Stern egyebek között egy példával illusztrálta ezt: a világ óceánjai nem nyelnek el annyi üvegházhatást okozó gázt, mert egyre inkább telítettek, azaz kisebb mennyiségben képesek felvenni széndioxidot, mint korábban. A gázkibocsátás gyorsabban növekszik és a Föld gázelnyelő kapacitása csekélyebb, mint korábban gondolták. A klímagázok veszélye potenciálisan nagyobb, mint a régebbi óvatos becslésekben feltételezték, a klímaváltozás a jelek szerint egyre gyorsul - mondta Stern.

A tudós sürgette a szennyezőgáz-kibocsátás csökkentésére tett vállalások végrehajtását, többek között az Európai Uniótól is.

A még 2006. őszén készült jelentésben Stern és szakértői gárdája 50 év leforgása alatt 2-3 fokos felmelegedést jövendölt, úgy becsülvén, hogy a klímaváltozás költsége a világ GDP-jének legalább évi 5 százalékával érhet fel, a fogyasztást a világban egészében ötödével fogja vissza. A tanulmányt Tony Blair brit kormányfő tíz éves miniszterelnöksége legfontosabb dokumentumának nevezte.

Kína már 2006-ban feltehetően megelőzte a szén-dioxid-kibocsátás mennyiségét illetően az Egyesült Államokat, és így ma már az éghajlat felmelegedését okozó üvegházhatású gázok legnagyobb termelője - erre a megállapításra jutott egy kaliforniai tudóscsoport. A Berkeley és a San Diego egyetem kutatói a különböző kínai tartományok fosszilis energiafogyasztására vonatkozó adatokat elemezték és ennek alapján következtettek a valószínű szén-dioxid-kibocsátásra, amely következtetéseik szerint évi 11 százalékkal nőtt, illetve nő a 2004 és 2010 közötti időszakban. Abban azonban nem egészen biztosak, pontosan mikor előzte meg ezen a téren az Egyesült Államokat a világ legnépesebb országa.

Az elemzés a Journal of Environment Economics and Management című szakfolyóirat májusi számában jelenik meg, fő megállapításait azonban a tudósok már ismertették. Amennyiben a kínai növekedés változatlan ütemben folytatódik, az ország szén-dioxid-kibocsátásának gyarapodásához képest elhanyagolható lesz az a csökkenés, amelyet a fejlett ipari országok a kiotói egyezmény értelmében elérhetnek - hangoztatják a kaliforniai kutatók.

A korábbi becslések kiindulópontja egy olyan tanulmány volt, amelyet egy kormányközi szakértői csoport készített és évi 2,5-5 százalékra taksálta a kínai CO2-kibocsátás növekedését. A számításokra szolgáló előző felmérés 2000-ben készült olyan adatok alapján, amelyek a múlt század 90-es éveinek végén érvényes helyzetet tükrözték - ez magyarázza az eltérést a tanulmány egyik szerzője, Maximilian Aufhammer, a Berkeley egyetem tanára szerint, ugyanis a kínai gazdaság ezt követően lépett fejlődésének jelenlegi látványos szakaszába.

A BBC értékelése szerint Kína maga sem tagadja, hogy a nagy szén-dioxid-kibocsátás problémát jelent, de más fejlődő országokhoz hasonlóan ragaszkodik ahhoz, hogy a későbbi tárgyalásoknak nem egyszerű további csökkentésről, hanem a fejlődéshez igazodó mérséklésről kell szólnia. Amennyiben bebizonyosodik, hogy Kína kibocsátása nagyobb a korábban feltételezettnél, ezt figyelembe kell venni egy jövendő globális megállapodásnál ahhoz, hogy elnyerjék Kína közreműködését. Így a tanulmány önmagában ugyan rossz fényt vet Kínára, de erősíti jövőbeli tárgyalási pozícióját.

A kínai álláspont szerint, amelyhez hasonló módon vélekedik az ENSZ is, először az egy főre számítva legnagyobb üvegházhatású gázmennyiséget kibocsátó országoknak kell jelentős csökkentést végrehajtaniuk és segíteniük kell a szegényebb országokat abban, hogy tiszta technológiára tegyenek szert, ami közismerten sokba kerül. Az Egyesült Államok egy főre jutó kibocsátása a kínainak a hatszorosa.