Az őszinte demokrata felháborodás komoly értéke demokratikus, plurális köztársaságunknak.

Nemzeti összekapaszkodás szükséges ahhoz, hogy nemet mondjunk az alapokat veszélyeztető támadásokra - meg ahhoz is, hogy csak Gyurcsány Ferenc tetszését elnyerő történetek jelenhessenek meg a sajtóban.

A miniszterelnök blogjában szívből jövő indulattal kérte ki magának, hogy az újságok foglalkozni merészelnek a Kapolyi-Keller kémtengellyel. A történet: dokumentumok, közjegyző előtt tett nyilatkozat, hangfelvétel bizonyítja, hogy egy magánnyomozói iroda 2002 végén szocialista megbízásra nekilátott adatokat gyűjteni Orbán Viktor volt miniszterelnökről, Simicska Lajos volt APEH-elnökről és Kalmár Istvánról, a Posta volt elnökéről. Aztán elszámolási vita támadt a felek között, Keller László, a szocialista kormányok bárhol bevethető, egyszemélyes gyorsreagálású egysége távolította magától az ügyet, végül a dokumentumcsomag a Magyar Nemzetnél kötött ki. A becsületükben megsértett szocialisták természetesen perelnek, a sajtó pedig - ki hosszabban, más rövidebben, ki fideszes ármányt gyanítva, más kitörő örömmel - foglalkozik a történettel. Akárhogy is nézzük, ez sztori. Minden szerkesztő, de még elsőéves, csillogó szemű kommunikáció-szakos hallgató szerint is az.

A miniszterelnök nem így gondolja. Megkapja a magáét a jobboldali sajtó. "A jobboldali nyilvánosság jelentős része nem sokat törődik a szakma legelemibb szabályaival, szimpla politikai fegyverként zúdítja ránk a szidalmak, rágalmak szűnni nem akaró áradatát. Manipulálnak bennünket, az egész országot és közülünk sokan nem hajlandók észrevenni, hogy egy konstruált politikai játszma áldozatai. (...) Megfigyelési ügyet kreálnak ott, ahol nincsen megfigyelés, de ez »nem baj«, az a fontos, hogy napokon keresztül szajkózni, ismételni kell, tényektől, valóságtól függetlenül. A fontos, hogy kellő médiatámogatással tartsák fenn a témát. (...) Folytatásos történetet csinálnak, egymás mellé tesznek egymástól független dolgokat, hamis következtetéseket levonva kreálnak bizalmatlanságot, gyanúsítanak, vádolnak" - olvashatjuk a közvetlenül Totó kutya kalandjait felidéző bejegyzés után. Ez eddig csak a rutin üzemmód, szóra sem érdemes. Az újdonság: megkapja a magáét a "mértékadónak" becézett baloldali sajtó is. "A mértékadó média egy része pedig, mintha valóságos történetről lenne szó, elkezd foglalkozni a kérdéssel, ahelyett, hogy kikérné magának, hogy játszanak vele" - háborog a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc egy ideje már nem tudja palástolni a sajtóval szemben érzett, minden lejtmenetben lévő politikusra jellemző ellenérzését. A nevezetes, koalíciófelrúgó pártértekezleten ugyanúgy a neveletlen, nem a reformokkal foglalkozó újságokat kritizálta, mint parlamenti felszólalásaiban.

Barátjai vagyunk a köztársaságnak, méltatlan sajtómunkásként is segíteni szeretnénk a miniszterelnöknek a "szimpla politikai fegyverként" alkalmazott "szidalmak, rágalmak elleni" harcban. Mélységesen elítéljük, hogy egyesek napokon keresztül szajkóznak ügyeket, "tényektől, valóságtól" függetlenül. S mivel a mostani Keller-Kapolyi ügy inkább a tényfeltárás kategóriába tartozik, két korábbi, a kiagyaló szerint is rágalomnak bizonyult eset felidézésével szeretnénk hozzátenni a magunk kis építőkockáját épülő-szépülő köztársaságunk felhőkarcolójához.

Az első: "Mi csináltuk meg a »köteles akciót« is. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az - egy kis rossz szándékkal - ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. (...) És összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés."

A második: "A mi stábunk az, amely szembefordítja az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán- Nastase paktummal. (...) Meg kell támadni, függetlenül attól, hogy Kovács az előző este rábólintott. (...) Szóval, miután rádöbbenünk, hogy a paktum megtámadásában nagy lehetőség rejlik, odahívjuk Medgyessyt, hogy forduljon szembe az eddig képviselt állásponttal. Nagy nehezen meggyőzzük erről, s a végén - még nehezebben - Kovács is beadja a derekát. Akkor ennek a kommunikációját rendesen felépítjük. Természetesen nemcsak egy elutasító politikai nyilatkozat kellett hozzá, hanem a következő napok szisztematikus szereplései. (...) A gátlásosnak aligha nevezhető manőver legfőbb célja a 23 millió román munkavállaló beözönlésétől való - valójában alaptalan - félelmek felkeltése."

Mindkettőt a politikai manipuláció ellen most őszödi szenvedéllyel érvelő Gyurcsány Ferenc idézte fel Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvében.