A miniszterelnök bejelentése alapvetően megnyugtató és biztató, csak valami egész halovány bizonytalanságot meg zavart érzünk, jelesen: milyen kormányprogramról van szó? Mert, mintha ebben a tárgyban nem lenne minden naprakészen, flottul tisztázva. Érvényben van még a százlépéses program, vagy már végrehajtották? Mostanában nem látom, hogy a pincérek beírnák a borravalójukat a kék könyvbe. (Igaz, ezt ezelőtt sem láttam soha.) Szóval a pincérek fizetnek tb-t és egyéb közterheket a jatt után, vagy potyautasok ők is, esetleg nem is kell már fizetniük, mert csak 2005 tavaszán kellett volna, ha szívükön viselik a kormányprogram sikerét? És a földosztással mi a helyzet? Számítsunk még rá, vagy szétosztottak mindent, csak mi nem vettük észre? A kampányidőszakban hirdetett "Van egy program", az van még? Mert az úgy volt (van?), hogy nem tudtunk meg róla soha semmit.

Mostanában a Munka, tudás, tulajdon programját szokás emlegetni, de arról is csak annyi ismert, hogy a békekölcsönt keresztezik a kárpótlási jeggyel, s attól újra kitör a jólét. Gyurcsány már 2004 augusztusában azt nyilatkozta, hogy van programja, de csak akkor mondja el, ha lesz hozzá kellő támogatottsága. Programja most is van, mi több, olyan jó, hogy a kisebbségi kormányzásra is tökéletesen alkalmas, annyit sem kell változtatni rajta, mint a Szentíráson. Igaz, a Népszabadság úgy tudja, hogy a miniszterelnök május 1-jén ismerteti az új, kisebbségi kormányprogramot, ami nyilvánvalóan a régi lesz, jobban mondva a jelenlegi, amit igazából ismertetni sem kell, ha már eddig olyan jól elvolt az ország az ismerete nélkül is.

A lakosságnak elege van ugyan a miniszterelnökből, a kormányából meg az egész kormányzásból, de ehhez a kormányprogramnak semmi köze. Ugyanis, ami a koalícióban hülyeség volt, rossz, káros és utálatos, azt mind az SZDSZ találta ki és erőltette rá a jó lelkű szocialistákra. Az ő ostobaságuk volt, hogy a reformokat összekötötték a megszorításokkal, így az emberek elfordultak a reformoktól is meg a jóságos szocialistáktól is, pedig ők megszorítás nélküli reformokat akartak, csak eddig nem mertek szólni, mert féltek, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból. Ám most, hogy mégis kilépett, nemet mondanak a megszorításokra, és folytatják a reformokat, s az SZDSZ-től már nem félnek többé, legfeljebb csak akkor, ha vissza akarna lépni a koalícióba. (Esetleg akkor még, ha nem akarna visszalépni.)

Az SZDSZ-nek pedig csalással választották meg az elnökét, s az elnök ebben semmi kivetnivalót nem talál. Az viszont felfoghatatlan, hogy a köztársasági elnök fogadja egy ilyen párt elnökét. Létezik olyan demokratikus alapelv, amelyik arra készteti, kényszeríti Sólyom Lászlót, hogy a nulla támogatottságú, a nem is kétes, hanem semmis legitimitású Kóka Jánossal leüljön tárgyalni?