akarók táborának győzelme esetén következhet be, ám ennek is kicsi a valószínűsége. Azt, hogy csak egy előrehozott választás hozhat tiszta vizet a pohárba, és ennek érdekében még a mandátum visszaadásról is gondolkodnia kellett volna az ellenzéknek, azt Fricz Tamással elsőként mondtuk, amikor még a Fidesz vezérkara nem akart előrehozott választásról beszélni. Én itt, a Demokrata hasábjain, Tamás meg a Magyar Nemzetben fejtette ki ezen álláspontját. De nyilván más elemző és a politikai aktor beszédhelyzete.

- De mintha az ellenzék most is passzív lenne, amikor a legjobb helyzetben van...

- A lavina alá szorult koalíció tagjainak szája tele van hóval, nem tudják, merre van az előre és a hátra, a lent és a fent. Kétségbeesetten kapálódznak, miközben egymást fojtogatják, hogy néhánynak még maradjon oxigén. Csoda, ha ehhez, az ország számára egyébként haláltusájában is nagy károkat okozó agóniához nem kívánnak hozzászólni? Csak néha mondják: legyen már vége!