Minek számít a hulladék elégetése: ártalmatlanításnak vagy hasznosításnak? Ha a hulladékot energiahordozónak tekintjük, akkor nyilván fizetni is kell az energiatartalmáért - de kinek és mennyit? Hasonló kérdéseket még hosszan sorolhatnánk, egyértelmű és mindenkit megnyugtató választ azonban nehéz lenne rájuk találni. Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) elnöke szerint viszont maga a kérdésfeltevés is helytelen: először azt kellene eldönteni, hogy szükség van-e egyáltalán égetésre.

A Humusz úgy véli, a válasz egyértelmű nem: Magyarország jól meglenne égetők nélkül. - Az égetés a legdrágább hulladékkezelési megoldás, akadályozza az újrahasznosító ipar kifejlődését, valójában nem tünteti el a hulladékot, csak átalakítja - ráadásul a füst összetételét nem lehet előre meghatározni, ami a tisztítást is megnehezíti, pazarolja a másodnyersanyagot és az energiát - sorolja az ellenérveket Szilágyi László. A zöldek mégis leginkább azért haragszanak rá, mert az égetés az "eldobós gondolkodásmódot" igazolja: dobd el, vegyél másikat, a hulladék úgyis eltűnik az égetőben.

Azt a zöldaktivista is látja, hogy hazánkban előbb-utóbb új égetőművek épülhetnek, ennek azonban szerinte elsősorban gazdaságon kívüli okai vannak. - A beruházásokat döntően uniós pénzből tervezik megvalósítani. A megtérülés többszörösen garantált, hiszen arra építenek, hogy a német és olasz szemetet is megéri majd itt ártalmatlanítani, a lakosság pedig a szemétdíjban úgyis kifizeti az üzemeltetést.

A Humusz szerint a hulladéktermelés 15-20 százaléka megelőzhető. A hulladék egyharmada nagyobb beruházások nélkül komposztálható, egyharmad pedig hasznosítható, vagyis a szelektálás és a feldolgozóipar fejlesztésével az égetés teljes egészében kiváltható.

- Magyarországon jelenleg mindössze 8 százalék az égetés, és 11 százalék az újrahasznosítás részaránya a hulladékkezelésen belül. De a fő eltérés a fejlettektől, hogy a megtermelt menynyiség 80 százaléka lerakókra kerül - állítja Bánhidy János, a Budapesti Hulladékégető Mű főmérnöke. Az égetés egyáltalán nem áll ellentétben a szelektálással. Azokban az országokban, ahol az égetés aránya kimagasló (Dánia, Svédország, Hollandia), a hasznosítási arány is nagyon magas.

A készülőben lévő új európai szabályozás elsősorban a lerakás arányát próbálja mérsékelni, és ehhez a hulladékégetést is az egyik lehetséges eszköznek tekinti. Előírja ugyanakkor, hogy az égetés energiahatékonyságának el kell érnie egy bizonyos szintet, ez alatt a folyamat nem tekinthető hasznosításnak - csak ártalmatlanításnak, amihez kisebb támogatás jár. Létezik egy javaslat arról is, hogy a kommunális hulladék biológiailag lebomló hányadát megújuló energiaforrásnak kell tekinteni. Ha ezt elfogadnák, akkor létjogosultsága lenne annak, hogy a hulladékégetőkben keletkező áram egy részét az állam emelt áron vásárolja meg, és a kéményen kilépő füst sem számítana teljes egészében új szén-dioxid-kibocsátásnak. Ez a változás utat nyithatna új égetők előtt, bár a valóságban a beruházásokat eddig is leginkább a lakossági ellenállás fékezte.