- Az elmúlt 13 évben elkerültem, hogy bármelyik kormány munkáját osztályozzam. Ezt a jó szokásomat szeretném megtartani. Könnyen tehetem, mert ennek a kormánynak az egyéves tevékenysége jórészt értékelhetetlen. A kormányt önfényezésben, önreklámozásban, a választási ígéretek be nem tartásában, légvárépítésben nyugodtan jelesre is lehetne osztályozni, de nem hinném, hogy ezek a legfontosabb mutatói egy kormánynak. Ha azonban a legfontosabb választási ígéreteit és a döntéseit összehasonlítjuk, akkor a leghelyesebb, ha a választópolgárok értékelik a Medgyessy-kormány munkáját. Ehhez néhány kérdést körbe kell járnunk. Ilyen például a jóléti rendszerváltás, ami a szocialisták választási ígéretei között első helyen szerepelt. És akkor tegyünk fel néhány kérdést! Az emberek vajon jóléti rendszerváltásnak tekintik-e azt, hogy a minimálbér egyetlen fillérrel sem emelkedett, hogy a gyermekek utáni adókedvezmény nem nőtt? A jóléti rendszerváltás kategóriájába tartozik-e, hogy a gyed felső határa nem emelkedett, és hogy a gázért, a támogatott gyógyszerekért az infláció mértékének háromszorosával kell többet fizetni, a villanyáramért a kétszeresével. Az elmúlt egy év azt is bebizonyította, hogy a Medgyessy-féle jóléti rendszerváltás gyár- és iskolabezárásokat, pedagógus-elbocsátásokat, és harmincezerrel több munkanélkülit jelent. A személyi jövedelemadó kulcsok egyetlen egy százalékkal sem csökkentek, pedig a választási ígéretben 13 százalékos és 25 százalékos szja-kulcs szerepelt, sőt a Szabad Demokraták Szövetsége egykulcsos adót javasolt. Mindeközben nyilván a jóléti rendszerváltást teljesítette ki, hogy az illetékek drasztikusan megemelkedtek. Egy társadalmi csoport azonban egészen biztos, hogy elégedett lehet az elmúlt egy esztendővel: a miniszterek és az államtitkárok. A miniszteri fizetések ugyanis már az első esztendőben száz százalékkal emelkedtek. Ezeket a tényeket figyelembe véve mindenki megalkothatja a maga véleményét, értékítéletét. Hadd tegyem hozzá: az önkormányzatok ellehetetlenítését. Miközben azt hallottuk, hogy a többletfeladatok elvégzéséhez a pénzt biztosítja a költségvetés, Lamperth Mónika pedig a bizottsági meghallgatásán kétszer ötvenmilliárd forintot ígért a településeknek. Ennek azonban se híre, se hamva.
- A mérlegnek két serpenyője van. A másikra oda lehet tenni a pedagógusok, és az egészségügyi dolgozók béremelését, a nyugdíj-kiegészítést. Bár tudom, hogy ezzel az utóbbival sem a nyugdíjasok, sem az ellenzéki pártok nem igazán elégedettek, a kormány tevékenységéhez azért ez is hozzátartozik.
- Természetesen. Az éremnek valóban mindig két oldala van. Az első száz napban könnyen tudott osztogatni a Medgyessy-kormány, mert volt miből. Háromszázhúszmilliárd forint többlete volt a költségvetésnek, amiből futotta az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok régóta indokolt béremelésére is. Ugyanakkor a béremelések felét az önkormányzatoknak kellett kifizetnie. A települések a kormány által állított csapdából pedagógus-elbocsátásokkal és iskolabezárásokkal próbálnak kimenekülni.
- Iskolákat azért kell bezárni, mert kevés a gyerek.
- Ez csak egy igen szolid indok lenne.
- De abban egyetértünk, hogy az iskola drága munkahely?
- Ezt nem vitatta senki sem.
- Ha felesleg van belőle, akkor úgy spórolnak, ha bezárják.
