Maga a legfőbb érintett kétféleképp adta elő a történteket. Az egyik változat az volt, hogy ment haza késő este, és felfigyelt a láthatóan céltalanul, kétségbeesetten őgyelgő kislányra. Hazavitte, megetette, kiderítette, ki ő - boldog végkifejlet.

A másik változat - ugyanabból a szájból! - így szólt: este hazaért a miniszterelnök úr, leült vacsorázni, és mert úgyis olyan sokan ülik körül az asztalt, sokáig fel sem tűnt neki, hogy ott van egy idegen gyerek. Pedig ott volt ám! Klári vitte haza a láthatóan céltalanul, kétségbeesetten őgyelgő kislányt, megetette, kiderítette, ki ő - boldog végkifejlet.

Aztán utóbb kiderült az is, hogy a céltalan kislány egy vidéki MSZP-s főmufti leánya. Kiderült, hogy dehogyis őgyelgett céltalanul. Ha volt a világon valaha "célzott" őgyelgés - hát azé a kislányé volt az...

Igazából szóra sem lenne érdemes.

De azért a gátlástalanságból mégiscsak felvillant valamicskét.

Ezt követte a tánc.

Erre sem emlékeznek, tudom.

Pedig nagy karriert futott be a neten egy videofelvétel, amelyen a miniszterelnök úr gondterhelt arccal áll parlamenti dolgozószobája ablakánál, és onnét tekint le a városra. Arcán a nemzetért viselt és érzett felelősség, annak minden súlya. Majd egyszer csak, hirtelen, előbb tétova, majd mind szélesebb mozdulatokkal táncolni kezd. Karját szétveti, pörög, forog, felszabadultság és földöntúli mosoly önti el előbb még gondoktól redőzött ábrázatját - az egész olyan mélyen "emberi". Kicsit suta, kicsit nevetséges, és mindenképpen "ellesett" a pillanat. Éppen ezért olyan nagyon szerethető.

A baj csak annyi, hogy az Igazából szerelem című - amúgy tényleg zseniális - angol film egyik jelenetében a világhírű Hugh Grant, aki a filmben éppen Anglia miniszterelnökét alakítja, a következőt csinálja: gondterhelt arccal áll dolgozószobája ablakánál, és onnét tekint le a városra. Arcán a nemzetért viselt és érzett felelősség, annak minden súlya. Majd egyszer csak, hirtelen, előbb tétova, majd egyre szélesebb mozdulatokkal táncolni kezd. Karját szétveti, pörög, forog, felszabadultság és földöntúli mosoly önti el előbb még gondoktól redőzött ábrázatját - az egész olyan mélyen emberi. Kicsit suta, kicsit nevetséges, és mindenképpen ellesett - mi a fene lenne?! Hiszen az egy film! - a pillanat. Éppen ezért olyan szerethető.

Igazából ez sem lenne szóra érdemes.

Csak hát... Csak hát úgy áll a helyzet, hogy a miniszterelnök úr már régen nem tudja eldönteni, hogy mikor játssza a Kommunikációs kormányzás című ócska szappanopera főszerepét, és mikor miniszterelnök. Összecsúsztak a szerepek. Fejben csúsztak össze. Mint a szegény Napóleon-kutatónál, aki olyannyira azonosul kutatása tárgyával, hogy egyszer csak elkezdi zubbonyába csúsztatott kézzel járni a valóságot. És a végén egy csöndes, kellemes, elegáns villában végzi, ahol nagyokat lehet sétálni a szépen gondozott parkban, és rács van minden ablakon...

S miért e régi történetek?

Mert éppen most tudtuk meg, hogy szeretett miniszterelnökünket öt súlyos támadás érte az elmúlt két esztendőben. Istenem, Istenem... Láttam az egyik kereskedelmi televízióban, hogy már reklámozzák az erről készült "dokumentum" filmet. A beharangozóban vannak olyan képek, amelyek a miniszterelnöki limuzin belsejében készültek. Annyira életszerű az egész, mint amikor Frei Tamás menekült a kábítószer-kereskedők elől, akik meg akarták gyilkolni őt és stábját, de azért volt néhány vágókép felvéve a menekülő hajókról - a partról, az üldözők szemszögéből.

Mindegy is... Nyilván a szlovák titkosszolgálat áll a háttérben ismét. Vagy a legyek. Tudják, akik a Svejkben leszarták a fenséges Ferenc Jóska fenséges pofáját, oszt' ezért komoly bajba került a korcsmáros.

Amúgy erre emlékeznek: az éjszaka kellős közepén megcsörren Gyurcsány telefonja.

- Miniszterelnök úr, belelőttek a rendőrség Teve utcai székházába!

- Atyaúristen! Már fél kettő?

Ennyi elég is. Ebben benne reszket a lényeg....


--------------------------------------------------------------------------------

Post Scriptum: a Zoom.hu, amely megírta, hogy Gyurcsány épsége és élete (?) öt alkalommal is nagy veszélyben forgott, tegnap új hírrel örvendeztette meg olvasóit: Gyurcsány a 2006-os kampány idején lecserélte testőrségét, mert nem tudták végigfutni vele a távot. Közismert, hogy Gyurcsány nagy futó, ez a kedvenc sportja, és egy ízben ötfős testőrségéből ketten rosszul lettek futás közben, a miniszterelnök ápolta őket. Ezután Gyurcsány az őrezred embereit Bagdadot megjárt terrorelhárítókra cserélte, és mindegyikkel végigcsináltatta a "Gyurcsány-tesztet", értsd: felvétel előtt le kellett futniuk a miniszterelnöki távot.

Eddig tart a Zoom.hu híre.

Elolvastam - és eszembe jutott Gyurcsány Ferenc Timesnak adott interjúja. A megjelenés dátuma: 2007. március 2. Vagyis egy évvel vagyunk azután, hogy Gyurcsány lecseréli a futni képtelen testőröket kommandósokra. A hosszú interjúból egyetlen kérdést és választ idézek fel:

- Személyében fenyegetettnek érzi magát?

- Egyáltalán nem. Minden hétvégén fogom a feleségem, és elmegyünk vásárolni. Vagy moziba. Tegnap este egy ír pubban voltam a feleségemmel és pár barátunkkal. Hetente háromszor futok, testőrök nélkül.

Hát igen. Aki állandóan hazudik, mindig elfelejti, hogy mit hazudott legutóbb.