- Miként értékelné a bukaresti NATO-csúcsot? Sikerült az Egyesült Államoknak elérnie célkitűzéseit?

- Úgy gondolom, igen. Ezt mondaná Bush elnök is. A Grúziával és Ukrajnával kapcsolatos munkám miatt a két ország jövőbeli NATO-tagságára vonatkozó döntést nagyon fontosnak tartom. Bár kormányunk és az elnök minden erőfeszítése ellenére ezek az országok nem kaptak tagsági akciótervet (MAP), amire viszont sor került, az bizonyos értelemben legalább annyira jelentős, egyesek szerint még jelentősebb is. A vonatkozó nyilatkozat, ami a NATO-tagországok közötti konszenzust bizonyítja, leszögezi, hogy Ukrajna és Grúzia tagjai lesznek a szövetségnek. Ezzel szemben ha egy ország MAP-ot kap, az nem garancia arra, hogy tagország lesz, azaz precedens teremtődött. Másrészt szerintem minden szövetségesünk felfogta, ha egyszerűen nemet mondunk az Ukrajnának és Grúziának szánt MAP-re, akkor ez olyan, mintha vétót adnánk Oroszország kezébe. Természetesen a következő lépés újabb kihívásokat tartogat. Ukrajnában információs kampányra van szükség, amely segít elmagyarázni, hogy a NATO-tagság valójában mit jelent. Szükséges, hogy Grúziában szabad és tisztességes parlamenti választásokat tartsanak májusban, és hogy az ország folytassa az abháziai és dél-oszétiai konfliktusok megoldására tett békés erőfeszítéseit.

"NATO eto szmerty"

- Miként halad a demokratikus átalakulás ezekben az országokban? Az Egyesült Államok nagyon is támogatta a színes forradalmakat, nem érzi úgy, hogy van okuk az elégedetlenségre?

- A demokrácia jól halad ezekben az országokban. Ukrajnában nemrégiben tartották meg a harmadik szabad és tiszta választást. Ugyanakkor az elmúlt napokban Kijevben, a Lavrában sétálva azt tapasztaltam, hogy ezen a szent helyen egyesek szörnyű röplapokat terjesztenek, melyen Bush elnök nagyon agresszív képe alatt az a felirat látható, hogy "NATO eto szmerty" (a NATO halál). Felettébb furcsa, ha egy kolostor területén ezt terjeszti valaki. Demokráciában ugyan bárki azt mond, amit akar, ám demokratikus mércével mérve a NATO-ellenes kampány mégis alantasnak tűnik. A kormánytól függ, hogy a demokráciát felhasználva meggyőzze az embereket, a NATO nem halált jelent, hanem egy olyan konszenzusos szervezetet, mely garantálja a biztonságot. Grúziában a demokrácia meglehetősen jó egészségnek örvend. Múlt novemberben visszalépés történt, az én feladatom volt, hogy a külügyminiszter utasítására leüljek a tbiliszi vezetéssel, és tudassam velük, ha a demokratikus átmenetet nem folytatják, elvesztik minden támogatásunkat. Ez meglehetősen súlyos figyelmeztetés volt. Ha visszanézi az akkori újságokat, a Washington Postot, a New York Timest, akkor megtalálja azokat a cikkeket, amelyekben szó volt erről az üzenetről. Az egyiket bekereteztettem és a lakásom falán őrzöm, ha kéri, elküldöm a másolatát. A címe: Az amerikai küldött kemény üzenetet közvetít. Élőben tettem ezt a grúz televízióban, az ország egyetlen csatornáján este fél tizenegykor. Jó hír, hogy azóta visszatértek a normális kerékvágásba, és Grúzia bizonyíthatja is ezt a májusi választások alkalmával. A színes forradalmakkal kapcsolatban pedig nem teljesen pontos, hogy mi erősen támogattuk ezeket, inkább úgy helyes, hogy nem elleneztük. Nem finanszíroztuk a forradalmakat, nem bátorítottuk az embereket az utcán, hogy tüntessenek. Egyszerűen csak nem kértük őket arra, hogy menjenek haza. Ha az emberek békésen és törvényesen tüntetnek jogaikért, akkor ez a demokrácia része.