- Én azt gondolom, hogy nem. Ezt eddig is úgy ahogy megoldották a kormányok. A Medgyessy-kormány programjában iskolabezárás nem szerepelt. Önfelmentő magyarázatokat azért sem lehet elfogadni, mert pontosan tudták az ígéreteik megfogalmazásakor, hogy hány gyerek lesz. A nyugdíjasok valóban kaptak 19 ezer forint egyszeri kiegészítést, de a Horn-kormány 200 ezer forintot vett ki négy év alatt a nyugdíjasok zsebéből. A Medgyessy-kormány ebből adott vissza 19 ezer forintot. Ezzel szemben az Orbán-kormány négy év alatt 240 ezer forinttal többet adott a nyugdíjasoknak, tehát visszaadta, amit a Horn-kormány elvett. A Medgyessy-kormány viszont már visszavette a 19 ezer forintot az elmúlt egy esztendőben gázáremelés, villanyáram-emelés, és gyógyszeráremelés formájában. Mi szerepelt a szocialisták választási ígéretében? Elég lassan mondták, emlékezhetünk rá, "nem lesz gázáremelés".
- Jó, de nincs a gazdasággal komolyan foglalkozó ember, aki azt gondolná, hogy ez örök időkre szóló ígéret volt, hogy soha nem lesz gázáremelés.
- Most így utólag ezeket a különösen baloldali újságíróktól származó megjegyzéseket nagy érdeklődéssel hallgatom. Mindig azt kérdezem tőlük, hogy a választási kampányban Medgyessy Péternek, Kovács Lászlónak, vagy Lendvai Ildikónak mondták-e: ezt senki nem hiszi el, ez komolytalan.
- A gyógyszerár akkor is emelkedik, az élet akkor is drágább lesz, ha a nyugdíjasok nem kapják meg a 19 ezer forintot, illetve a pedagógusoknál és az egészségügyi dolgozóknál nincs jelentős béremelés. A kettő nem függ össze.
- Összefügg, mert amikor a nyugdíjasok a ciklus végén kasszát csinálnak, akkor föl kell tenniük a kérdést: mi a jó, egyszeri 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés, vagy egy folyamatos, minden évben bekövetkező reál nyugdíjnövekedés.
- A nyugdíjasok helyett is felelek önnek: ez az utóbbi.
- Akkor meglátjuk, hogy a Medgyessy-kormány tudja-e ezt produkálni.
- Gál J. Zoltán azt ígérte önnek, hogy elküldi azokat a statisztikákat, amelyekből kiderül, hogy nem olyan szegény a menyasszony, mint amilyennek látszik. Kapott-e ilyen statisztikát, és meggyőzte-e ez valamiről önt?
- Semmiféle statisztikát nem kaptam. Amiről én beszélek, azok tények, a Központi Statisztikai Hivatal, illetőleg a kormány döntései által bizonyított adatok. Amiről pedig Gál J. Zoltán beszél, az a szokásos pökhendi handa-bandázás, aminek nincs igazából tárgyi alapja. Szerepe az, hogy golyófogóként oda álljon Medgyessy Péter elé, és próbálja meg a leglehetetlenebb helyzeteket is megmagyarázni. Mikor is hangzott el ez a bejelentés? Akkor, amikor 12 kérdést intéztem a miniszterelnökhöz. Mondok közülük néhányat: több mint hárommillió nyugdíjas várja a megnyugtató választ arra, hogy milyen intézkedésekkel kívánja a Medgyessy-kormány elérni, hogy az Unióhoz való csatlakozást követően a nyugdíjasok helyzete ne romoljon, hanem lehetőség szerint javuljon? Van 265 ezer munkanélküli. A Medgyessy-kormány 400 ezer munkahelyet ígért. Nyilván a 265 ezer munkanélküli várja ezeket a munkahelyeket. Az ápolónőknek hűségjutalmat, a rendészeti dolgozóknak, rendőröknek, tűzoltóknak (83 ezer ember van ezen a pályán) kiemelt illetményemelést ígértek, de 2003-ra egy fillért nem kaptak. Ezeket a jogos kérdéseket, azt hiszem, nem Gál J. Zoltánnak kellene megválaszolnia, mert ez nem az ő dolga.
