Azzal, hogy a 3011/2008-as számú kormányhatározat kiterjesztette a titkosszolgálat ellenőrzési jogkörét az önkormányzatokra is, megnyitotta a terepet a politikai célzatú megfigyelések előtt.

A rendelet olyannyira titkos volt, hogy - állítólag - több, kulcspozícióban lévő kormányhivatalnok éppúgy nem tudott róla, ahogy a koalíciós társ se. A határozat dátuma, és ez fontos, március 20.: a kormányerők mögött volt már a 9-i katasztrofális népszavazási vereség, és a koalíció lényegében felbomlott. Vagyis egy vert helyzetben lévő, politikai értelemben csúfosan megbukott kormány kapaszkodott az utolsó szalmaszálba - a titkos információgyűjtés esélyébe. Ha ugyanis nem csupán a stratégiai vállalatok és intézmények tartoznak a megfigyelési körbe - ahogy eddig -, hanem választott köztestületek, helyhatóságok is, akkor a kormánypártok rendkívüli előnyt szerezhetnek a politikai versenyben. Zsarolási potenciáljuk megnő, nyomást gyakorolhatnak az ellenzéki testületekre és politikusokra éppúgy, mint a renitens kormánypártiakra. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen helyzetben a demokrácia a nemzetbiztonsági szolgálatoktól, azok hírszerző-értékelő-elemző képességétől függhet.

Titkos határozatával a kormány az önkormányzatiság önállóságán ütött mély sebet - amúgy is megcsappant saját hitelének pedig a maradékát is fölemésztette. "Ennél lejjebb nincsen" - fogalmazott egy ellenzéki politikus, de úgy tűnik, van: a (formálisan még) kormányalkotó szabad demokraták hétfőn elfogadták az interpellált titokminiszter, Szilvásy György nyilvánvalóan hamis érvelését és válaszát, most már sokadszorra bizonyítva, hogy a szabadságjogok és az emberi jogok iránti elkötelezettségük nem több üres szólamnál; ha a hatalmi érdekeik úgy kívánják, bármikor feladják egykori elveiket.

A Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai félnek a határozat végrehajtásától - idézi az ellenzék az érintetteket, akik világosan látják: súlyosan törvénysértő eljárás ez, és ők lesznek a kárvallottjai. Meg persze valamennyi megfigyelt-lehallgatott-ellenőrzött testület és politikus; amelyeknek és akiknek - mondja elképesztő cinizmussal a titokminiszter - nincs okuk félni, hisz nem megfigyelésről van szó, hanem együttműködésről. És hozzáteszi még: mi értelme lenne a "vélt" megfigyelésüknek? (Hisz csak óvni akarják őket, nyilván.)

Cinikus még csak-csak lehet egy kormánytag. De ostoba, ennyire ostoba, nem.