Márpedig a Munka, tudás, tulajdon címmel nyilvánosságra hozott elképzeléscsomag első pontja egyértelműen a közterhek érezhető mértékű csökkenésére épült, amiből ugyanúgy nem lesz semmi, mint a 2006-os választások előtt törvénybe foglalt ötesztendős adócsökkentési programból s a megannyi, e tárgyban született szakmai elemzésből és reformtervből. Ráadásul az adóreform füstté válását ezúttal nem az ellenzéknek kellett bizonygatnia. Gyurcsány Ferenc magára vállalta ezt a feladatot, és személyesen jelentette be a sokadik, immáron különösebb meglepetést nem okozó kudarcot.

Ha egyáltalán kudarcról beszélhetünk, és nem megint egy előre kifundált átverésről. Érdemes e szempontból felidézni, hogy a miniszterelnök a kormányválságot előidéző népszavazás előtt még arról beszélt, hogy a magyar adóelvonás - amelyik a világon az egyik legnagyobb - mérséklésére 250-300 milliárd forint áll rendelkezésre a költségvetésben. Tehát nem máshol, hanem a magyar államkasszában hever ez a pénz. Ez pedig azt jelenti, hogy nem az embereknek kell fedezniük az adóreform költségét. Ehhez képest a kormányfő most azzal indokolja, hogy a nagy bejelentése csupán kósza ötletnek bizonyult: az adóreform egyenértékű lenne a lakosság terheinek növelésével. Ha ez utóbbi az igazság - amit Gyurcsány Ferencnél meglehetősen nehéz megállapítani -, akkor adódik a kérdés: hová tűntek el bő egy hónap alatt a bejelentett százmilliárdok? A rejtély egyik megoldása az lehet, hogy hazugság az egész, nem is volt kimutatható többlet a költségvetésben. Ezt a verziót megkérdőjelezi, hogy tavaly a vártnál jóval kedvezőbben alakult az államháztartási hiány, ez pedig adhatott a büdzsének némi mozgásteret. A másik magyarázat Veres Jánostól ered, aki a megugró állampapír-hozamokra fogta az egészet, mondván: az előre nem tervezett, kiugróan magas kamatkiadások elvitték az adócsökkentés fedezetét. Mértékadó szakértők szerint legfeljebb százmilliárdról van szó, ami még mindig nem éri el a Gyurcsány által bejelentett 250-300 milliárd forintos összeget.

Nem vethetjük el tehát azt a forgatókönyvet, hogy igenis van még tartalék a büdzsében, csak azt most már nem akarja kiadni a kezéből a megrendült helyzetben lévő kormányfő. Illetve akarja, csak nem egy kevéssé érezhető, különösebb hatással nem járó adókönnyítést fizetne ki belőle. Az ismét konzultációkra hívott, sokadszorra palira vett szakértők épp arra döbbenthették rá a miniszterelnököt, hogy ha nincs a kezében 500-600 milliárd forint, nem érdemes megmozdulnia, és a kevesebb pénzből nagyobb népszerűségre tehet szert, ha alkalmazza a korábban is jól bevált módszert: az osztogatást. Ne lepődjünk meg tehát, ha májustól visszatér a szocialista hagyományokhoz a kisebbségi kormány, és szavazatokat vásárol majd, juttatásokkal köti rövid pórázra az egyes érdekcsoportokat. Nem azért marad el tehát az adóreform - mint ahogy Gyurcsány mondta: középtávon is -, mert megszorításokat jelentene a végrehajtása. Azért került ismét fiókba a téma, mert az MSZP-nek a hátország megerősítéséhez, a szétszaladt tábor összeszedéséhez minden befizetésünkre szüksége van.