- Egy politikailag szinte végletesen kettészakított országban rendezték a konferenciát. Példa ez a megbékítő párbeszédre?

- Természetesen, hiszen minden ellentétet el kell simítani, a hívő embereknek ez a dolguk a világban. Mindig mindenről lehet és kell is beszélgetni. Az esztergomi tanácskozás vallásközi párbeszéd volt, nem társadalmi-politikai jellegű dialógus. Annak máshol van a terepe. A Brüsszelben sorra kerülő októberi európai keresztény-iszlám konferencia előkészítése volt a feladatunk, aminek, úgy gondolom, sikerrel eleget tettünk.

- Európában és az Egyesült Államokban az iszlámot tartják a legfőbb veszélynek - mondják. Hogyan oszlatható el ez a tévhit?

- A muzulmán vezetők között szép számmal vannak tiszteletre méltó, mérsékelt személyiségek. A médiában természetesen többet hallani a szélsőségekről. Tarka a valóság, nem csupán fekete-fehér, sokfélék vagyunk. Az viszont az emberiség történetének ismeretében kijelenthető, hogy az őszinte hitű emberek, tartozzanak bármilyen valláshoz, nem zárkózhatnak el a hagyományos értékek védelmétől. Nem lehet egy elemet az összefüggésből kiszakítva kiemelni egy-egy vallás teljes rendszeréből. Ez fundamentalizmushoz vezetne.

- Mi az, ami összeköt minket, keresztényeket iszlám testvéreinkkel?

- Nagyon sok minden. Összeköt az egyistenhit, az hogy mindkét, vagyis ha a zsidóságot is ide számítom, mindhárom vallás a Közel-Keletről ered. Az iszlám vallásban kitüntetett szerepe van Jézus Krisztusnak, Szűz Máriának és Keresztelő Szent Jánosnak, bár az iszlám hagyomány egészen mást tanít róluk, mint a keresztény hit. Vallásaink az isteni kinyilatkoztatásra hivatkoznak, a puszta természetes megismerésen túl egy másik, magasabb rendű, isteni önközlést is figyelembe vesznek. Vallásaink a béke és a szeretet Istenét tisztelik. Nagyon erősek a hagyományaink, és bennük szerepelnek a megértés és a türelem értékei is.

- Mit tartalmaznak azok a dokumentumok, amelyeket most Esztergomban készítettek elő?

- Tanácskozásunk végén kiadtunk egy nyilatkozatot. Ebben ökumenikus egységben megerősítettük azt a szándékunkat, hogy a keresztények és a muzulmánok együttélését, egymás jobb megismerését és elfogadását segítjük. Ahogyan az októberi konferencia mottója jelzi: hívőként akarunk európai polgárok lenni. A fő témák a következők lesznek: 1. A vallások szerepe a szekularizált társadalomban. 2. A vallás mint intézmény és személyes hit. 3. Hogyan látják egymást a keresztények és a muzulmánok, és hogyan mozdítható elő a nevelés útján a kölcsönös tisztelet és megértés. 4. Hidakat építeni a közös kihívások területén.

- Mi áll az európai muzulmánok chartájában?

- Az idén január 10-én kiadott európai muzulmán chartatervezet fő témaként jelöli meg az iszlám megértésének feladatát, az iszlám jelenlétet a társadalomban és az iszlám hozzájárulását Európa szellemi-kulturális arculatához. Az iszlám hiteles képviselői nemcsak XVI. Benedek pápának írtak levelet, hanem Alekszij moszkvai pátriárkának is, azaz a párbeszéd, a közös gondolkodás igénye egyre szélesebb.

- A bíboros úr kultúrák és vallások közötti közvetítő képessége legendás. A mostani konferencia köthető valamiként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kialakított iszlám kutatóműhelyhez?

- Ez a tanácskozás nem. A háttérben természetesen ott dolgoztak kitűnő szakértőink. A katolikus egyetemen nem mohamedán hitet oktatnak, hanem arab nyelvet, kultúrát. Ez a párbeszédet és a megértést segítheti. Az élet minden területén fontos egymás jobb megismerése, s ez ilyen alkalommal, mint amilyen ez a vallásközi konferencia, nagy hasznára válhat akár a személyes, akár a tudományos intézmények közötti kapcsolatok továbbépítésének.