A Kaliforniai Egyetem (Berkeley és San Diego) kutatói szerint Kína kibocsátása évi 11 százalékkal nőtt, illetve nő majd a 2004 és 2010 közötti időszakban - írja az MTI.

A Kiotói Jegyzőkönyvvel és a tavaly Balin elindult új klímapolitikai folyamattal kapcsolatban az USA fő kifogása továbbra is az, hogy a gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok - például Kína és India - nem vállalnak semmilyen konkrét kötelezettséget a klímaváltozás elleni erőfeszítésekben. Ezen országok viszont egyrészt az egy főre jutó kibocsátás alacsony értékeivel, másrészt az úgynevezett történelmi kibocsátással érvelnek: az a véleményük, hogy mivel egy szén-dioxid molekula 100-150 évig marad a légkörben, a jelenlegi felmelegedés zöméért még messze a fejlett országok felelősek. A kompromisszum az lehetne, hogy a gyorsan fejlődők vállalják: kibocsátásuk növekedése a jövőben már meghatározott mértékben elmarad a további gazdasági növekedésüktől.

A Nature-ben a közelmúltban megjelent két cikk ebben a tekintetben egyébként kritizálja az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC előrejelzéseit: a szerzők szerint a jelentések összeállításakor nem számoltak olyan hirtelen gazdasági növekedéssel, mint az Kína és India esetében jelenleg zajlik.