Nem áll hadilábon a szerencsével az a játékos, akinek ilyen van a kezében. Kuncze Gábor, az SZDSZ jolly jokere, de akár Jolly Joe-nak is nevezhetjük, hiszen fegyelmezett katona, akit ott és akkor lehet bevetni, ahol és amikor kell. (S ha bevetik, mindig kikel.)

Most Kóka pártelnök nyúlt utána kétségbeesésében - mint fuldokló a szalmaszál után. Vajon szalmaláng-e a fellobbanás? Vagy komolyan gondolja? Mert bizony, gondolhatja, ilyesmi máskor, másoknak is eszükbe jutott már. És Kuncze jött, pederített egyet a bajszán, egy életem, egy halálom, ezt a pártot én kirántom (a mély süllyedésből). És tette. Előbb persze, tudta, illetve merte (üres vödörrel). Elmondhatjuk, visszatekintve a szabad demokraták zivataros évtizedeire (zwei!), hogy kellett hozzá merészség, nem kevés. Lop stop-tól a lop sok-ig (illetve a még többig).

A pártja azonban lassacskán elfogyott, Kunczéval, Kuncze nélkül. Jelenleg olyan mélyrepülésben vannak a szabad madarak, hogy a tengerszint szinte Csomolungmának tetszhet. Van-e innen feltámadás (-ívelés)? A szabad demokraták mindig erkölcsi kártyákkal szerettek volna játszani - először mint demokratikus ellenzék, aztán mint a kommunizmus kérlelhetetlen ellenlábasa, majd a modernizmus (s az igazi szabad kapitalizmus, szabadpiac) legfőbb letéteményesei. Nélkülük nincs magyar feltámadás! (Legfeljebb temetés.) S most lássuk őket... vérben, lázban, sebben. Már persze, csakis jelképesen. Hiszen amúgy nagyon is jó erőben vannak. Csupa-csupa tetterős férfi és nő, nincs olyan szerencsejáték és felügyelőbizottság, amelyet ne bírnának felemelni akár fél kézzel is. (Eladni pedig? Szinte ujjgyakorlat.) Érthető, hogy összerezzen a magyar választópolgár, ha arra gondol magányos éji órán, hogy egyszer majd... esetleg... És hogy nélkülük kelljen. Népeknek viharzó óceánján, miközben árboc és vitorla megtörve, tépve lóg. Röpül hajónk, s hiányzik róla a holnap hőse? Egy Demszky (mondjuk), egy Kóka (ezt csak gondoljuk - gondolatkísérlet!), egy... (Vagy kettő, akár három is.)

Egy Kuncze! Magyarok híres vitézi!

Elgondolni sem tudjuk a jövőt nélkülük, és igen nagy szerencsénk, hogy ezt ők maguk sem bírják elgondolni. Világosan megmondták, hogy SZDSZ nélkül nincs élet, vagy ha mégis, az csak látszatélet. Pannon puma oson a végeken, s hirtelen felröppen. Hess, madár!

Kóka János áll a vártán. Nézzük őt erősen, s ha eléggé, akkor valóban meg kell látnunk benne Kuncze Gábort. És a szebb magyar jövendőt. Vagy ha nem szebbet, hát valamilyent.

Mit nekünk kormányválság, közelgő gazdasági csőd, pénzügyi leminősítés! A kérdés nem ez. A kérdés Kuncze! Hogy vajon vállalja-e?