Ligetek, fenyő- és eukaliptuszfák, zöldellő bokrok és friss levegő - a hatvanas években még így nézett ki Kabul, igaz a Hindukus hegyvonulat lábainál elterülő várost akkoriban alig lakta 700 ezernél több ember. Afganisztán fővárosa akkoriban a világ legszebb fővárosai közé tartozott, valóságos paradicsomi állapotok uralkodtak a kertváros jellegű településen. Aztán jött előbb a szovjet invázió, majd a talibánok uralma, végül pedig az amerikaiak bevonulása, és az egykoron zöld város utolsó élhető részei is eltűntek.

Motorizált város

Manapság aki letekint a Kabult körülölelő hegyek valamelyikéről, roppant szomorú látvány fogadja - már ha egyáltalán fogadja valamilyen látvány. Nem ritka ugyanis, hogy a szmog gyakorlatilag teljesen belepi az afgán fővárost, ugyancsak megkeserítve az ott lakók életét. A mai Kabult becslések szerint 4-4,5 millióan lakják, ami azt jelenti, hogy három évtized alatt meghatszorozódott a város lakosságának a száma. A szovjetek majd a talibánok uralma elől elmenekülők visszatértek a városba, ám a háborúk pusztításai miatt az egykoron vidéken élők java része is a fővárost célozta meg, amikor visszatérhetett hazájába.

A hazatérők és az újonnan érkezettek java része nemsokára már motorizált járművekkel közlekedett - mopedek és kisautók kezdték ellepni a várost, olyannyira, hogy ma már gyakorlatilag mindennapos a közlekedési káosz. Mindezt tetézi, hogy az Afganisztánban állomásozó nemzetközi csapatok logisztikai járművei, hatalmas teherautói és harcászati járművei sem kímélik Kabul útjait és levegőjét. Márpedig ez utóbbiból - legalábbis tiszta formában - egyébként sem sok van, különösen nem télen: a szénnel és fával üzemelő kályhák füstje továbbrontja a levegő minőségét, de az sem ritka, hogy gumiabroncsok és műanyag zacskók eltüzelésével fűtenek.

Generátorok és porfelhő

Ezen túlmenően a nappalok és az esték sok helyütt fosszilis üzemanyagokkal működő generátorok zúgásától hangosak. Kabulban ugyanis akadozik az áramellátás, - naponta átlagosan négy-öt órát van áram -, így sok helyütt üzemelnek helyi generátorok.

A generátorok pedig tovább szennyezik a város levegőjét, amelyben többnyire kiugróan magas a szénmonoxid, a kéndioxid, az egyéb toxikus gázok, és nem utolsó sorban a por. A környező kopasz hegyekről, (amelyek a szovjet megszállásnak köszönhetően kopaszodtak le teljesen), ugyanis a szélviharok valóságos porfelhőbe burkolják az afgán fővárost, így az ott élők szó szerint fulladoznak egy-egy komolyabb szélvihar esetén.

Mivel sok helyütt a csatornázás és a szemétszállítás sem megoldott, nem ritka, hogy ezek a szennyező anyagok is az utcán landolnak. A különféle betegségek terjedésének ugyancsak kedvező környezetben a város lakói gyakorlatilag sehova sem tudnak menekülni, noha eszközük akár lenne is erre: Kabulban jelenleg 1 millió autó ontja magából a füstöt.

Az afgán környezetvédelmi hatóság nem véletlenül erőlteti, hogy Kabult vegyék körbe erdőkkel: a város tüdejeként ez csökkentene valamit a légszennyezettségen, ám sokak szerint, ma már ez is kevés lenne.