A két hír természetesen nem igaz, mint ahogy valószínűtlen az a nyugati sajtóban nagy visszhangot kapott moszkvai bulvárhír, mely szerint Putyin egy extornászlány kedvéért elhagyja Ljudmila asszonyt. Mégis ma Oroszországban bármelyik hírt minden további nélkül elhinnék.

Putyin ezt megteheti. Sőt néha meg is teszi. A világ újságjainak szerkesztői gyaníthatóan órákig nyaggatták kedden moszkvai tudósítóikat: ne marháskodjanak már, miképp lehet valaki egy párt elnöke anélkül, hogy annak tagja legyen? Oroszországban ez elképzelhető. Putyin úgy lett a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Egységes Oroszország elnöke, hogy nem lépett be a pártba. Kedvéért előző este a bíróság pillanatok alatt bejegyezte az új alapszabályt, utána a küldöttek egyhangúlag meg is választották elnökükké. Május 8-án, miután előző nap átadja kremlbeli irodáját Dmitrij Medvegyevnek, megválasztják az Orosz Föderáció miniszterelnökévé is.

Oroszország területén pártvezető utoljára Nyikita Hruscsov idején volt kormányfő. Ténylegesen azonban mindössze egy ember gyakorolta ezt a dupla hatalmat: sajátos kaukázusi akcentussal beszélt. Sztálin volt a neve.

Divatos ma azt írni, hogy Oroszország a diktatúra felé halad. Nem halad arra, nincs honnan oda haladnia. A Szovjetunió bukása után orosz földön egy percig sem volt nyugati típusú demokrácia, legfeljebb a Nyugatot szolgálták ki egyértelműbben. Ez változott meg Putyin alatt. Az oroszok túlnyomó többsége hinni akarja, hogy ő Oroszországot is szolgálja. Ami egyébként egy szuverén hatalom vezetőjétől egyes kelet-európai országok kivételével többnyire el is várható.

Putyin a napokban azért lett pozícióhalmozó, azért engedett abszurd pletykákat megjelentetni, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá tegye: ő Oroszország ura. Nem ő is, csak ő. Medvegyev lehet kedves vezető, de tényleges soha. Ma ezt Medvegyev is így gondolja, ám így fogja holnapután is? Hiszen a Kreml ódon falai sajátos gondolatokat ébresztenek. Putyin ez ellen igyekszik ma bebiztosítani magát.

Mi a mi teendőnk? Naiv gondolat volt azt hinni, hogy az orosz medve sohasem tér magához. Magához tért, és ha kell, vicsorít is. Tehetünk ellene? Igen, ha függetlenségünket, szabadságunkat és önálló gondolatainkat többre tartjuk a beígért jutalomnál, rövid távú hatalmi érdeknél. Ezt még Putyin is megértené.

Putyin a szolgákat nem becsüli.