- Ön szerint milyen ma az ország közérzete?
- Sajnos folyamatosan romlik.
- Miből vonja le ezt a következtetést?
- A közvélemény-kutatási adatokból. Először sajnos a vállalkozói szektor bizonytalanodott el, s egyre rosszabb várakozásokkal tekintenek a jövő elé. A magyar vállalkozók túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy mi fog vele történni az Európai Unióhoz való csatlakozás után. Kevesebb, mint egy év van hátra.
- Én azt gondolom, hogy a legtöbb kisvállalkozón segít a csatlakozás: dolgozik, csinálja tovább a munkáját, hazai piacra termel, a környezetét szolgálja ki, és nem megy ki a nemzetközi piacra.
- Egy része biztos, de akkor is tudniuk kell, például, hogy az adózási szabályok miként változnak. Magda Sándortól, a mezőgazdasági bizottság szocialista elnökétől hallottam, hogy kedvezményes állami garanciával támogatott hitelekre lenne szükség az agráriumban, még az elkövetkező egy esztendőben, mert amikor az Unió tagjai leszünk, ilyet már nem adhatunk. Mi ezt már egy évvel ezelőtt mondtuk, sőt az Orbán-kormány az utolsó esztendőben ezt meg is valósította. Emlékezzünk csak: gépvásárlásra és földvásárlásra bizonyos értékhatárig - elérhette egyéb-ként a 300 millió forintot - 0-3 százalékos kamatozású hitelt lehetett fölvenni. A Medgyessy-kormány ezt megszüntette.
- Ez igaz. De azért azt önnek kell elismerni, hogy a Torgyán József menedzselte földművelésügyi minisztériumban nem sok minden történt az Orbán-kormány első három éve alatt az uniós csatlakozásra való felkészítésben, és a gazdák helyzetbe hozásában.
- Torgyán Józsefnek ebben viszonylag kevés a felelőssége, mert az Európai Unió az utolsók közé hagyta a mezőgazdasági fejezet megtárgyalását. Maga az Európai Unió nem alakította ki álláspontját, hogy milyen mértékű támogatást ad majd a leendő tagoknak, milyen kvótákat hajlandó biztosítani, ezért aztán nem is tudtunk róla tárgyalni. A tárgyalások 2002 tavaszán, már a kormányváltás időszakában kezdődtek el. Emlékezzünk csak vissza, 2002. január végén teszi le az Unió a saját javaslatát, és volt is belőle mindjárt nagy ribillió: Kovács László és Medgyessy Péter még ellenzéki politikusként mondta: ez elfogadhatatlan, méltánytalan, másodrangú polgárok leszünk, stb. Majd ezek után, amikor kormányra kerültek - mivel az Unió javaslata nem változott -, elfogadták azt, és azt mondták, hogy ünnep van, micsoda jó megállapodást kötöttünk. Torgyán Józsefről lehet sok mindent mondani, de mégis csak tény, hogy a sertésválságot eredményesebben és gyorsabban oldotta meg, mint a mostani mezőgazdasági miniszter.
- Az ellenzék és a sajtó ugyanazt teszi, indoklásra készteti a kormányt. Ezért nem is vitatkozom azzal, amit ön elmondott, de megkérdezem: ha mindenképpen kellene egy jó szót mondani a Medgyessy-kormányról és az elmúlt egy esztendőről, mit mondana?
- Az egyik publicista azt írta egy Medgyessy Pétert értékelő írásában, hogy az elmúlt egy évben Medgyessy Péter jószerivel mindenkivel kezet fogott, csak saját magával nem. Ez szép teljesítmény.

Az interjút Kercza Imre készítette