Nem kell félni

Létrehozva: 2008. április 17., 13:01 | Utoljára frissítve: 2008. április 19., 10:36	nyomtat	küld

- Mikor kapta az első fenyegetést?

- Április 7-re szerveztem antifasiszta tüntetést a Hollán Ernő utcába, a szélsőjobbosok által Molotov-koktéllal megtámadott jegyiroda elé. Kedden fölkerült a telefonszámom, e-mail címem és lakcímem az internetre. Ezt követően kezdődtek a zaklatások.

- Mit mondtak a fenyegetők, ami miatt úgy döntött: elköltözik?

- Célzásokat tettek a származásomra, megfogalmazták, hogy melyik országban kellene otthon éreznem magam ahelyett, hogy Magyarország levegőjét rontanám. Taglalták, hogyan koncolnának föl engem és a családomat.

- Megijedt?

- Bár éjszaka is hívtak, nem vagyok ijedős fajta. De a feleségem megrettent. Az ő és a gyerekek biztonsága érdekében egy barátom lakásába költöztünk, és rendőri védelmet is kaptunk.

- Azóta viszont folyamatosan reflektorfényben van.

- Megfutamodás lett volna, ha háttérbe vonulok. Ugyanúgy megjelentem mindenhol, végeztem a dolgomat.

- A kormányfőtől azt kérte, ne menjen el április 11-én a Hollán Ernő utcai civil tüntetésre. Miért?

- Gyurcsány Ferenc célja a politikai haszonszerzés; válsághelyzetben mindig előrukkol valamivel, hogy elterelje a figyelmet. Ráadásul jogtalanul lakik egy olyan villában, amelyet kétszer koboztak el a zsidó tulajdonosaitól. Még egyszer sem ajánlotta fel, hogy visszaadja az örökösöknek. Erkölcstelennek tartom, hogy egy ilyen ember papoljon a zsidóság védelmében.

- Azt mondta, néhány provokátor biztosítja a kormányfőnek a lehetőséget, hogy azt a látszatot keltse: a jó oldalon áll. A radikálisok megmozdulását szervező Polgár Tamást tartja provokátornak?

- Bizonyítékom nincs, csak aggályosnak tartom, hogy egy ember, aki azért érkezik az MSZP sajtótájékoztatójára, hogy megzavarja, ugyanennek a pártnak a parlamenti frakciójától kapja a belépőt, miközben más esetekben megszűrik azokat, akik beléphetnek a képviselői irodaházba. Kilóg a lóláb.

- Végül sok más politikussal együtt ön is ott volt a tüntetésen, pedig épp azért nem akart elmenni, mert a pártok beavatkoztak.

- Az elmúlt másfél év alatt több terrorcselekménynek voltunk tanúi: pártirodákat gyújtottak föl, kézigránátokat dobtak polgármesterek házára, Molotov-koktélokat üzletekre. Mindezt a biztonsági szervek hatékony fellépése nélkül. Sem letartóztatások, sem vádemelés, sem bírósági eljárások nem voltak. A hatóságok tétlenül állnak, a civil emberek pedig a Molotov-koktélos támadás után azt mondják: állj, ne tovább. Nagyon sokan felhívtak telefonon ezekben a napokban, de felismertek az utcán és az üzletekben is. Odajöttek, gratuláltak, azt mondták, menjek tovább ezen az úton. Ezeknek az embereknek tartoztam annyival, hogy elmegyek.

- Mi lehet az oka a terrorcselekmények megszaporodásának?

- A történelem ismétli önmagát. E hangok fölerősödése a gazdasági helyzet romlására is visszavezethető. Minél kilátástalanabb az emberek élete, annál inkább ki kell törjön valahol az indulat.

- Ezek szerint félni kell ebben az országban?

- Félni nem kell. Érezhető némi antiszemitizmus Magyarországon, de nem is feltétlenül antiszemitizmusról van szó, hanem idegenellenességről. A civil kezdeményezések azonban világossá teszik, hogy Magyarországon nincs helye az ilyen megnyilvánulásoknak.

- Korábban azt mondta, két hazája van. A történtek után mit érez?

- Mind a két hazámért hajlandó vagyok akár holnap reggel az életemet áldozni. Nemrég egy néni fölhívott telefonon, és azt mondta: kisfiam, 79 éves vagyok, Újlipótváros egyik házában, a negyedik emeleten lakom, járni nem tudok, de lélekben veletek vagyok. Ekkor jöttem rá, hogy értelme van a fasizmus elleni küzdelemnek. Be kell bizonyítsuk azoknak az embereknek, akik félelemben élték le az életüket, hogy ami hatvan éve lejátszódott Magyarországon, még egyszer nem fog bekövetkezni. Úgy érzem, a magyar társadalom 99,5 százaléka támogat minket.