Két hét sincs hátra, és itt van május elseje. Azt aligha fogják az ünneplő tömegek énekelni, mint egykor, hogy "énekszó és tánc köszöntse". Semmi ilyen nem fogja köszönteni a munkásünnepet, az sem hangzik majd fel a boldog ajkakról, hogy "zeng és dalol az ének", vagy hogy "ébreszd fel a magyar népet" - a népnek tán elég hangos ébresztőt jelent például a KSH új statisztikája. Abból megtudhatja, hogy tovább esik az életszínvonal, ismét csökkent a reálkereset, az év első két hónapjában a tavalyi azonos időszakhoz képest 1,7 százalékkal.

Tavaly a Városligetben egy társadalmi szervezet sokatmondó címmel rendezett fórumot: Bérrabszolgaság Magyarországon. Ott szó esett a munkásérdekekről, a társadalmi önvédelemről, a fiatalok kilátástalanságáról, a világszegénységről és a magyar nyomorúságról. Az egyik előadás címe ez volt: hogyan védjük meg önmagunkat? A szervezők tán maguk se hitték, egy év múlva mennyire lesz még inkább még időszerű az összes felvetett kérdés, amelyekre már tavaly se lelték a választ. Amint a következő sorok írója se: "Rabszolgaság van ma is; éppen olyan gyötrő, éppen olyan baromi, mint a régi, csakhogy a mainak bérrabszolgaság a neve... A szemforgatók, a hipokriták nevezik másként: szerződéses viszonynak, amelyet szabad akaratból köt és tart meg két szabad polgár.

Azt nem akarják elismerni ennek a gyalázatos állapotnak a védői, hogy a bérrabszolgaság még sokkal jobban kötve tartja, leláncolva tartja áldozatait, mint a másik, a régi rabszolgaság, amelyre szeretünk demokrata megvetéssel visszatekinteni: mi, a modern kor szabad gyermekei. Mert hiszen abból a régi rabszolgaságból, ha sikerült valakinek megszöknie, akkor javult a sorsa. De hogyan szabaduljon, hogyan javítson a sorsán a bér rabszolgája, aki akárhova megy, akármilyen új gazdához, mindenütt (nagyjában és egészében) ugyanaz marad a sorsa." Száznyolc évvel ezelőtt íródtak e sorok, Ady Endre keze által. Hogy a száznyolc év modernizáció, az évszázados társadalmi fejlődés miért nem változtatott alapvetően a kiszolgáltatottság tényén, arra választ keresni a kutatók feladata. A balliberális politikusoknak meg arra kell felelniük, hogy az általuk 2002-ben meghirdetett "jóléti rendszerváltás" hazug programja után hogy zuhanhattunk ilyen mélyre, hogyan csúszhatunk egyre lejjebb Európától, hogy ma már nem csak a munkavállaló, de a munkaadó is azt mondja: Magyarországon jövőt teremteni nem lehet, nincs perspektíva, teljes a kilátástalanság. Eközben a szomszédos Ausztriában azon dolgoznak az illetékesek, hogy jövőre ezer euró, azaz kétszázötvennégyezer forint legyen a minimálbér.