A Magyar Nemzet naponta teszi közzé a megfigyelési ügy dokumentumait, és a kormányfő ahelyett, hogy azonnal vizsgálatot rendelne el, holdudvarának sajtóját kritizálja. Pedig előbb-utóbb valakinek választ kell adnia a közvéleménynek, hogy a megrendelő államtitkár, a végrehajtó nyomozó cég, valamint az ügylet finanszírozását magára vállaló Kapolyi László törvényes akcióban vonta-e "vizsgálat" alá Orbán Viktort, Kalmár Lászlót és Simicska Lajost. "A mértékadó média egy része pedig, mintha valóságos történetről lenne szó, elkezd foglalkozni a kérdéssel, ahelyett hogy kikérné magának, hogy játszanak vele" - panaszolja Gyurcsány. Vajon a történet melyik része nem valóságos? Az, hogy Kapolyi kérésére Kellernek kellett átadni az anyagot, mivel neki készült?
És a kormányfő erre jobboldali sajtótámadást vizionál.

"A saját igazában hinni képtelen, a radikális jobboldalnak megfelelni vágyó, magyarázkodó baloldal alul fog maradni ebben a küzdelemben. Ha a jobboldal és az ahhoz közel álló közéleti politikai szereplők, médiumok jelentős része permanens politikai háborút vív ellenünk, akkor az a baloldal, amely nem veszi észre, hogy mi zajlik, kapitulálni fog" - írja blogjában Gyurcsány. Bizony, nehéz lehet kormányozni ilyen "fenyegetettségben", ily csekély társadalmi támogatottság mellett. Ráadásul még - a múlt hétig titokban tartott - "merényletkísérletek sorát" is el kell viselnie, már ha hihetünk a "zoommoló" hírportálnak.

Gyurcsány jól látja, az ország nagyobbik fele valóban permanens politikai háborút vív ellene. Pontosabban az általa képviselt politika ellen. A harc a szegények ingyenes orvosi ellátásáért, az állami kórházak megtartásáért, a tandíjmentességért, az ország eladósodása ellen, a propagandára elpazarolt milliárdok miatt folyik. Nem utolsósorban: az emberi és a politikai szabadságjogokért.

Gyurcsány maga ismerte el: minden trükköt bevetett a 2002-es választási kampányban a baloldal győzelméért, a D-209-es szt-tiszt hatalomba juttatásáért. És a kormányváltás után az egykori hálózat aktivizálódott. Voltak, akik legális szerződésekkel végeztek munkát a kormányzatnak, és - mint most kiderült - voltak, akiket magánpénzből (?) finanszíroztak. Gyurcsány hatalomra kerülése után aztán szemmel láthatóan tovább erősödött az országban az orosz befolyás is. És Kapolyi az a multimilliárdos, aki vagyonát az orosz államadósság lebontásakor növelte tízmilliárdokra, amikor orosz és ukrán villamos energiát importált, busás haszonnal.
Figyelemre méltó az is, hogy Keller maszek pribékjei Orbán Viktoron kívül kik után szaglásztak. Simicska Lajosról gyűjtöttek információt, aki APEH-elnökként nyilvánvalóan sokat tudott a pártállami kapcsolatok milliárdos tőkévé konvertálásának kedvezményezettjeiről, sőt a háttérben meghúzódó hálózati kapcsolatokról is - az ő "némaságának" biztosítása érdekében még egy ilyen kétes akciót is megkockáztattak. Kalmár László, a posta exvezére azért válhatott érdekessé, mert mindent tudott a cég vagyoni helyzetéről, így az ingatlanok elkótyavetyélése botránnyal fenyegetett volna. Szabó Pál, a posta mai vezérigazgatója sokkal több figyelmet érdemelt volna Keller részéről, hiszen ő állt a Hungalu Rt. élén, amikor áron alul adták el a Motimot a jelenlegi kormányfő cégének, megtévesztő gazdasági adatokat adva az ÁPV igazgatóságának a Motimról.

Mindebből látszik, mennyire nem a közérdek (a közélet tisztasága) motiválta őket, egyszerűen - a párthagyományok szellemében - leszámolásra készültek. Ezúttal is a politika volt a megrendelő.